Ameddig ezt az öt feladatot nem oldjuk meg önmagunkban, addig Ámor nyila nagyívben kikerül minket.
Menjünk végig egy olyan gondolatfonalon, amin a legtöbb párt kereső nő végighalad. A több sikertelen próbálkozás, lelket megsemmisítő randi után felötlik a gondolat, hogy lehet, hogy nem jó helyen keresgélünk. Ilyenkor elkezdjük kiterjeszteni azt a kört, ahol ismerkedünk. Azonban, ha még így sincsenek sikereink, előbb-utóbb jön az általánosítás: „minden férfi ugyanolyan, és ma már nem lehet igazi férfiakat találni”. A még több kudarc és a negatív hiedelem, amit elültetünk a gondolatainkba, elvezethet végül addig a következtetésig, hogy „nincs is szükségem senkire, valójában jól megvagyok én egyedül is”. Jól látszik az ív, ahogyan a csalódások falat építenek körénk. Azonban a falak valójában már az első pillanattól ott voltak és azoknak a ledöntésével kellett volna kezdeni a munkát. A páncélt ugyanis nem mások húzzák körénk, hanem mi magunk. És ameddig nem tudunk átvergődni a saját falainkon, addig másnak sincs esélye beférkőzni. 5 nagy falat kell porig rombolni ahhoz, hogy szabad utat engedjünk a szerelemnek.
1. Nem tudod elengedni az elutasítástól való félelmet a kötődés érdekében
A biztonságos kötődés minden emberi kapcsolat alapja. Ha ez sérül, akkor csak nagyon kemény munka árán tudunk megbízni másokban. A leggyakoribb lelki zúzódások pedig, amelyek a kötődésre hatnak, az az elutasítástól és elhagyástól való félelem. Ameddig ezek munkálkodnak bennünk, addig nem fogunk tudni teljesen rátámaszkodni a partnerünkre, mindig lesz egy nagyfokú bizalmatlanság bennünk, ami nem engedi, hogy elmélyüljön a kapcsolat. A kötődési problémáink azonban gyógyíthatók. Olvashatunk a témában és remek gyakorlatokat is találunk az interneten, azonban a legmélyebb transzformációt mindig egy szakember mellett tudjuk megélni. Útravalónak viszont Popper Péter szavait tehetjük zsebre: „kapcsolatokban sérülünk és kapcsolatokban gyógyulunk”.
2. Megrémülsz a csendtől és a nehéz beszélgetésektől
A csendben a leghangosabbak a gondolataink, amitől gyakran fejvesztve menekülünk. Azonban egy kapcsolatban nem lehet elfutni a nehézségek elől, muszáj néha konfrontálódni, mert így tudunk csak igazán összecsiszolódni. Azonban addig, ameddig nem barátkozunk meg a saját csendünkkel, nem fogjuk tudni elviselni a másikét sem. Amikor egy mélypont jön a kapcsolatban és arra lenne szükség, hogy az egót, a félelmeket és mindent félretéve tudjunk őszintén beszélgetni, mindig azt fogjuk érezni, hogy elromlott a kapcsolat és itt az ideje továbblépni. Így hamar egy ördögi körben találhatjuk magunkat, ahol a saját félelmeink elől loholunk.
3. Tudat alatt úgy érzed, nem vagy elég szerethető vagy nem érdemled meg a boldogságot
Az önszabotálás a szerelmi életünkre is kivetheti a hálóját. Anélkül akadályozhatjuk a saját boldogságunkat, hogy tulajdonképpen észrevennénk. Ennek az egyik legmélyebb oka a saját szerethetőségünkben gyökerezik. Ha nem hiszem el magamról, hogy engem szerethet valaki, elfogadhat olyannak, amilyen vagyok… akkor az így is van. Legalábbis az elménk azt hiszi és megteremti a helyzeteket, amikben ez igazolódik. Így pedig szépen sorban mind olyan férfiakba botlunk, akik meg akarnak minket változtatni, bántanak és még inkább megkérdőjelezik a szerethetőségünket. Szerencsére, amint helyére kerülnek az önbizalmunk szétszórt darabkái, ez fel is oldódik.
4. Nem veszed észre az ismétlődő mintázatokat a múltadban
Az előző pont következménye, hogy ha nem ismerjük fel a hasonló forgatókönyveket, akkor minduntalan ugyanazokba a rossz kapcsolatokban találhatjuk magunkat. Ha tanulunk a régi hibákból, akkor az életünk egy folyamatos vizsgahelyzet lesz, amiben mi számtalanszor elbukunk. Egy idő után pedig természetes, hogy megjelenik a gondolat, hogy igazából jobb nekünk egyedül, hiszen ennyi fájdalmat − ráadásul ugyanazokból az élethelyzetekből fakadó fájdalmat − senki nem bír el hosszú távon.
5. Összetéveszted a sémakémiát a szerelemmel
A legtöbb szingli azért van egyedül, mert összetéveszti a sémakémiát a valódi szerelemmel. A sémakémia során az ismerősség érzete szítja a szenvedélyt. „Jé, ez a férfi ugyanúgy büntet és bánt, mint az apám” – kimondva talán hülyén hangzana egy ilyen mondat, de tudat alatt épp ez játszódik le. Jeff Young szerint, akihez köthető az elnevezés, a sémakémia azért működik, mert megerősíti és beindítja a korábbi mintáinkat és valamelyest abban reménykedünk, hogy hátha most sikerül, hátha most jobb lesz. Ezzel magyarázható, miért vonzzuk mindig a rossz embereket és miért tartjuk unalmasnak a jó kapcsolatokat. Ha nagyon sok korai sérülésünk van, akkor egy egészséges kapcsolat szürkének hat. Nem idézi fel bennünk azokat az érzelmi hullámzásokat, amikhez hozzászoktunk, és ez bármilyen furcsán is hangzik, de nagyon rémisztő. Azonban felismeréssel és tudatos átdolgozással meg tudjuk törni a folyamatot.
Nyitókép: proud_natalia/ Getty Images
