Vajon mi késztet arra egyre több diplomás menedzsert és felső vezetőt, hogy a hosszú és küzdelmes évek során felépített karrierjének hátat fordítva egy teljesen új területen próbálja ki magát? Csóka Korinna írása.
Talán én eszem a város legmosolygósabb kiflijeit, amit a bankvezérből pékmesterré avanzsált Kolos süt lelkesen minden áldott hajnalban. A géllakozás közben zajló tudományos csevej is a hónapom egyik kedvenc 60 perce, amikor is a manikűrösömmel, Zsófival cseréljük az eszmét a gyógyszeripar globális változásairól miközben a piros lakk vadul szárad. Ő is top menedzser volt multinál csak úgy, mint Kolos, hajtott és dédelgette a karrierjét, aztán megállt, mert elfáradt. Gondolkozott, kitalálta, beindította és most tökéletesen boldog, hisz tulajdonképpen, már nem kell bizonyítania sem magának, sem a világnak, elért mindent, amit akart. Társadalmi elvárások és nyomás pipa, most már szabad azt tennie, amit valójában szeretne.
Vedd észre és változtass!
A folyamatos érzelmi, fizikai és főként mentális megterhelés következtében egy ponton összeomlik a rendszer, ezt hívjuk úgy, hogy kiégés vagy más néven Burnout-szindróma. Szerencsésebb esetben még a teljes lelki és fizikai összeomlás előtt magunktól rájövünk, hogy muszáj megállni és változtatni. De sokan nem veszik észre a jeleket és megállíthatatlanul sodródnak a kiégés felé, ami után egy sokkal hosszabb és nehezebb folyamat vár rájuk az újrakezdésig.
Az egyetlen állandó a változás maga.
Az egyik legszabadabb gondolkodó, Hérakleitosz már a Krisztus előtti időkben rájött, hogy mindig minden állandó változásban van. Ez magyarázat lehet arra is, hogy miért nem tudunk ugyanabban a munkában ugyanolyan teljesítményt nyújtani évtizedeken át. Nyilván van, akinek ez sikerül, de kérdés, hogy közben belül milyen harcokat vív, tényleg maximálisan élvezi-e, amit csinál vagy csak a megszokás csapdájában vergődik és fél változtatni? Tedd fel a kérdést te is magadnak, hátha az őszinte válasz kinyit egy újabb kaput a boldogsághoz!
Emberek, akik mertek lépni
Egyre több olyan történetet hallunk, ahol a felelős beosztású felsővezetők besokallnak és ahelyett, hogy a szakmájukon belül maradva kicsit leadnának a feladatokból, inkább kirúgják a ház oldalát és valami merőben más területen próbálkoznak. 1-2 év alatt megtanulnak egy új szakmát, majd egy sokkal lazább és kényelmesebb munkát végeznek napi 8 órában kevesebb, de elegendő pénzért, elégedettebben és boldogabban.
A kiégéshez vezető út szép, színes kövei…
A Forbes magazin nemrég közzétett cikke szerint van jó pár olyan munkahelyi tényező, melyek hozzájárulnak a Szép Károlyné Ágica által oly remekül előadott „Eddig, eddig, eddig vagyok”, robbanás előtti utolsó pillanatú lelkiállapothoz. Bár a példás családanyából ezt az érzést a famíliája (Família Kft. magyar televíziós sorozat – a szerk.) váltotta ki, mi van akkor, ha minket a munkahelyi dolgaink stresszelnek ennyire?
A legfrissebb közvélemény-kutatások is azt bizonyítják, hogy a jelenlegi álláspiacon az egyetlen biztos, hogy minden változik. A Gallup szerint 70% körüli a nem elkötelezett munkavállalók aránya, ami elég sokkoló számadat. Vagyis a dolgozók csupán 30%-a elégedett maximálisan a munkájával és esze ágában sincs váltani.
Fontos, hogy ne keverjük össze a munkahelyi kihívásokat, a nehezebb feladatokat, a beilleszkedési nehézségek okozta gondokat az általánosságban érzett boldogtalansággal egy adott munkakörben. Problémamentes munkakör ugyanis nincs, megoldandó feladatok, gondok és társas kapcsolati nehézségek mindig is lesznek, de ha alaphelyzetben szeretjük azt, amit csinálunk, és jó stresszben, nyugodtabb légkörben telnek napjaink eredményes teljesítményekkel, akkor boldog embernek tudhatjuk magunkat.
Szerző: Csóka Korinna
Nyitókép: Aditya Saxena/Unsplash
