„Én vagyok a magas barna hajú lány, kezeslábasban” – pötyögtem be az üzenetet a hotel előcsarnokában. Valaki megkocogtatta a vállam. – „Szép ruha. Rich vagyok.”
Bár nyomot hagyott a kor a 65 éves cégvezetőn, kifejezetten jól tartotta magát. Pár martini és egy sajttál elfogyasztása után, felmentünk a férfi hotelszobájába. Felbontottunk egy pezsgőt, ledobtuk a ruháinkat, és beültünk a jakuzziba. Pár órával később, kifelé menet Rich egy borítékot csúsztatott a táskámba. – „A fizetséged.” – „Köszönöm apu” – válaszoltam a pénzt számolgatva.
Egy titkos világ
Rich-et egy társkeresőn keresztül ismertem meg, amely gazdag, sikeres férfiakat, „sugar daddy-ket” hoz össze szép, fiatal lányokkal, vagyis a „sugar baby-kel”. A regisztráció során a férfiak feltüntetik a jövedelmüket és vagyonukat, a lányok pedig megadják a kívánt havi juttatásukat, ami általában 3000 dollár körül mozog nálunk. Amikor regisztráltam az oldalra, nem gondoltam, hogy valóban odaillő lennék. Én voltam a szűzies, furcsa lány a szomszédból. Két húgommal egy felső középosztálybeli családban nevelkedtünk Massachusetts egyik külvárosban. Apám zsidó származású, saját ügyvédi irodája van. Anyámat tipikus brit szokás szerint nevelték, és tanítónőként dolgozott. A szüleim egy elit lánynevelő intézetben taníttattak, mellette egy zenekarban oboáztam. Később egyetemre mentem, két diplomát szereztem. Mindenem megvolt ahhoz, hogy jól induljon az életem.
A szexmunka felé vezető út
Mindezek ellenére, mégsem találtam a helyem. Depressziós voltam, evészavarokkal küzdöttem, és értelmetlennek éreztem az életem. Az egyetem után szerencsém volt, asszisztensi állást kaptam egy irodában, amikor szinte senki nem tudott munkát találni. De én nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel. Az egyetemi éveim alatt, szinte alig randiztam. Négy évig az egyetlen fiú, akivel megosztottam az ágyam, a meleg barátom volt. Ő persze két kanállal habzsolta az életet, és azzal volt elfoglalva, hogy felfedezze a bostoni éjszakát. Eközben én minden este egyedül feküdtem le aludni. Egy alkalommal félig viccesen, félig komolyan beütöttem a Google-ba: „sugar daddy”. Ekkor fedeztem fel az olyan társkeresők világát, ahol vagyonos férfiak, nagy összegekkel hajlandók lennének finanszírozni céltalan életem, a társaságomért cserébe. Ekkor csöppentem bele a „sugar baby-k” izgalmas és titkos életébe. 22-26 éves korom között 30 különböző férfival randiztam. A sugar daddy-k nálam sokkal idősebbek, 42 és 75 év közöttiek voltak. Nekik köszönhetően 4 évnyi pályafutásom alatt majdnem 300 000 dollárt kerestem.
Csak testmozgás
Rich volt az első kuncsaftom. „Szép kulcscsont” – üzente névtelenül, amikor meglátta a profilképemet. Hamarosan találkoztunk. „Ez volt életem legegyszerűbben megszerzett 500 dollárja” – dicsekedtem másnap a szobatársamnak, aki óránként 10 dollárért gürcölt kutatási asszisztensként. Eleinte nem hittem el, hogy pénzt kereshetek egy vékony ruhában csevegve, miközben koktélt szürcsölgetek. Rich-csel már az első találkozó után nem volt megállás. Élveztem az izgalmat, hogy valami olyat teszek, ami nem erkölcsös, és szerettem az egészben a személytelenséget. Minden nap más férfival randiztam. Hétfőn egy ügyvéddel, kedden egy professzorral, szerdán egy idegsebésszel, és így tovább. A szex, soha nem volt követelmény, bár úgy tapasztaltam, hogy a legtöbb férfi mégis arra vágyott. Valójában nem okozott gondot, hogy lefeküdjek velük. Egyfajta testmozgásnak fogtam fel, ami jót tesz a szívemnek. Mindeközben teljesen közömbös tudtam maradni. Nem volt tétje annak, amit csináltam. Érzelmileg nem kötődtem a férfiakhoz, a pénzszerzés nyújtott örömet az egészben. A pénz rendkívül ösztönzött, úgy tekintettem rá, mint egy kézzelfogható, garantált jutalomra, ami a teljesítményemért járt.
