Van, aki szereti, van aki utálja a francia fővárosba érkező lány történetét, az azonban nem is kérdéses, hogy a világon majdnem mindenki ledarálta már a Szex és New York alkotójának legújabb szériáját. A szakértők szerint ez egyáltalán nem véletlen!
Október 2-án debütált a Netflixen a Szex és New York alkotójának új sorozata, amelyben Darren Star megmaradt a számára már jól bevált receptnél: azaz egy női karakter mellett egy városnak is főszerepet adott a történetében. Az Emily Párizsban hőse (Lily Collins) Carrie Bradshaw fiatalabb kiadása, aki az újságírást a ma már sokkal divatosabb marketingre és persze influenszerkedésre cserélte. De elődjéhez hasonlóan Emily is rajong a divatért, és természetesen az ő sztorijából sem hiányozhat Mr. Big, aki ezúttal egy dögös séf, Gabriel (Lucas Bravo) személyében jött el. Fun fact a magyar rajongóknak, hogy a francia álompasi jelenleg éppen Budapesten forgat, így érdemes nyitott szemmel járni a fővárosban. A tíz, egyenként közel fél órás részből álló szirupos széria alig néhány hét alatt a csúcsra tört: amint ezt a cikket írom – tehát október 20-án –, a második helyet foglalja el magyarországi viszonylatban a legnézettebb műsorok listáján a Netflixen, és már az is biztos, hogy készül a második évad. De vajon miért ilyen népszerűek Emily párizsi kalandjai?
Klisédömping mondanivaló nélkül
Egy biztos: a sikerének titkát nem a jól megírt forgatókönyvben kell keresni, mivel Darren Star legújabb dobása csak úgy hemzseg a Franciaországgal kapcsolatos kliséktől – és ezért jó néhány kritikát be is zsebelhetett. Az epizódok során felvonultatott francia szereplők ugyanis szinte egytől egyig lusták, munkakerülők (sőt, nevetnek azon, hogy valaki fél 11 előtt dolgozni megy), a monogámiát legfeljebb hírből ismerik, folyamatosan flörtölnek és nem hajlandóak megtanulni egyetlen idegen nyelvet sem. A főhős főnöke, Sylvie pedig egyértelműen Az ördög Pradát visel Mirandájára hajaz, hűen megtestesíti az igazságtalanul kemény női vezető sztereotípiát. Ebbe a közegbe érkezik meg a chicagói Emily, méghozzá azzal a céllal, hogy „amerikai nézőpontjával” segítse egy francia luxusmarketingcég, a Savoir munkáját. A gond csak az, hogy míg Carrie Bradshaw és barátnői máig érvényes igazságokat fogalmaztak meg a férfi-női kapcsolatok dinamikájáról, addig Emily esetében mondhatni elmarad a tanulság. Egyszer ugyan felvetül a kérdés, mi számít szexisnek és szexistának a nők szemében, választ azonban már nem kapunk erre. Talán az alkotók inkább mégsem mertek igazán állást foglalni ebben a témában a #MeToo korában? Egyetlen gondolatot azért eltehetünk útravalóként, amit már az első részben el is lőttek az írók: „Azért éltek, hogy dolgozzatok. Nálunk fordítva van” – tanítja Emilynek a helyes egyensúly megtalálásának módját egyik új kollégája.
A gyógyír a mindennapok gondjára Emily Párizsában rejlik?
Ám hiába a harmatgyenge lábakon álló történet, amiben a főhős a tizenévestől az ötvenesig bármelyik korosztály férfitagjaival gátlástalanul flörtöl (ráadásul simán elhessegeti a bűntudatát amiatt, hogy többször is szó szerint rámászik a barátnője pasijára), szégyen, nem szégyen én is gyakorlatilag szünet nélkül néztem meg a sorozatot. És igen, bármennyire is tiltakozok a szériában felvázolt erősen megkérdőjelezhető erkölcsi morál ellen, pár órára engem is teljesen kikapcsolt a mindennapjaimból, amelyek, ahogy mindenki másnak, úgy nekem is, most egy pandémia középén zajlanak. A Binge-watching magyarázata a szakemberek szerint főként a koronavírus-járványban rejlik: a romantika fővárosában kalandozó Emily sztorija minden irreális eleme ellenére, vagy éppen azok miatt tökéletes lehetőséget nyújt az eszképizmusra. Hiszen ki ne szökne most el szívesen a valóság elől egy olyan képzeletbeli világba, ahol az emberek fenntartás nélkül megölelhetik egymást, tömegrendezvényekre járnak és nem hordanak maszkot – sőt, azt sem tudják, mi fán terem a Covid-19. Hónapok óta egy világjárvány és a gazdasági válság árnyékában, magas stresszfaktor nyomásában élünk, ahol az utazásra nem sok esélyünk marad, így szinte már el is felejtettük, milyen is a gondtalan kikapcsolódás, amit Emily átél az epizódok alatt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy mindez a világ egyik legszebb városában történik vele, természetesen gyönyörű emberek (főként: férfiak) társaságában. Kicsit olyan, mintha a terapeutánk írta volna fel nekünk receptre, mert sokan szinte ki vagyunk éhezve az ehhez hasonló habkönnyű tartalmakra. Persze kivétel mindig akad, ahogyan a kritikusok is inkább a hitelesség és az igazság után áhítoznak az álomvilág helyett. Az eszképizmus ugyanis nem nyújthat mindenkinek pillanatnyi felüdülést a jelenlegi időszakban: de ne ítéljük el azt, akinek ehhez pont az Emily Párizsbanra volt szüksége!
Forrás: The Hollywood Reporter/Bustle
Nyitókép: Stephanie Branchu/Netflix
