Lehetnek hullámhegyek és -völgyek a felnőtt gyerekeinkkel való kapcsolattartásban, de a következő 5 szempontot szem előtt tartva könnyen fenntarthatjuk a jó szülő-gyerek viszonyt.
Szülőnek lenni egy életreszóló feladat. De mégis, mintha az önsegítő könyvek, tippek és javaslatok csak a gyerek 18. születésnapjáig nyújtanának támogatást, onnantól pedig magunkra vagyunk hagyva. Holott nem szűnünk meg akkor sem szülőknek lenni, egyszerűen csak átalakul a kapcsolat. Ez egyben azt is jelenti, hogy nem biztos, hogy ugyanarra lesz szüksége a felnőtt gyerekünknek, amire néhány évvel korábban volt. A családterapeuták szerint 5 dologra érdemes odafigyelni, ha egészséges és kiegyensúlyozott viszonyt szeretnénk fenntartani a családi fészekből kirepült gyerekeinkkel.
1. Ne adjunk kéretlen tanácsokat
Amikor a felnőtt gyermeked a karrierjével, a párkapcsolatával vagy a saját gyerekeivel kapcsolatos problémával fordul hozzád, könnyű azt feltételezni, hogy a te megbízható véleményedet kéri az ügyben. De valószínűleg csak egy együttérző fület keres. „Ha a szülők el tudják fogadni, hogy csak akkor adnak tanácsot, ha kérdezik, és megtanulják, hogyan tudják átgondoltan meghallgatni a gyerekeiket, a kapcsolatuk szinte biztosan erősödni fog.” − mondja Sarah Epstein, családterapeuta. Ez nem jelenti azt, hogy már nem játszol fontos szerepet az életükben. Ez csak azt jelenti, hogy a szereped átváltott inkább egy megbízható tanácsadóvá. A „szerintem ezt kellene tenned” helyett, jobb és tiszteletteljesebb lépés az, hogy „szeretnéd hallani a gondolataimat erről?”
2. Mutassunk bizalmat felé abban, hogy képes kezelni a nehéz helyzeteket
Ehhez kapcsolódóan David Narang klinikai pszichológus szerint a felnőtt gyerekeiddel való erős kapcsolat kialakításának egyik kulcsa, hogy úgy gondolj magadra, mint „egy erős felnőtt hangadójára”, ahelyett, hogy „egy tehetetlen gyerek megmentője” lennél. Más szóval, abból a feltételezésből kell kiindulnod, hogy a gyermeked képes megbirkózni az adott nehéz helyzettel. Könnyű belelovalni magunkat, ha azt látjuk, hogy a gyerekünk szenved, de ebben az életszakaszban a szülő feladata abban rejlik, hogy képes elviselni a szenvedést, amit a gyermeke megpróbál elviselni. Meg kell találnia a saját megoldásait és ebben mi már csak szemlélők lehetünk. Ez a megközelítés segít közelebbi kapcsolatot kialakítani, hiszen a felnőtt gyerek érezni fogja a szülői támogatást, miközben még mindig kompetens felnőttként éli meg magát.
3. Rendszeres kapcsolati betekintés
Egy felnőtt gyerek szülőjeként azt feltételezheted, hogy a semmi hír, nem jó hír. Ha a felnőtt gyerek mostanában nem vetett fel semmilyen problémát, azt gondolhatnánk, hogy minden rendben van köztünk. De az is lehet, hogy ez inkább elbizonytalanít abban, hogy a kapcsolat elég stabil-e, hogy megoszthasson bármit velünk. Éppen ezért fontos időnként kapcsolat-ellenőrzést tartani, ami annyit jelent, hogy arról beszélgetünk, hogy milyen is a viszony, min lenne jó változtatni esetleg. Amikor egy ilyen beszélgetést kezdeményezünk, az azt mutatja, hogy nyitottak vagyunk a visszajelzések meghallgatására és az esetlegesen nehéz témákra is, és hajlandóak vagyunk változtatni a viselkedésünkön a kapcsolat javítása érdekében. A „hasznosak a beszélgetéseink?” vagy az „érzed, hogy támogatlak?” jó kiindulópont lehet.
4. Kerüljük azt, hogy megmondjuk a felnőtt gyereknek, hogyan gondolkodjon vagy érezzen
Mindannyian arra törekszünk, hogy aktív szereplői maradjunk a gyerekeink életének. Azonban nem mindig könnyű bevonni a szülőket. Az ahogyan reagálunk arra, amit a gyerekeink megosztanak velünk, megerősíti vagy megcáfolja a hitüket. Ha az anyáskodó, mindent megmondó szerepből nem tudunk kilépni, akkor a leggyakrabban hallott mondatunk ez lehet: „ezért nem mondok el neked semmit”. Érdemes tehát kerülni az olyan kifejezéseket, amik leértékelik vagy minimalizálják a tapasztalataikat, mint például: „ne érezz így”, „én jobban tudom, már ezerszer átéltem ezt”. Ha nem tudod, mit mondj, néha a legjobb válasz az, ha egyszerűen csak ott vagy. Nem feltétlenül kell mondanod semmit. Csak mutasd meg, hogy figyelsz.
5. Alakítsunk ki és tiszteljük a határokat
A felnőtt gyermekek határokat szabhatnak szüleiknek bizonyos terhelt beszélgetési témák, például a megjelenés, a pénzügyek vagy a munka kapcsán. De a határok lehetnek akár fizikaiak is, amikor arra kérnek minket, hogy ne toppanjunk be telefonálás nélkül. Ahelyett, hogy megharagudnának ezekre a kérésekre, fontos, hogy meghallgassuk és tiszteletben tartsuk őket, sőt akár meg is dicsérhetjük a gyerekünket, azért, mert kiállt amellett, amire szüksége van ahhoz, hogy a kapcsolat működjön. Ugyanakkor nemcsak a gyerekek, hanem mi is húzhatunk határokat a saját érdekünkben. Ennek egy kölcsönös őszinteségen és bizalmon kell alapulnia, hiszen a határok célja soha nem az, hogy eltaszítsuk egymást, hanem az, hogy jobb, egészségesebb módon tudjunk kapcsolódni.
Nyitókép: MoMo Productions/ Getty Images
Forrás: Huffpost
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- A generációk közötti történetmesélés gyógyít: 10 kérdés, amit tegyél fel a nagyszüleidnek, amíg lehet
- 5 tanács, ami segít jóban lenni az anyósodékkal
- Femme fatale, tyúkanyó vagy entelektüell: mi van akkor, ha beleragadunk egy-egy szerepbe?