Egyébként nem voltam ragyogó szépség. Botsáska alkatom, és gyerekes külsőm volt, egyáltalán nem értettem miért vonzó ez a férfiaknak. A kölcsönös kizsákmányolásból hamarosan annyi pénzhez jutottam, hogy New York-ba költöztem. Végigcsináltam a szakmai gyakorlatot, beiratkoztam egy filmtanfolyamra, szabadidőmben paradicsomot termesztettem az erkélyen, és végigjátszottam a Candy Crush összes pályáját, illetve zumbát órákat tartottam. Esténként pedig gazdag férfiak mellett aludtam. Ez volt az életem titkos oldala.
A hétvégéimet sokszor New York plázáiban töltöttem, egy-egy gazdag férfi mellett vásárolgatva. A sugar daddy-k társaságában úgy éreztem, nem kell azon stresszelnem, mikor házasodok meg, vagy milyen karriert kellene befutnom. A barátnőim körében nagy sikert arattam a történeteimmel. A legnagyobb kedvencük egy végtagbénulásban szenvedő 42 éves férfi története volt, akinek én vettem el a szüzességét, 1000 dollárért cserébe.
A családom és én
„Dílerkedsz?” – kérdezte egy nap apám. Nem értette, honnan van pénzem, miközben rég felmondtam a rendes munkahelyemen. Apám mindig is arra tanított, hogy ne függjek másoktól. Női adottságaimat kihasználva úgy éreztem, sikerült megfogadnom a tanácsait, hiszen anyagilag is független nő voltam. A szüleim soha nem voltak elragadtatva attól, hogy randizással keresem a kenyerem, de elfogadták a döntésemet. Örültek neki, hogy sikerült a hátam mögött hagyni a depressziót és az étkezési zavarokat. „Csak azt akarjuk, hogy boldog legyél” – mondogatta mindig anyám. Édesapámat viszont szomorúvá tette a választott hivatásom. Sajnálkozott, hogy nem tudja megadni nekem azt, amire szükségem van. Összeszorult a szívem attól, ahogy apám érzett, próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez nem az ő hibája, hogy nem tudom, miért csinálom. Talán csak azt akartam, hogy büszke legyen rám, amiért ilyen önállóan helyt tudok állni az életben. Egy hosszú beszélgetés után értéktelennek éreztem magam, és másnap újra beiratkoztam egy egyetemre.
Üres napok, végtelen órák
Három hónap múlva újra az iskolapadban töltöttem a napjaimat, belemerültem a tanulásba, de hiányzott az előző életem. A sugar daddy-k nélkül újra elveszettnek éreztem magam. Nem voltak ambícióim, és céljaim. Idegen férfiakkal szexelni, olyan volt, mintha megnyomtam volna egy kapcsolót, ami minden másról eltereli a figyelmemet. Legfőképpen saját magamról. Észrevettem, hogy segítségre van szükségem, és felkerestem egy terapeutát.
„Mi vesz rá egy kedves, okos, diplomás nőt arra, hogy pénzért szexeljen?” – kérdezte a pszichológus. „A pénzen kívül?” – válaszoltam cinikusan, de a terapeuta továbbra is komolyan nézett a szemembe. „Mi tört el magában? Mi sebezte meg a lelkét?” – kérdezte. Mindig azt hittem, hogy tudatos felnőtt nő vagyok, de soha nem terveztem, hogy egyszer sugar baby-ként élek majd. Egy állomásként tekintettem az életem ezen szakaszára, és úgy gondoltam az anyagi stabilitásomat biztosíthatom vele. Minden egyes alkalommal, amikor megláttam egy szerelmespárt az utcán, arra gondoltam, vajon én miért nem tudom megosztani valakivel az életemet? Féltem, hogy valami nem nincs rendben velem. Nem vágytam érzelmi kapcsolatra. A pénzért való szexelésben találtam meg azt az intimitást, amiről úgy gondoltam, elég nekem.
