Azzal, hogy a szerelmes ember agyára rózsaszín köd telepszik, valószínűleg neked sem mondunk újdonságot. De mi történik ilyenkor valójában az „irányítóközpontban”? Erről lesz most szó, röviden.
Ki ne tapasztalta volna már meg azt a mindent elsöprő érzést, amikor a gyomrunkban pillangók repkednek, az agyunktól pedig mi sem áll távolabb a racionális gondolkodásnál. De vajon miért van ez így? Miért kapcsol stand by üzemmódra az „irányítóközpont”, amikor szerelmes leszel? Ennek a hátterét igyekszünk most röviden összefoglalni, némi kémiával és biológiával megspékelve (de ne izgulj, az egész valójában abszolút nem agysebészet).
4 dolog történik az agyadban, ha szerelmes vagy
Egyrészt aktiválódnak a kötődéssel kapcsolatos régiók, mint például az amygdala és a hipotalamusz. Dr. Sanam Hafeez, Psy.D, New York-i neuropszichológus és iskolapszichológus a PureWow-nak elmondta, hogy ez, idézzük: „megerősíti a partneredhez való érzelmi kötődésedet, és erősíti benned a vágyat, hogy közel legyél hozzá”. Ezen kívül, mivel az agyad a partneredet helyezi előtérbe, fokozott figyelem és empátia is irányul a partneredre. Meg akarod érteni őt, ismerni a vágyait, álmait, és mindenben támogatni őt… pontosan, ez a szerelem egyik igen fontos jellemzője!
Hogy mi történik a hormontermeléssel? Nos, ha még nem hallottál a vazopresszinről, akkor hadd mutassuk be neked egy mondatban. Ez az úgynevezett antidiuretikus hormon a hipotalamuszból szabadul fel, és azon túl, hogy elég sokféle folyamatban van szerepe a testedben, a vízháztartásodtól a vérnyomásod szabályozásáig, ez a hormon kihat a szociális viselkedés irányítására is, ami fontos szerepet kaphat a szerelemben.
És végül, a kockázat és a jutalom érzékelése is megváltozik. Bizony, a szerelem furcsa dolgokra készteti az embereket, amiről beugorhat Rómeó és Júlia, vagy a hollywoodi filmekből ismert őrültségek, amelyeket a főhősök a szerelem nevében követnek el, hogy a saját példáinkat már inkább fel se hozzuk. Szóval ezzel csak azt akartuk mondani, hogy talán hajlandó lehetsz nagyobb kockázatot vállalni vagy áldozatokat hozni a kapcsolatod érdekében, mivel abban az adott pillanatban úgy érzékelheted, hogy a várható jutalom felülmúlja a lehetséges hátrányokat.
Miben különbözik a hosszú távú szerelem az agyban az új szerelemtől?
Persze, két szerelem sem egyforma: vannak, amelyek hosszabb távú kötődéssé válnak, mások megmaradnak a rajongás vagy az egynyári lángolás fázisában. „A hosszú távú kötődéshez oxitocin, prolaktin és más jó közérzetet keltő molekulák, például a dopamin is hozzájárulhatnak” – mondta Dr. Brian Tierney pszichoterapeuta, a Kaliforniai Integrál Tanulmányok Intézetének idegtudományi professzora. Ezek a molekulák stimulálódnak, amikor szerelmesek vagyunk, és elsődleges mozgatórugói lehetnek a gondoskodó érzéseknek az idő múlásával, illetve a kötődéssel kapcsolatos neurális hálózatok kialakulásában is részt vehetnek.
A vágy viszont teljesen más tészta, bár az oxitocinnak itt is jut szerep. Dr. Hafeez hozzátette, hogy egy fellángolás vagy egy új szerelem korai szakaszában az agyban a jutalmazáshoz és az élvezethez kapcsolódó neurotranszmitterek (például a dopamin és a noradrenalin) szintje megugrik. Ez az eufória intenzív érzéséhez és a kapcsolat folytatására irányuló fokozott motivációhoz vezethet. Ahogy ő fogalmaz, ebben a fázisban a jutalom feldolgozásában szerepet játszó agyi régiók, mint például a nucleus accumbens, rendkívül aktívak, és hozzájárulnak a fellángolással járó intenzív örömhöz és vágyhoz.
Ahogy azonban a kapcsolat a hosszú távú szerelem felé halad, a kötődéssel kapcsolatos agyi régiók, például a hipotalamusz és a prefrontális kéreg egyes részei aktiválódnak. Ezek a régiók támogatják a biztonság, a bizalom és az érzelmi intimitás érzését, elősegítve a partnerek közötti mélyebb kapcsolatot – mondta Dr. Hafeez.
Csokoládé vagy zabpehely?
Dr. Tierney a maga részéről az agy és a szerelem összefüggéseit tekintve kétféle szerelemben gondolkodik. Az egyiket csokoládé, a másikat zabpehely szerelemnek nevezi, hozzátéve, hogy noha ezek nem tudományos kifejezések, azért jók, mert gyakorlatilag bárkinek segíthetnek megérteni ezeknek a lényegét.
„A zabpehely szerelem az a fajta tartós szerelem, amely ellenáll az idő próbájának és a kapcsolatok hullámvölgyeinek. Erőteljes kémiai koktél hajtja, amely a hosszú távú kötődések kialakításában részt vevő neurális hálózatokon keresztül kering” – fogalmazott. A csokoládé szerelem ezzel szemben általában kevésbé fenntartható. „Olyan vegyi anyagok rövid távú hullámzásával jár az agyban, amelyek a romantikus és szexuális szerelemmel kapcsolatos idealizált képekkel párosulnak” – zárta mondandóját a szakember.
Persze, mi senkinek sem szeretnénk megmondani, hogy a zabpelyhet vagy a csokoládét válassza-e, ahogy azt sem, jó-e vagy rossz, ha egyikbe vagy másikba zuhantunk bele. Az viszont sosem baj, ha kicsit jobban megértjük, mi történik az agyunkban a köznyelvben is jól ismert rózsaszín köd címén. Ami bizony nem marad el, bármilyen típusú szerelem is jutott nekünk.
Forrás: Purewow.com
Nyitókép: g-stockstudio/Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Szerelem első látásra: ábránd vagy valóság?
- Ha tudod melyik elemhez tartozol, az azt is elárulja, milyen vagy a szerelemben
- Szerelem a levegőben: tényleg működnek a feromonos parfümök?
