A kortárs fotográfiát képviselő, nemzetközi szinten elismert TOBE Gallery tulajdonosaival, Tomas Opitzzal és Puskás Beával beszélgettünk.
Vannak az életben olyan helyzetek, amikor a szenvedély előbb vagy utóbb, de utat tör magának. Ennek kiváló példája a Bródy Sándor utcában található TOBE Gallery, amelynek létrejöttét a képzőművészet iránti szeretet és elköteleződés keltette életre, de az alapítók megismerkedése sem mindennapi történet.
Tomas Opitz Venezuelában született, és építészként végzett a caracasi egyetemen. Puskás Bea pedig hidrogeológus végzettségét éveken át az egykori Környezetvédelmi Minisztériumban kamatoztatta. Bár elsőre a két párhuzamos végtelenben való találkozása nem tűnik reálisnak, a valóság sokkal izgalmasabb: kettőjük találkozásából nemcsak sorsfordító szerelem, hanem egy hiánypótló galéria is született.
Különleges találkozás
A megismerkedésük nem volt mindennapi, ugyanis Tomi lett volna Bea esküvői fotósa. Az esküvő helyszínén ajánlották Tomit az ifjú pár figyelmébe, majd Bea ment el hozzá, hogy megnézze a korábbi munkáit, illetve megbeszéljék a részleteket. Tetszett neki Tomi portfoliója, és szimpatikus is volt számára a fotográfus, egyedül az árat érezte soknak. „Már az első találkozáskor is nagyon jót beszélgettünk, a második alkalom után pedig egyértelműen éreztem, hogy akár örök barátság is lehet közöttünk” – meséli Bea, a kezdetekről. Leendő férje a magas ár miatt nem volt elragadtatva az ajánlattól, de Bea nem engedett. „Aztán úgy alakult, hogy az akkori munkahelyemen pont annyi prémiumot kaptam, mint amennyit Tomi kért a fotózásért, és ezt jelnek éreztem”. Nem sokkal később a pár szakított, aminek a híre Tomihoz is eljutott, aki felajánlotta Beának, hogy készít róla egy fotósorozatot. A találkozásokból aztán randevúk, majd egy komoly kapcsolat bontakozott ki. Ennek már 13 éve, azóta a legnagyobb boldogságban élnek.
Venezuelából költözött Magyarországra
Tomi bár Venezuelában született, és ott töltötte a gyerekkorát, sokat járt a nagyszüleihez Magyarországra. Szülei magyarok, így az ország sem volt számára idegen közeg, és otthon is magyarul beszéltek. Amikor Venezuelában tarthatatlanná vált a helyzet, úgy döntött, hogy a nyugodt alkotás érdekében el kell hagynia az országot. „Gyerekkorom óta vágytam arra, hogy kipróbáljam magam egy másik országban. A nővérem Amerikába járt gimnáziumba, emiatt is volt bennem utazhatnék, de persze az ország helyzete sem szólt a maradás mellett” – mondja Tomi. 2002 nyarán először csak kicsit körülnézni érkezett Magyarországra, majd fél év múlva, pont 20 éve ideköltözött. A helyzetét nagyban megkönnyítette, hogy a papírjai rendben voltak és beszélte a nyelvet. „Akkoriban még nagyon sok nyomtatott magazin volt, több helyre is elmentem bemutatkozni, és nagyon jó munkáim lettek. Események, rendezvények, katalógusfotózások, összejöttek a dolgok, úgy éreztem érdemes itt maradnom. De persze nem volt minden egyszerű, mert sokszor éreztem, hogy idegen vagyok. Más volt az attitűdöm, a látásmódom, kicsit merészebb voltam, amitől megijedtek”. Többször visszament Venezuelába dolgozni is, de közben párhuzamosan csinálta a saját projektjeit, 2005-ben volt az első saját kiállítása Budapesten.
