A családon belüli erőszak világszerte hatalmas problémát jelent – sokak szerint a visszaszorítását nem a kriminalizálás, hanem a megelőzés segítheti elő. Ennek lehetnek fontos eszközei az erőszaktevők számára létrehozott segélyvonalak?
A családon belüli erőszak – különös tekintettel a nők elleni erőszakra – világszerte, így Magyarországon is hatalmas problémát jelent. A nők 49 százalékának volt már olyan kapcsolata, amelyben partnere szóban és lelkileg bántalmazta, és minden 5. nő esetében tettlegességig fajult az atrocitás. És ebbe az adatba „csak” azok az esetek tartoznak bele, amelyek a hatóságok látóterébe kerültek. A világ más pontjain még rosszabb a helyzet. Indiában például minden 15. percre jut egy nemi erőszak bejelentés, de ezeknek csak a 19 százalékában születik terhelő ítélet – itt a kasztrendszer legalacsonyabb rétegében (akiket dalitoknak vagy érinthetetlennek neveznek) élő nők számára mindennapossá vált az erőszak.
Tűzoltás helyett megelőzés
Ezeket az adatokat ismerve eléggé meglepődtem, amikor megtudtam, hogy létezik egy olyan segélyvonal, amelyet nem az abúzust elszenvedők, hanem az erőszaktevők számára hoztak létre. Ez a 10 to 10, amelyet 2021 áprilisa óta kereshetnek fel azok, akik testileg, lelkileg vagy szexuálisan bántalmazták partnerüket vagy ennek gondolata felmerült bennük. A segélyvonal egyik konzulense, Michelle Harris saját bőrén tapasztalta, milyen abúzus kapcsolatban élni. Ezért misszióként tekint arra, hogy a lehető legtöbb embernek segítséget nyújtson – még akkor is, ha ehhez megrázó történeteket kell végighallgatnia. „Az első hívásom mindössze annyi volt, hogy »bántalmazom a feleségemet«. Nem hangzott el kérdés. Ez egy kijelentés volt.” – emlékszik vissza Harris, aki munkatársaihoz hasonlóan mindig arra törekszik, hogy együttérzéssel válaszoljon, de közben próbálja elérni, hogy a vonal másik végén állók felismerjék és megváltoztassák a viselkedésüket. A 10 to 10 segélyvonal koncepciója az, hogy támogatást nyújtsanak a bántalmazóknak vagy potenciális bántalmazóknak, mielőtt egy incidens bekövetkezhetne.
Az Amerikai Egyesült Államokban is hasonlóan elszomorító a helyzet, mint hazánkban: körülbelül minden negyedik nő és minden tizedik férfi tapasztalt már kapcsolaton belüli erőszakot, és a nőket érintő gyilkosságok több mint felénél (55%) az áldozat életét a jelenlegi vagy korábbi partnere oltja ki. Ennek ellenére évtizedek óta a párkapcsolati erőszak megszüntetésére irányuló erőfeszítések zöme a kriminalizálásra, nem a megelőzésre fókuszál. A szakemberek szerint ez részben annak a széles körben elterjedt hiedelemnek köszönhető, hogy az elkövetők nem szólnak senkinek. Ennek eredményeként szinte lehetetlen volt segítséget kérni azoknak, akik többé nem akarták bántalmazni szeretteiket. A létező opciókhoz a bántalmazó személyek nehezen férhetnek hozzá, például anyagi okok miatt. Vagy egyszerűen féltek attól, hogy börtönbe kerülnek tetteik miatt. Így merült fel az az ötlet, miért ne ajánlhatnának fel deeszkalációs segítséget az elkövetőknek ahelyett, hogy várják, mikor történik tragédia.
A döntés a hívók kezében van
A szakértők egyetértenek abban, hogy nincs tökéletes képlet a párkapcsolati erőszak megelőzésére, de néhány módszer – amely arra irányul, hogy az elkövetők szembesüljenek viselkedésükkel – pozitív eredményt mutatott. Az Egyesült Királyságban 11 intervenciós programot vizsgáló, hat éven át tartó tanulmány például kimutatta , hogy a résztvevők körében jelentősen csökkent a fizikai erőszak (61 százalékról 2 százalékra) és néhány kontrolláló magatartás (65 százalékról 15 százalékra).
