Bármennyire is vágysz egy ruhára, nem okoz majd örömöt, ha a vásárlásához lelkiismeret-furdalás kapcsolódik.
Kevés olyan nő él a világban, aki számára ne okozna örömöt vagy ne lenne gyógyír bármilyen problémára a vásárlás.
Egy nő a vásárlásra a legmélyebb álmából felriasztva is megszámlálhatatlan kézenfekvő indokot tud felsorolni. Még az is lehet, hogy a vásárlás kódolt vagy veleszületett adottság, aminek a mértéke nyilván változó, de hogy létszükséglet a nőknek, azzal nem nagyon érdemes vitatkozni.
De nem csak a vásárlás, a vásárláshoz kapcsolódó bűntudat vagy megbánás is szerves része a női létnek. Tegye mindenki a szívére a kezét, ki nem füllentett még otthon egy ruha/cipő/táska árával kapcsolatban. Az megvan, amikor rajtad kívül mindenki nevet a viccen, ami azt ecseteli, hogy attól félek, ha meghalok, a férjem megtalálja a cipőim blokkját? Ha te ezt egyáltalán nem találod jó poénnak, és az Egy boltkorós naplója a kedvenc olvasmányod, az biztos, hogy nem a véletlen műve. Viszont nyugodj meg, nem vagy ezzel egyedül!
A vásárlás a függetlenség első ismérve
A vásárlás tulajdonképpen a függetlenséget, az önmagunkról való gondoskodást is kifejezi. Egészen biztos, hogy a nők túlnyomó többsége az első fizetéséből nem nyugdíj-előtakarékossági számlát nyit, hanem beszabadul valamelyik ruhaüzletbe. Aztán onnantól nincs is megállás, mert a kínálat szezonálisan változik, és nincs az a nő, aki ellen tudna állni a csábító kísértésnek. (Jó, biztos van, de nem ez a jellemző.)
Bár ma már jóval visszafogottabb vagyok a vásárlás terén, volt időszak, amikor én sem az az üdítő kivétel voltam, aki erősítené a szabályt. Bizony az én gardróbomban is voltak elrejtve olyan cuccok, amiket próbáltam a legszerencsésebb helyzetre időzíteni. De egyáltalán létezik ilyen? A „régi, csak most került a kezembe” volt talán az egyetlen olyan érvem, ami nagyon rövid ideig működött, a „le volt árazva” már kevésbé, a „barátnőmtől kaptam”-ról pedig már akkor tudtam én magam is, hogy esélytelen elhitetni, amikor kimondtam. De azért kimondtam. Az, hogy egy férfi ezeket az érveket képes megjegyezni, csak akkor tudatosult bennem, amikor a párom aggódni kezdett, hogy a barátnőmnek lesz-e mit felvennie mostanában.
Érdekes dolog ez az egész, hiszen a nők többsége a saját pénzét költi (persze vannak olyan szerencsések, akik a párjukét), vagyis elméletileg nem tartozunk beszámolási kötelezettséggel senkinek. De mégis van az a lélektani határ, amit még magunk előtt is szégyellünk, de legalábbis kellemetlen pillanatokat okoz, amikor valaminek kiderül a valós ára. Pedig a pasik sem hülyék, ha nagyon akarnák, pillanatok alatt kideríthetnék (főleg a mai online világban), hogy mennyi az annyi, de szerencsére ők is úgy látják sokszor egyszerűbbnek, ha partnerek ebben a „játékban”.
