A fitneszguru a nőket teszi felelőssé a tönkrement házasságokért. Videójában felszólít, őrizzük meg lánykori alakunkat, hogy a férfiaknak ne menjen el tőlünk a kedvük. Elég a testszégyenítésből! Vélemény következik.
Tegnap este az egész napos rohanás után a tükör előtt találtam magam. Ledobtam a ruháimat, és tetőtől talpig megnéztem minden porcikámat. A közel sem hibátlan combomon a hideg kicsípte a bőrt, a csípőmön lévő kis „kapaszkodók” most is, mint mindig aránytalanná domborították az alakomat, a mellem se nem kicsi, se nem nagy, ami világ életemben zavart. Legalább lenne valamilyen. Aztán beléptem a zuhany alá, és a legforróbb fokozatra állítottam a vizet. Közben azon gondolkoztam, amit Schobert Norbi mondott, meg azon, ahogyan a szerkesztőségben egymással szemben ültünk, és próbáltunk szavakat keresni arra, amit az ország fitneszguruja állított. Megdöbbenés, felháborodás, zavart röhögés, hogy nem, ezt nem gondolhatja komolyan. Aztán eszembe jutottak a férfiak, akikkel eddigi életem során találkoztam. Hogy mit láttak bennem, ha vonzónak találtak, mi váltotta ki belőlük a vonzalmat. Csupán egy test, vagy alacsonyítsuk le még jobban, a „bőr”? Kötve hiszem. Aztán eszembe jutottak a nők a villamoson, akiket a hazaúton hosszasan figyeltem. Az járt a fejemben, hogy ők vajon naponta hányszor érzik magukat szarul azért, mert velem együtt távol állnak az ideálisnak mondott testképtől?
Hiszek abban, hogy minden kis apró bizonytalanság, amivel naponta találkozunk nyomot hagy az arcunkon, a gondolkodásunkon, és hosszú távon megkeseríti a lelkünket. Ha naponta arra figyelmeztet a világ – és nem csak az Update király -, hogy csak a feszes comb, az 58 kiló, a csinos arc, a tökéletes fogsor, a dús haj és sorolhatnám még mi számít, akkor lennénk a világon jó páran, akik minden egyes nap lelkiismeret-furdalással az oldalunkban lépkednénk az utcán. Én az egészséges életmód és a kiegyensúlyozott táplálkozás pártján állok, mégis azt gondolom, nonszensz, hogy 2020-ban még mindig itt tartunk, hogy egy férfi általánosít és undorítónak nevez minden nőt, aki nem úgy néz ki, mint, ahogy szerinte ki kellene néznie egy nőnek. Én nem vagyok kövér, de rettenetesen sajnálom azokat a molett, testes nőket, akiknek ezt végig kellett hallgatniuk, és akiknek az önbizalmuk megint csorbát szenvedett. Ugyanakkor felnézek azokra a molett és testes nőkre, akik minden elhangzott mondat dacára is képesek azt mondani, köszi, én jól érzem magam így is, hogy nem vagyok 58 kiló. A legjobban azt sajnálom, hogy tudom, az utóbbi csoportba tartozók vannak kevesebben.
Schobert Norbert valóban egy „kommunikációs atombombát” dobott le közénk. Kiirtott mindent maga körül. Írhatunk mi naphosszat a testpozitív mozgalmakról, vagy arról, milyen gyönyörű egy édesanya, striákkal, pluszkilókkal, csapzottan is, ha jön egy ember – akit több százezren követnek -, és , aki még, ha ostobaságból is, de megrepeszti ezt a törékeny valamit, amit úgy hívunk, női önbizalom. Egész éjszaka kommenteket olvastam – nem kellett volna -, a gyalázkodók mellett egy másik csoport védelmébe vette Norbit, mondván, csak marketingfogás volt ez az egész, és amúgy sem ő a legélesebb kés a fiókban, nem kell komolyan venni. Ez azonban nem ilyen egyszerű. Szinte biztos vagyok abban, hogy még az is, aki felháborodva és önbizalma teljében követte az eseményeket, elbizonytalanodott a maga nőiségét illetően. Norbi megszólalása rettentő káros, mert nők tízezreiben ülteti el a kétkedés csíráját, azzal kapcsolatban, hogy mennyit is érnek ők, és valójában a férfiak mi alapján is határozzák meg őket. És a bizonytalanság érzését a legforróbb meleg víz sem képes lemosni rólunk.
Nyitókép: Larm Rmah/Unsplash