Gyermekkori traumák árnyékában
A terápia során végül sikerült felfednem a probléma valódi okát. Évekkel korábban egy családi ebéd alkalmával a nagyapám ült mellettem az asztalnál. Az abrosz alatt átcsúsztatta a kezét a combomra, és fogdosni kezdett. Ekkor 15 éves voltam. Miután elmentek a vendégek, elmeséltem anyámnak, hogy mi történt. „Ezért nem hagytalak vele soha egyedül, amikor kislány voltál. – mondta anyám. – Velem is pont ezt csinálta gyerekkoromban.” Kislányként rájöttem, hogy minél közelebb vagyok a nagyapámhoz, annál több ajándékot kapok majd tőle. Számomra ez teljesen természetesnek tűnt. Ma már sok mindent új megvilágításba helyez ez a történet. A gyerekkori emlékeim feltárása fontos része volt annak, hogy megértsem önmagam. Mégsem akartam kifogásokat keresni, és mentegetni magam. Azt sem ismertem el, hogy a szexmunka káros a mentális egészségemre. Tény, hogy nagy hatással vannak ránk a gyerekkorunkban ért traumák, ugyanakkor a jelenlegi életünk, a környezetünk és a kultúra, amiben élünk, szintén befolyással van döntéseinkre. Én a sugar daddy-k mellett döntöttem.
Itt a vége?
Ez az üzenet várt rám: „Szia gyönyörű. Nem akarsz elkényeztetni?” –„Szívesen” – válaszoltam, és elfogadtam a 45 éves Wall Street-i üzletember ajánlatát. A finom tapasok, és italok után, felmentünk a férfi lakására, ahol további italok után, a hálószoba felé vettük az irányt. Soha nem érdekelt, hogy milyen a férfiak teste, most mégis feltűnt az a bizonyos apu test. „Nincs rajtad bugyi. Ezt szeretem.” – jegyezte meg a férfi. „Ez a jó a kezeslábasokban. Az egész ruha egyben van, ezért egyszerre meg lehet szabadulni mindentől.” – válaszoltam. Hagytam, hogy lecsúsztassa rólam a ruhát, és levegye a cipőmet. A szex automatikussá vált, olyan lett, mint egy egyszerű hétköznapi rituálé. Ezúttal, mégsem tudtam közömbös maradni. Egy pár óra elteltével kimásztam az ágyból és öltözködni kezdtem. Alig vártam, hogy elhagyjam a lakást. „Nem értelek. Mi bajod van?” – kérdezte a férfi. „Semmi baj nincs. Jó éjszakát.” – mondtam, és kisétáltam az ajtón.
Először dühös voltam magamra, amiért még csak el sem kértem a férfitől pénzt. De végül már nem érdekelt. Nem akartam tovább folytatni ezt az életet. Nem akartam idegen férfiakkal együtt aludni, akikhez nem is vonzódom. Nem akartam tovább figyelmen kívül hagyni az érzéseimet, és úgy gondolni magamra, mint akinek két különböző élete van. Úgy éreztem, azzal, hogy eladtam a testem, megpróbáltam visszaszerezni az irányítást, és elhitetni másokkal, de legfőképp magammal, hogy én vagyok a főnök. Ekkor úgy döntöttem, végleg felhagyok ezzel az élettel.
Úgy gondoltam a szexre, mint egy előadásra, amiben szerepet játszok. Saját magam döntöttem úgy, hogy ezt az életet választom, hogy lefekszem idegen férfiakkal, elfogadom a pénzüket, és végül elsétálok. Aznap este, amikor hazaértem, elővettem a tanulnivalómat. Másnap reggel óráim voltak, és ezúttal már valami fontosabbra vágytam.
Forrás: Harpers Bazaar
Fordította: Simon Eszter
Nyitókép: Claudia Miranda / EyeEm/GettyImages
