Az unalom és a megszokás az evéssel kapcsolatban is nagy úr.
Az étkezés fontos a szervezetünk számára, de van egy határ, amikor átlépjük a normalitás határát. Vannak, akik az egészséget helyezik előtérbe, az übertudatosok minden egyes kalóriát kiszámolnak és előre elkészítik a napi adagokat, hogy véletlenül se lépjék át a számukra ideális mennyiséget, míg sokan beérik a szervezetük igényeivel, és csak akkor esznek, amikor már a rosszullét kerülgeti őket az éhségtől. De vannak, akik unalmukban (is) esznek.
„Az unalom univerzális és nagyon gyakori élmény, amelyet az a kielégítetlen vágy jellemez, hogy olyasmit csináljunk vagy tapasztaljunk meg, ami elégedettséget ad. Amikor unatkozunk (és ez mindenkivel előfordul), a haszontalanság, az elégedetlenség és az üresség kellemetlen érzését éljük át. Ezt az ürességet rengeteg dolog miatt érezhetjük, kvázi mindenkinek a sajátja” – mondja Alessia Zanotti pszichológus.
Evés, mint pótcselekvés
Tehát az okok, amelyek miatt unatkozunk, nagyon változóak. De az biztos, hogy egyike a rutin, amelyik a mindennapi életre, a munkára vagy a vonzalomra vonatkozik. Szinte biztos, hogy mindenkivel előfordult már, hogy óriási lendülettel kezdett bele valami újba, lelkesedéssel, elszántsággal, és ehhez képest viszonylag rövid időn belül elvesztette a motivációját, pedig semmilyen különösebb oka nem volt erre.
Gondoljunk csak a sok, szinte feleslegesen tett újévi fogadalomra, amelynek a túlnyomó többsége már a január második felét sem éri meg. De ez a helyzet egy párkapcsolatban, vagy barátságban is simán előfordulhat, amikor a felek közötti viszony túl kiszámíthatóvá, egyértelművé, vagyis unalmassá válik. Ezekből a szituációkból is látszik, hogy a rutin könnyen unalommá válhat, amelyről úgy érezzük, hogy nem a javunkat szolgálja, hanem inkább terheli az életünket. A népszerű olasz énekes, Gianni Morandi egyik dalában hangot is ad ennek: „A megszokás egy csúnya vadállat, egy parazita, amely szépen lassan mindent megfertőz, amíg át nem veszi a hatalmat, és onnantól már nem tudsz rá reagálni”.
Fontos azonban, hogy az unalom nem negatív jelző, és nem kell, hogy pejoratív értelemben használjuk! Hiszen kifejezetten vannak olyan helyzetek, amikor az édes semmittevés nemcsak pihentető, hanem hasznos is. Sokan azért félnek tőle, mert az unalmat a magánnyal, az egyedülléttel társítják. Pedig néha jó csak magunkban, magunkkal lenni, hogy rávilágítsunk gyengeségeinkre, vagy tisztában lássunk bizonyos dolgokat.
Az unalom akkor válhat „negatív tevékenységgé”, ha valamilyen pótcselekvést kapcsolunk hozzá. Ez lehet a dohányzás, kávézás, a közösségi médiában való kiteljesedés, vagy az evés is. Mert ha eszünk, akkor nem unatkozunk, akkor dolgunk van. És ha ez az „árukapcsolás” rögzül a tudatunkban, akkor előbb-vagy utóbb nemcsak unalmunkban, hanem örömünkben és bánatunkban is enni fogunk.
Eszem, mert unatkozom
„Az éhség természetének leleplezése nem nehéz, de bonyolultabb felismerni és dolgozni az éhséget kiváltó mechanizmusokon. A fiziológiai éhség a gyomorból fakad, amitől korog a gyomor, és fokozatosan jelentkezik, majd egyre erősebb lesz. Az érzelmi éhség ezzel szemben hirtelen jön, sürget és mohó, és ilyenkor érezzük azt, hogy valami cukros és kalóriadús ételre van szükségünk”.
Természetesen a testünk jelzéseire muszáj figyelni, nem árt azonban különbséget tenni, hogy mikor, mit érzünk. Ha éhségérzetkor nem csak a gyomrunkra, hanem az érzelmeinkre is hallgatunk, akkor különbséget fogunk tenni a valódi szükségleteink között. Ha egész nap nem ettél, és már elmúlt délután három óra, akkor nincs kérdés: enned kell! Viszont arra mindenképpen figyelj, hogy ebből a metódusból ne legyen rendszer, mert teljesen felborítod az emésztésedet. A szervezet egy ideig sok mindent, még a számára nem túl előnyös szokásokat is tolerálja, de aztán könyörtelenül benyújtja a számlát.
Ezért ajánlott a hirtelen éhségérzet fellépésekor inni egy nagy pohár vizet, ami segít abban, hogy ne akarj azonnal minden eléd kerülő ételt felfalni. Az alapos rágás és a kapkodásmentes evés is segít, mert ezek támogatják az emésztési folyamatokat, és nem terhelik meg a gyomrot. Társítsd az evéshez a szépen terített asztalt, így biztos, hogy nem kapsz kedvet csak úgy az utcán enni. De ha tv-t nézel, akkor se kösd össze az evéssel, nassolással, mert az is inkább csak megszokás, mint valódi éhségérzet. És az sem árt, ha kicsit magadba nézel, s bár tény, hogy egy ízletes étel is tud örömöt nyújtani, a boldogságod fő forrása ne az evés legyen!
Forrás: elle.it
Nyitókép: Martin Novak/GettyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Ismerd fel a kapcsolatba beszivárgó unalom jeleit: 3 apró, de csalhatatlan jel, hogy a párod unatkozik melletted
- 4 lépés, amivel visszahozhatjuk az egészséges unalmat az életünkbe
- Étkezz lassan és élj sokáig: nemcsak az számít, mit eszel, hanem az is, hogyan