Közös álomból közös munka
Bea hidrogeológusként végzett, és a Környezetvédelmi Minisztérium szakértői csapatában dolgozott. Amikor az egyetemre jelentkezett akkor még sehol nem lehetett környezetvédelmet tanulni, csak geológus szakon volt egy ilyen szakirány. „Érdekes, és izgalmas volt, de azt éreztem, hogy nem vagyok 100%-ban a helyemen. 7 évet dolgoztam a szakmában, addig, amíg megszűnt az egész minisztérium. Akkor már együtt voltunk Tomival, hazamentem, de nem is volt kedvem mesélni a munkámról, mert nagyon zavart, hogy a kiváló ötletekből semmit nem lehetett megvalósítani. És akkor jött az ötlet, hogy csináljunk valami egészen mást, közösen”. Először csak az volt az elképzelésük, hogy Bea fogja Tomit menedzselni, ezért elvégezte a MOME kultúramenedzser szakát. Ennek is köszönhető, hogy mertek nagyobbat álmodni és 10 éve megnyitották a TOBE Gallery-t.
Képzőművészettel foglalkozni mindig kihívásnak és merészségnek tűnik, ráadásul ők szinte kizárólag a kortárs fotográfiát képviselik, és erről az útról nem is szeretnének letérni, legalábbis nem a TOBE Gallery-n belül. Általánosságban az eddigi tapasztalataik alapján úgy foglalják össze, és „nem panaszkodás, hanem tény, hogy az itthoni hozzáállás nem nagyon változott, de ezen a területen a sikert nem csak az eladásokban mérik”.
„Művészettel jó élni”
Rengeteg vásárra és fesztiválra járnak külföldön, ami mind elősegíti, hogy még többen megismerjék a TOBE Gallery munkásságát, hogy kapcsolódjanak hozzájuk, erősítsék a nemzetköziséget. Nagyon jók a visszajelzések és több a sikerélmény is. Folyamatosak a kiállításaik, nincsen üresjárat a galériában. „A mi oldalunkról ennél többet nem tudunk tenni, a művészethez kell a nyitottság is. Külföldön ha bárki odajön hozzánk, bátran kérdez és elindul egy párbeszéd, akár a fotóval, akár a fotóssal kapcsolatosan. De az ilyen beszélgetésekből született már barátság és együttműködés is. Magyarországon nagyon erős zárkózottság van, pedig a művészet pont most, a nehéz időkben kellene, hogy kapaszkodót nyújtson. Ezek azok az időszakok, amikor rá lehetne ébredni, hogy művészettel jó élni” – fogalmaz Tomi.
A TOBE Gallery az esetleges nehézségek ellenére is igazi sikertörténet, hiszen közel 10 éve működik, miközben számos nagyobb galéria is bezárásra kényszerült az elmúlt években. Természetesen a covid-19 világjárvány náluk is megtörte valamelyest a lendületet, de nem akarnak ezen rágódni, mennek tovább az eltervezett úton. Egyre többen ismerik a nevüket és a nemzetközi színtérben már tényezőnek számítanak. „Sokáig szerénykedtünk, de ma már bátran ki merjük mondani, hogy a kortárs magyar fotográfiáért az utóbbi években mi tettük a legtöbbet és értünk el sikereket. Ezt ennyire konzekvensen csak mi csináljuk”.
Jelenleg 21 művészt képviselnek, és nincs tervben további bővülés, mivel mindenkinek szeretnék megadni ugyanazt a figyelmet, lehetőséget és törődést. A Galériában aktuálisan Fabricius Anna, 12 gesztus című kiállítása látható, jövő héten pedig Standovár Júlia, Mindennapi dilemmák nevet viselő fotóiból nyílik tárlat.
Nyitókép: TOmas & BEa, fotó: TOBE Gallery
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Gyógyítsd a lélek sebeit a japán kerámiaművészettel és a hozzá kapcsolódó meditációval
- A művészettörténet legszebb és legkülönlegesebb csókjai
- Megható fotók, amelyek láttán újra hiszünk a szerelemben
