Felmérések szerint egyre több 40 év feletti nőt érint az életközépi válság. Van, aki azt a kiutat választja, hogy "szabadságra megy" a saját életéből, és egy időre kilép a hétköznapok körforgásából, hátrahagyva a munkáját és a szeretteit.
Az életközepi válság nem új keletű jelenség, de a mai bizonytalan, és sokszor kiszámíthatatlan világban egyre nagyobb számban okoz komoly krízist a nőknél. Bár szerencsére arra is rengeteg pozitív példa van, hogy a kor semmiben nem lehet(ne) akadály, a felmérések azt támasztják alá, hogy a 40-50. életév sok nőnél vízválasztó időszak.
Szülinapi számvetés
Egy kerek születésnap mindig nagyszerű alkalom a számvetésre, és bizony sokan érzik úgy, hogy nem ott tartanak az életben, ahogy ezt korábban képzelték, tervezték. De ez nem csak a karrier tekintetében van így, a magánéletben, a kapcsolatokban is gyakran megkérdőjeleződik, hogy biztos, hogy a legjobb úton haladunk-e. S bár azt gondolhatnánk, hogy az anyagi lehetőségeinkkel is szoros összefüggésben áll a privát válságunk, számos sztár példája – a legfrissebb infók alapján, konkrétan Britney Spears – is igazolja, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekre a pénz sem megoldás.
Egy belső válság erőteljesen rányomhatja a bélyegét a mindennapjainkra, hiszen hazavágja az önbizalmat, az érzelmeket és a hangulatot is. Innentől fogva pedig mérgezi a társas kapcsolatokat, ami sokszor folyamatos lelkiismeret forduláshoz, szorongáshoz és a kapaszkodók elvesztéséhez is vezethet.
A közösségi média nehezíti a helyzetet
A jelenséghez nagyban hozzájárul a közösségi média iszonyatos erejű térhódítása, lássuk be, a szüleink idejében az életközepi válság inkább számított úri huncutságnak, mintsem komolyan vehető gondnak. Manapság viszont folyamatos a másokkal való összehasonlítási kényszer, ami számos önértékelési, önelfogadási problémának is utat nyitott.
A baráti társaságomban mindenkit meglepett az egyik lány, mert úgy döntött, hogy annyira nem ura a saját életének, hogy elvonul egy 3 hónapos terápiára. Nemrég töltötte be a 40. évét, 2 gyermekes családanya és éppen válófélben van. Bár elsőre mindenki megértőnek bizonyult az elképzelésével kapcsolatban, amikor kicsit mélyebbre ástunk a dolgokban, két részre szakadt a csapat.
Ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor pontosan tudjuk, hogy – ha nem is 3 hónap – pár hét kiszakadás a mókuskerékből, mindenkinek jót tenne. Amikor nem kell semmivel foglalkozni, teljesen mindegy, hogy üres, vagy teli a hűtő, hogy mi lesz a reggeli, ebéd, vacsora, melyik tantárgyból ír a gyerek dolgozatot, elvitte-e a tiszta tornacuccot, összejön-e a várt előreléptetés/fizetésemelés, megváltozik-e valaha a legutálatosabb kolléganőnk, vagy, hogy életünk párjának végre egyszer eszébe jut-e, hogy néha nekünk is jólesne egy meglepetés vacsora. Azaz a teljes kicsekkolás az egyhangú, megszokott hétköznapokból, a való világból.
Ideiglenes kicsekkolás
De, vajon megoldja-e a helyzetet, ha három kerek hónapra másra hárítjuk az összes mindennapi feladatunkat, amíg ismeretlenekkel beszélgetünk a gondjainkról? Vagy olyanokkal, akik ugyanezt a válságot érzik. A társaságunkban voltak, akik úgy érezték, ha ez Anettnek segít, akkor biztos, hogy megerősödve tér vissza, és hoz magával egy frissebb lendületet, amivel gördülékenyebben veszi az akadályokat. Tehát jót tesz magának és a környezetének is.
Az ellentábor szerint pedig ez a problémák szőnyeg alá seprése. Mert azzal, hogy a volt férjét bünteti, és a teljes kivonulással arra készíteti, hogy nagyobb részt vállaljon az otthoni feladatokból, nem megoldja, hanem csak elodázza a helyzetet. Ha ugyanis letelik a terápia ideje, minden visszatér a normál kerékvágásba. És mi van, ha elindul egy folyamat, és aztán a gyermekek apja gondolja úgy, hogy oké, de akkor most én megyek pihenőre, és lépek ki egy időre a család életéből.
Nehéz okosnak lenni persze, kívülről nézve, de felmerülhet a logikus kérdés, hogy nem lett volna-e praktikusabb egy párkapcsolati terápia az esetükben? Mert a köztük lévő szakadék nagyrészt a rossz, vagyis inkább semmilyen kommunikációnak köszönhető, ezért talán nem külön, hanem egymás felé kellett volna valamilyen hidat építeniük.
Ne hagyd magad legyőzni!
Amikor az ember férjhez megy, vagy gyereket vállal, azzal bizonyos kötelezettségeket, és felelősséget is vállal. Bár a nők hajlamosak túlzásokba esni, pszichológusok véleménye egyöntetűen az, hogy a kezdetektől meg kell osztani az otthoni terheket. Mert minél többet vállal egy nő otthon is, és a munkahelyén is magára, annál biztosabb, hogy előbb-utóbb agyonnyomják a terhek.
Nem kell és nem is szabad mindenhol, mindenkinek megfelelni, és elengedhetetlen a mindennapokba beiktatni olyan tevékenységet, amely segít a kikapcsolásban, ellazulásban, és a feltöltődésben is. Szuper, ha valakinek van ideje, pénze és lehetősége, hogy hosszabb időre elvonuljon, vagy végigmenjen az El Camino-n, de érdemes kisebb léptékben is próbálkozni. Mondjuk egy két napos őrségi túrával, kikapcsolt mobiltelefonnal.
Más, az életközepi válságon átment hölgyek szerint óriási segítség egy új, szakma, vagy kézműves hobbi, esetleg egy extrém sport kipróbálása is. Egy Inferno Pilates órán, vagy egy vadvízi evezés alatt, új távlatok nyílhatnak meg bárki előtt. Ilyenkor kiderül, hogy az erő bennünk van, csak az tud legyőzni, akinek hagyjuk. A valóság elhagyása helyett, a saját fejlődésünk és megerősödésünk érdekében érdemes a határainkat feszegetni, és végre megtanulni kiállni magunkért.
Nyitókép: Tatyana Gi/GettyImages
