Sokat ártasz magadnak, ha folyamatosan csak a múlton rágódsz. Tanuld meg élvezni a jelen pillanatot!
Az életünket nagymértékben meghatározza, hogy mennyire vagyunk jelen a pillanatban. Ha csak fizikailag, vagyis testben vagyunk a mában, de fejben és lélekben kapaszkodunk a múltba, akkor soha nem lesz „rendes” jövőnk, mert egyszerűen nem leszünk képesek előre tekinteni. A múlt ugyanis akkor is visszafelé húz, ha csak a szépre és jóra emlékezel. Gyakran mondják, hogy az idő mindent megszépít, és minden sebet begyógyít, de mindannyian tudjuk, hogy ez a valóságban nem feltétlenül van így.
Légy jelen a jelenben!
A múltat nem kell végképp eltörölni, de túl nagy jelentőséget sem kellene neki tulajdonítani. A jó és fontos dolgokat az ember a fejében és a szívében ösztönösen elraktározza, és amikor kell, elő tudja venni, de nincs arra szükség, hogy folyamatosan a már megtörtént dolgokba kapaszkodjunk.
A múlt nemes egyszerűséggel azt akadályozza meg, ami mindenki számára a legfontosabb: boldognak lenni a jelenben.
A múltban való létezésnek is lehetnek fokozatai, ha szeretsz elmerengeni dolgokon, ha jól esik nosztalgiázni, az teljesen természetes, de ha nem tudod egészséges keretek között tartani, kvázi mint egy viszonyítási alapként tekintesz mindig rá, abból nem igazán tudsz jól kijönni. Egészen pontosan nem is kijönni, hanem tovább lépni lesz nehéz.
Hagyd hátra a fájdalmas emlékeket
Nemrég beszélgettem egy kedves ismerősömmel, akinek eléggé megtépázta a világjárvány az életét. A szüleit és több családtagját is elvesztette nagyjából egy időben, pár hónappal később pedig az addig sziklaszilárd lábakon álló munkáját is. Teljesen érthető, sőt szinte törvényszerű volt, hogy összeomlott. Hetekig enni sem bírt, csak ült és bámult maga elé, rágódott a megváltozhatatlanon. Pár hónapos szenvedés után úgy döntött, hogy le kell zárnia az életének az eddigi szakaszát, mert amíg nem dolgozza fel, addig nem fog tudni túllépni rajta. Hiába volt addig minden szép és jó, ha nem tud előre nézni, akkor az egész helyzet őt is maga alá temeti. Nála egy 10 napos utazás volt a vízválasztó, összeszedte minden „bátorságát”, és elutazott arra a helyre egyedül, ahova a családdal tervezték a nyaralást. Nem volt könnyű, mert minden a szeretteire, a velük való közös élményekre emlékeztették, de ott könnyek között eldöntötte, és megfogadta, hogy a hazaérkezése után már nem csak sodródni fog az árral.
Építkezz a múltból, de ne abban élj!
Aki bármilyen emlék hatása miatt a múltban él, az előbb-utóbb zárkózottá válik, ebből fakadóan pedig magányossá is. Idővel a barátok is leválnak róla, hiszen senkitől nem várható el, hogy hosszú távon asszisztáljon mások életéhez. Ha mindig ugyanazokon a problémákon rágódsz, akkor egy idő után már jobbnak tartják, ha kihagynak a baráti összejövetelekből. Így viszont a társaság hiánya mellett az érdeklődés is korlátozódik, és már ki is alakult egy ördögi kör, amiből nem egyszerű megtalálni a kivezető utat.
A múlt emlékek és történések összessége, amelyek nemcsak boldoggá, hanem szomorúvá is tettek bennünket. Ugyanakkor növekedésre, fejlődésre is késztettek, és lehetővé tették, hogy olyan emberek legyünk, akik ma vagyunk. Hálásnak kell lennünk a múltért, és nem feledni, még akkor sem, ha még esetleg most is fáj. De ne engedd, hogy bármilyen múltbeli rossz emlék leküzdhetetlen akadályként tornyosuljon előtted, mert elvágja az utadat a jelened előtt.
A múltban való létezés röghöz köt, és megakadályozza a növekedést, és azt, hogy a jelenre koncentrálva, teljes mértékben élvezni tudjuk a minket körülvevő világot. Ez pedig már túl is mutat a jelenen, hiszen
ha nem előre tekintesz, akkor azt sem látod meg, amit a jövő tartogat a számodra.
Nyisd ki a következő ajtót
Azzal, hogy nem foglalkozol rendszeresen a múltaddal, még nem jelenti azt, hogy ki is törlöd az emlékeidből. Teljesen rendben van, ha egy érettségi találkozón felidézitek a régi közös sztorikat, de az életed azon szakaszának ajtaja már bezárult. Maradjon meg kellemes emléknek, gondolj rájuk jó szívvel, de menj tovább, van még bőven ajtó előtted.
Aki nem mer továbblépni, és folyamatosan a múltba kapaszkodik, az sokszor nemcsak az emlékek szintjén ragad le, hanem abban is álltatja magát, hogy a múlt visszatérhet. De a múlt idealizálása veszélyes „játék” is lehet, mert hajlamosak vagyunk elfelejteni a negatív szempontokat, azáltal, hogy mindent szépnek titulálunk. Ennek következtében nem tudjuk elfogadni a mában rejlő szépséget, csak azért, mert lehet, hogy másképp szép, mint a múlt.
Sokan azért emlékeznek utólag kicsit misztifikálva a múltra, mert ma már nem találnak ösztönzést az életükben, ezért megnyugtató számukra, hogy a már elvehetetlen, biztos dolgokra hagyatkoznak. Miközben a hangsúlynak azon kellene lennie, hogy rájöjjünk: a boldogságunk megteremtői mi magunk vagyunk, ezért kötelességünk új utat keresni hozzá! Bármilyen nehéz, vagy bármilyen boldog is volt a tegnapod, tudd, hogy holnap is újra boldog lehetsz. Ha ezt nem ismered fel, akkor saját magad vagy a gátja a boldogságodnak, senkit nem tehetsz érte felelőssé!
Nyitókép: AleksandarNakic/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 10 kérdés, ami rávilágít arra, hogyan váltak hasznodra az elmúlt év változásai
- 2000 éves kínai gyakorlat, ami segít, hogy sikeresebb és boldogabb légy
- 7 egyszerű mindfulness gyakorlat a hétköznapokban