Pár éve, egy felmérésben olvastam, hogy a vásárláshoz szorosan kapcsolódó bűntudat a nők többségénél az anyasághoz köthető. Mert ahogy a felelősség érzése felerősödik, társul hozzá a költések hatékonyságának átértékelése is. Ez nyilván abból is adódik, hogy ebben az időszakban a nők (saját) anyagi lehetőségei jóval korlátozottabbak, a babához, gyermekhez kapcsolódó kiadások pedig végeláthatatlanok. Vagyis hogy jön ahhoz egy nő, hogy a gyermeke vagy a családja helyett lelkiismeret-furdalás nélkül magára költsön?! Ez az egyébként se nem írott, se nem kőbe vésett szabály indítja el azt a megbánás-cunamit, amit egy-egy nagyobb (vagy akár kisebb) kiadás okoz a nők lelkivilágában.
Létezik vásárlás megbánás nélkül
Na, de állandó lelkiismeret furdalással nem lehet és nem is szerencsés együtt élni, és a vásárlás, még ha sokszor extrém sport is, sem kell, hogy örökre feledésbe merüljön. Nálam jóval tapasztaltabb és bölcsebb barátnőm vezetett be pár éve a megbánás nélküli vásárlás világába, amikor elvitt egy külföldi utunk során a kedvenc vintage üzletébe. (Ami ma már természetesen az én kedvencem is!) Jó, nem akarok fellengzős lenni, hívhatjuk használtruha-üzletnek is, de a vintage sokkal elegánsabban hangzik, és egyébként a szóban forgó üzletre ez jobban is illik.
Volt olyan időszakom, amikor simán turkáltam órákon át valamelyik Second Hand-üzlet több tonnányi ruhakupacában, és nem találtam semmit, de volt olyan is, hogy csak csekket akartam feladni, és amíg a sorban álltam, „megszólított” a szomszédos használtruha-üzlet kirakatában egy eszméletlen jó bőrdzseki. Bár nem volt tervben akkor éppen vásárlás, úgy voltam vele, ha megteszik azt a szívességet, hogy leveszik a kirakati báburól, akkor csak nem lehetek annyira rosszfej, hogy nem veszem meg. Levették, megvettem. Azóta is megvan, és az egyik legvagányabb darabom. Egy pillanatig nem bántam meg, mert az eredeti árához képest tényleg jelképes összegért „dobták utánam”. Ennyire bagatell összegért pedig teljesen érthető, hogy nem hagyom ott másnak, ugye?
A fenntarthatóság sem utolsó szempont
És tulajdonképpen itt fordult át a korábbi őrületem, és tudatosult bennem, hogy lehet vásárolni úgy is, hogy nem adódik hozzá nem kívánt mellékhatásként a lelkiismeret-furdalás. Sőt! Míg a nagy áruházak kínálatában tömegesen kaphatók ugyanazok a darabok, a használtruha üzletekben egészen izgalmas, és egyedi darabokat lehet találni. Több is ez sokszor, mint szimpla vásárlás, hiszen ezeknek a kincseknek néha még elképesztő múltjuk is van. Milánóban egészen konkrétan van egy üzlet, ahol a fogason fel is tüntetik a ruhák történetét. Innen tudom, hogy van például olyan ruhám, amit egy népszerű olasz színésznő viselt egy forgatáson.
A vintage darabokkal (hogy azért mégis stílszerűek legyünk) ráadásul két legyet is üthetünk egy csapásra. Ugye az már önmagában óriási dolog, hogy nem kapcsolódik hozzá bűntudat a költés miatt, de ehhez még hozzájön, hogy a fenntarthatóságért is teszünk ilyenkor. Ha erről az oldalról (is) nézzük, akkor újrahasznosítást végzünk, amivel jót teszünk a bolygónak is. Így viszont már az is teljesen egyértelmű, hogy nincs mit megbánni, és akkor sem lesz rossz érzésünk, ha nem volt időnk a blokkot elrejteni…
Nyitókép: Reza Estakhrian/GetyImages
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 5 tipp az okos és felelős online vásárláshoz
- „Hasonlóm már van, de pont ilyen még nincs” – Az impulzusvásárlás lelki okai
- Egyedi ruhák, ajándéktárgyak és kulturális tér – ez a Margitka Vintage Shop
