Egy érintésben ott van minden: az összetartozás érzése, az odafigyelés és a szeretet. Mégis egyre többen éhezünk a kapcsolatainkban a fizikai intimitás után.
Az elmagányosodás korunk egyik legsúlyosabb problémája. Egyre kevesebb a valódi kapcsolódás és fizikai kontaktus, ami ahhoz vezet, hogy érintésmegvonásba taszítjuk magunkat. Az életünk több területe átköltözött az online térbe és emiatt a testi kontaktusok száma is félelmetesen lecsökkent. Holott az emberi érintés biológiai szükségletünk, és ha nem jutunk eléghez belőle, az komoly károkat okozhat az egészségünkben. Az érintés iránti igényünk már a születésünkkor elkezdődik, és kritikus fontosságú a megfelelő fejlődéshez. Később felnőttként is az érintésre támaszkodunk, hogy csökkentsük a stresszhormonok szintjét, és olyan boldogságkémiai anyagokat termeljünk a szervezetünkben, mint az oxitocin. Amikor nem kapunk elég érintést, azt a köznyelvben bőréhségnek vagy érintés éhségnek nevezzük, és ha nem foglalkozunk vele, az stresszhez, depresszióhoz és szorongáshoz vezet.
Adok-kapok
Társas lények vagyunk, ezért ösztönös igényünk más emberek közelségére. Harlow híres szőranya-drótanya kísérlete és még több más vizsgálat is bebizonyította, hogy kisgyermekkorban érintés nélkül nem tudunk túlélni. Azok a csecsemők, akik semmilyen fizikai kontaktust nem kapnak, meghalnak. Ahogy Ranschburg Jenő pszichológus is mondta: „Minden szülő tudja, hogy az éhség, a szomjúság és az alvás biológiai szükséglet, azt azonban már kevesebben, hogy a testi kapcsolat is az.” Az tehát, hogy a szüleink a korai években hogyan kapcsolódtak hozzánk, nagyban meghatározza a felnőttkori hozzáállásunkat az érintéshez. Azokban a családokban felnővő gyerekek, ahol az ölelés, a puszi, a simogatás a hétköznapok része volt, felnőttként egészséges viszonyt tudnak kialakítani az intimitással és képesek lesznek fogadni és viszonozni is az érintést.
Érintés éhség a kapcsolatban
Virginia Satir amerikai terapeuta szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Ebben azonban csak keveseknek van része. A fizikai kontaktusaink jelentős hányada felnőttkorunkban a párunktól származik és abban az esetben, ha itt sem kapjuk meg a szükséges mennyiséget, az érintéséhség megjelenéséhez vezet. Több oka is lehet annak, ha a párkapcsolatunkban elszegényedik a testi intimitás.
Néhányan elzárkóznak partnerüktől, amikor nehéz időszakon mennek keresztül. Mások elhagyják a gyengédséget, amikor úgy érzik, alábbhagy a vonzalom. Egyeseknél pedig a kapcsolatukban fennálló konfliktusok, amelyeket nem oldanak meg, a testi együttlét iránti érdeklődés hiányához vezethetnek. De az is lehet, hogy az érintés éhséget akkor tapasztaljuk meg először, amikor véget ér a kapcsolat. Ha megszoktuk, hogy van valaki, aki fogta a kezünket és akivel összebújhattunk, majd ez hirtelen megszűnik, a változást nehezen élhetjük meg.
Szex kontra fizikai intimitás
Sok kapcsolatban a szexuális együttlét jelenti az egyetlen formáját az intimitásnak. Ez azért probléma, mert így elszegényedik a viselkedésrepertoár, amivel kifejezhetjük az összetartozást és a szeretetet a párunk felé. A masszázs, a csók, a kézfogás, az ölelés és megannyi szín veszik így ki a kapcsolatból. Így annak ellenére, hogy megéljük a szexualitást, mégis testi szinten éhezünk a másfajta érintésekre.
Gyakorlati megoldások az érintéséhség enyhítésére
- Rendszeresen öleld meg a szeretteidet és a barátaidat
- Színesítsd a párkapcsolaton belüli érintéseket
- Sétálj kézenfogva a pároddal
- Járj masszázsra
- Válassz olyan sportot, ahol testi kontaktusban lehetsz másokkal
- Simogasd a háziállatod
- Kerüld az elszigetelődést és az online kapcsolattartás helyett válaszd a személyeset
Nyitókép: Westend61/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- „Aki a testünket érinti, minket érint” – De vajon hány érintés kell a boldogsághoz?
- Itt a bizonyíték arra, hogy az érintés gyógyít
- 40 mód arra, hogy az intimitás 4 fajtáját gyakorold a pároddal
