Ellazít, kikapcsol és felemel: ilyen, amikor a 31. szülinapom reggelét egy jó kis Nia órával indítom!
A mozgást többnyire kötelességként élem meg. Csak még három felülés, még egy kör a futópályán vagy még 10 perc az alakformáló edzésen – mantrázom magamban minden egyes alkalommal, amikor sportra adom a fejem. Ritkán érzem azt, hogy egy mozgásforma nemcsak a testemnek, de a lelkemnek is jó, hogy nem kell megfelelnem az edzőnek vagy az edzőtársaimnak, hanem csak egy dolgom van, azt tenni, amit a testem diktál.
Kocsis Anita Nia órájával a 31. szülinapomon ajándékoztam meg magam, a reggeli dugóban az óra felé araszolva, azon tanakodtam, mit értem el eddig, hogy hol tartok az életben, és egyre inkább eluralkodott rajtam az aggodalom. Ahogy monitoroztam magam, ráeszméltem, hogy hiányzik az életemből a stabilitás, mintha csak sodródnék az árral, és soha nem tudnám, mit hoz a holnap. Ha van egy-egy üres pillanatom, megállok és azon kapom magam, hogy elszállt egy hét, hónap vagy év, és én mást sem csináltam, csak tüzet oltottam.
Mindentől távol…
Ahogy betoppantam a terembe, tudtam, hogy jó helyen járok. A résztvevők és Anita kedvesen fogadott, éreztem, hogy egy valódi közösségbe csöppentem, nem egy szokásos fitnesz órára, ahol az utolsó 10 percben számolni fogom a másodperceket. Még mielőtt mozogni kezdtünk körbeálltunk, mindenki elmondta a nevét és, hogy mióta niázik. Ezután Anita elárulta, hogy a következő egy órában olyan mozgásokat fogunk végezni, amelyek segítenek megtalálni az egyensúlyt és a stabilitást. Na, tessék, gondoltam magamban, nincsenek véletlenek.
A zenék és a különféle mozdulatok lehetőséget adtak arra, hogy megéljem a bennem élő nő minden aspektusát. Voltam lágy, szupernőies, szexi, kemény, határozott, gondoskodó, simulékony… Sosem hittem volna, hogy a mozdulatok által képes leszek ráismerni arra, hogy mennyi szín és tulajdonság rejtőzik bennem. Bár a tánc egyáltalán nem bonyolult, odafigyelést igényel, elkalandozni lehetetlenség, ha egy-egy pillanatra mégis engedtem a csábításnak, rögtön elrontottam a lépést, ami azonban egy cseppet sem zavart. Olyan érzés volt, mint amikor meditáció közben beugrik, hogy nem tettem be a hűtőbe a vacsorát, és félő, hogy meg fog romlani a hőségben. Ilyenkor finoman visszaterelem a gondolataim, és megszáll a buddhai nyugalom. Na, ez történt a Nia órán is. A gondolataim rendeződtek, a szülinapból adódó számvetéssel felhagytam, és úgy döntöttem, ezúttal a boldogságot választom. Fenébe azzal, hogy hol kellene tartanom, mit kellene tennem, hogyan lehetnék sikeresebb… a boldogság tényleg csak választás kérdése.
Napfelkelés / Parton futás / Elbotolás / Fényben ülés
Az óra végére kellemesen elfáradtam, kimelegedtem, majd Anitával és a többiekkel beszélgetni kezdtünk. Csodálom a nőket, mindegyiküket, de főleg azokat, akik időről-időre szembenéznek önmagukkal, és felismerik, csakis ők felelősek a saját életükért, és, hogy van lehetőség a változtatásra. Anita például a szülés utáni depresszió után gondolta újra az életét, rátalált a Niára, és tanár lett. Hátrahagyta a kemény, szigorú énjét, hogy megélhesse ezt az igazit: a harmonikus, világra nyitott és öntudatos nőt. Nagy szerencsénk, hogy így tett, hiszen így van lehetőségünk tanulni tőle, míg mi magunk is erőt gyűjtünk a saját életünk nagy változásaihoz.
Nyitókép: Africa Studio/Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- Karcsú alak és kecses mozgás – Kipróbáltuk a Ballet Beautiful-t
- Teszt: Melyik a neked való jóga? Most kiderül!
- Az offline az új zen: 5 érvünk is van rá