A 10 to 10 segélyvonal nem követi nyomon az összes hívó demográfiai adatait, de anekdotikusan elmondható, hogy a telefonálók legtöbb esetben férfiak. A hívók körülbelül 51 százalékát az erőszaktevők teszik ki. Viszont a bántalmazottak, illetve a bántalmazók családtagjainak és a barátaiknak hívását is szívesen fogadják. Ausztráliában, Kolumbiában, Új-Skóciában és Svédországban is létezik hasonló segélyvonal. Az Egyesült Királyságban pedig 2004 óta működik Respect Phoneline, amelyet havonta 300-400 (potenciális) erőszaktevő keres fel. „Úgy dolgozunk, hogy különválasztjuk a személyt a viselkedésétől, és kiemeljük a választás lehetőségét: dönthet úgy, hogy bántalmazóan viselkedik, vagy dönthet úgy, hogy más módon viselkedik” – magyarázta Ippo Panteloudakis, a Respect szolgáltatási vezetője. A segélyvonalak arra a feltételezésre épülnek, hogy az elkövetők segítséget kérnek, ha erre van lehetőségük.
De a kérdés jogosan merülhet fel mindenkiben: mi történik azután, hogy egy bántalmazó leteszi a telefont? Valóban megváltoznak?
Természetesen ez nem garantálható, és ezzel a segélyvonalak alkalmazottjai is tisztában vannak. Elsődleges céljuk, hogy a segélyvonalat tárcsázók megértsék, hogy működik a bántalmazók gondolkodása, milyen értékrendszert állítanak fel. Például, hogy ők eleve felsőbbrendűbbek a partnerüknél, vagy azt, hogy erőszak megfelelő válasz. Ha ezt sikerül elérniük, akkor reménykedhetnek a változás elindulásában.
Családon belüli erőszak: az igazságszolgáltatásra nem támaszkodhatunk?
Sokan évekig szorgalmazták a büntetőjogi eljárásokat, azzal érvelve, hogy a kriminalizálás eltántorítja az elkövetőket partnereik bántalmazásától. Ezzel Leigh Goodmark, a Marylandi Egyetem jogászprofesszora és a Családon belüli erőszak dekriminalizálása című könyv szerzője nem ért egyet. Goodmark sok időt töltött azzal, hogy felmérje, miként változhat ennek a fontos témának a megközelítése. „Nagyon keveset nyújtunk azoknak az embereknek, akik felismerik, hogy problémáik vannak, és tenni akarnak ellene” – mondta. Hozzáteszi, az igazságszolgáltatásra való támaszkodás káros volt a bántalmazottak szempontjából. Sok közösség – különösen a marginalizáltak – valószínűleg nem fordul segítségért a hatóságokhoz. Ha mégis megteszik, a bántalmazók börtönbüntetést kaphatnak (ez pénzügyi problémákat okozhat, így a gyerek(ek) érdekében inkább szó nélkül elviselik a bántalmazást). A másik gyakori eset, hogy a bántalmazónak semmilyen következménnyel nem kell szembenéznie, és az abúzus még súlyosabbá válik.
Viszont olyanok is akadnak, akik nem támogatják a bántalmazók számára létrehozott segélyvonalakat. Véleményüket azzal indokolják, hogy mindig fennáll a veszély, hogy az elkövetők megpróbálják kizsákmányolni azokat, akik segíteni próbálnak nekik. Néha nyilvánvaló, csak azért veszik fel a kapcsolatot, hogy ezt a tényt megpróbálják felhasználni a bíróságon. Mások csak saját igazukat próbálják bebizonyítani, és magukat meggyőzni arról, hogy a jogosan cselekedtek. A szakemberek nem vitatkoznak ezekkel a kijelentésekkel, mindössze kiemelik, hogy ezek az esetek elenyésző százalékát teszik ki a hívásoknak. Ráadásul, ha csak egy-egy embernél elindul a változás folyamata, már sikeresnek tekinthető a segélyvonal.
Te mit gondolsz erről a szokatlan koncepcióról? A jövőben valóban hasznos eszköze lehet a családon belüli erőszak visszaszorítására?
Forrás: The Cut
Nyitókép: coldsnowstorm/Getty Images
