Az évem egyik legmeghatározóbb könyvélménye A fák titkos élete volt. Azóta egészen másként járom az erdőt, és nem is tudok jobb kikapcsolódást elképzelni magamnak, mint egy kis erdei sétát.
Peter Wohlleben erdész 2015-ben megosztotta a világgal mindazt a tudást, amit ő több évtizedes munkája során begyűjtött a fákról. A könyv aztán hónapokig vezette a német sikerlistákat, míg világszerte ismertté vált. Peter A fák titkos élete című műben nem mást mond, mint hogy a fák éreznek, beszélgetnek és szoros szimbiózisban élnek egymással. A városokban magányosan álldogáló példányokat utcagyerekeknek nevezi, akik társaság nélkül (és a mesterséges környezet hatására) inkább csak afféle díszek. Az író szerint az igazi erő az őserdőkben van, ahol a fákat nem emberi kéz telepítette, hanem, amelyek maguktól fejlődnek évszázadok óta.
Gyerekkorom óta imádok az erdőben sétálni, ha nem nézett senki, titokban – hogy még véletlenül se nézzenek bolondnak – megöleltem egy fa törzsét, és éreztem, ahogy átjár a nyugalom. Az őszi gombaszedések és a nyári túrák után úgy döntöttem, idén jól felöltözöm és megnézem magamnak a téli erdőt. Biztos vagyok benne, hogy jobb választás, mint a bevásárlóközpontokban róni a köröket még egy ajándék vagy a tökéletes ünnepi menü utolsó kelléke után.
Slow karácsony tipp:
A lelassuláshoz keresve sem találhatsz jobb helyet az erdőnél. Öltözz melegen, és fedezd fel a környezeted. Figyeld meg a fákat, a lombhullatókat, amelyek épp téli álmot alszanak, és amelyeknek a törzsében ilyenkor is folyik az élet, csak kicsit lassabban. Szagolj bele a levegőbe egy nagy fenyő alatt, és érezd, ahogy a fa illóolaja ellazít és feltölt energiával. Gondolj a fákra érző lényekként, ismerd el a kitartásukat, értékeld az állhatatosságukat és tanulj tőlük.
Nyitókép: Blasius Erlinger/GettyImages
