A generációk közötti jó kapcsolat alapja a törekvés egymás megismerésére. Illetve annak felismerése, hogy minden kor más és más kihívásokat tartogat. De vajon mi értjük a mai fiatalokat, vagy csak letudjuk egy „bezzeg a mi időnkben” felkiáltással?
Bezzeg a mi időnkben…még ismerték a jó modort. Még nem voltak elkényeztetettek, nagyképűek, szemtelenek a fiatalok, és még sorolhatnánk. Naponta hagyja el a szánkat ehhez hasonló kijelentések hada. De tényleg ennyire rossz a helyzet? Az emberiség arra van ítélve, hogy rosszabbnál rosszabb generációk kövessék egymást? Egy friss kutatás szerint, – amelyet a Science Advances jelentetett meg „Kids these days: Why the youth of today seem lacking” címen – a mindenkori idősebb generáció mindig degradáló és lekicsinylő módon vélekedik a fiatalabbakról. Azt hihetnénk csupán valami újkeletű dologról lehet szó, ám ez a mentalitás már i.e. 624 óta bizonyítottan ott lebeg a köztudatban. A pszichológiai vizsgálatokra alapozott felmérés azt mutatta, hogy az idősek szép emlékei felnőttkori tudással és tapasztalattal egészültek ki, így egy olyan illúzió él a fejükben, amit ők maguk sem értek el annak idején. Ugyanakkor elvárást támasztanak a fiatalabb generációk felé. Ezzel is mélyítve a generációk között húzódó szakadékot. Holott igenis van miért büszkének lennünk a mai fiatalokra.
1. Több lábon állnak egyszerre
A mai fiatalok többsége tanul és dolgozik is. Igyekeznek az élet több területén helytállni és jól teljesíteni. Míg régen egy fiatal korántsem szembesült ennyi elvárással, mint manapság. Persze segítenie kellett akkor is a szülőknek vagy éppen dolgozni küldték, de bőven elég volt, ha kitanulta a szakmáját és abban érvényesülni tudott. Ma már nyelvvizsgák, duplaműszakok, továbbképzések nehezítik a karrierig vezető utat. De ők mégis mennek tovább, hajtanak: éjjel dolgoznak, nappal tanulnak és még arra is kerítenek időt, hogy a kapcsolataikat ápolják. Mert vannak céljaik. Vannak álmaik. És van miért küzdeniük.
És itt még nem is esett szó arról a bizonytalanságról, amivel szembesülniük kell. Egyáltalán nem biztos, ha találnak egy munkahelyet onnan is fognak nyugdíjba vonulni. Így nem árt, hogy ha éppen kihúzzák a talajt a lábuk alól, van hova továbblépni. A mai fiatalok elszánt kis százlábúak, akiknek mindig van B tervük.
2. Jobbak a stresszkezelésben
Hihetetlen mennyiségű inger éri a ma emberét. Olyan dolgokról szereznek tudomást már fiatal korban, amiről az őseink hírből sem hallottak. Elég csak bekapcsolni a TV-t és ömlik is a balesetek, gyilkosságok, világvége üzenetek sokasága, amik aztán félelmet és szorongást szülnek. Nem igaz, hogy a régi világban ne történtek volna gyomorforgató esetek vagy ne lettek volna elmebetegek, pedofilok vagy gyilkosok. Egyszerűen csak szűrve érkeztek az információk, amik így megkímélték az akkori embereket a rettegéstől. Azt hiszem, ha most iderepítenénk egy technológia előtti személyt a modern korba, csak kapkodná a fejét a rengeteg információ között és hét lakattal zárná magára az ajtót. De szerencsére a mai fiatalok belső szűrőrendszerrel működnek és szelektálják a beérkező ingereket. Képesek optimistán szemlélni az életet és ha mégis stressz éri őket, nem elfojtják az érzéseiket, hanem hajlandóak a feldolgozásra és segítségkérésre.
3. Meggondoltabbak a cselekedeteik
Az internet nem felejt – ha lehet egy-egy kornak mottója, akkor a huszonegyedik századnak mindenképp ez lenne. Hiszen bármit teszünk annak a világhálón nyoma van. Ha ma egy fiatal valamilyen csínyt követ el vagy helytelenül cselekszik, legalább három telefon kamerája szegeződik rá. Néhány perc leforgása alatt az internet segítségével pedig már a világ másik részén élőktől kapja a kommenteket. Néhány évtizeddel ezelőtt, jobb esetben kaptak egy kis letolást vagy fülhúzást és ezzel el is volt felejtve a történet. Lassan azonban lejárnak azok az idők, amikor az emberek felelőtlenül posztolnak és kiteregetik az egész életüket a világ elé a social medián keresztül. Egyre inkább az látszik, hogy a fiatalok megfontoltabbak, kétszer is meggondolják, hogy mit tesznek. Hacsak nem akarják MEME-ként végezni a neten…
4. Érzékenyebbek a párkapcsolatukra
Ma már nem trendi beleragadni egy rossz kapcsolatba. A fiatalok nem húznak le éveket egy olyan ember mellett, akit nem szeretnek, csak azért, nehogy a falu a szájukra vegye. Ma már igazi társat keresnek a fiatalok, aki mellett boldogan lehet megöregedni. Egy olyan kapcsolatot, amiért megéri küzdeni. Megjelent egy nagyfokú szenzitivitás az emberekben arra, hogy jó párkapcsolatot teremtsenek. Mert a szerelem nem csak arról szól, hogy le kell élni egy életet tisztelettel vegyített félelemben együtt, és ha lehet békén hagyva egymást. Lehet ám az orrukra hányni, hogy válogatósak és a válást csak játéknak tartják. Az azonban biztos, hogy nem keserítik meg egymás életét és nem alkusznak meg egy mérgező párkapcsolatban. Mernek nemet mondani, mert tudják, hogy az életük is többet ér, minthogy elpazarolják azt felesleges körökre.
5. Nem dőlnek be a sztereotípiáknak
Korábban a legtöbb terhet az emberekre az rótta, hogy nem tudtak szabadulni a sztereotípiák béklyójából. A nők szenvedtek egyféleképpen a segítség nélküli gyerekneveléstől és háztartásvezetéstől. A férfiak meg másféleképpen attól, hogy mindig sziklaszilárdnak kellett tűnniük még otthon is, ott, ahol a leginkább szükségük lett volna a gyengédségre és arra, hogy kifejezhessék érzéseiket. Pedig mennyivel egyszerűbb lett volna az élet, ha felismerik egymás igényeit. Ma már nem botránkozunk meg azon, ha egy nő keresi a kenyeret és a férfi marad otthon a gyerekkel. Ez nem azt jelenti, hogy jobb vagy rosszabb az, hogy cserélgethetők a szerepek. Hanem egyszerűen csak megadja ez a világ a lehetőségét annak, hogy a fiatalok ne legyenek korlátok közé szorítva csakis a nemük miatt.
6. Szakítanak a megszokásokkal
Kórház, óvoda, iskola, egyetem, munka, család, nyugdíj és temető. Kissé harsányan, de leegyszerűsítve ennyi az élet. Na, de nem egy mai fiatalnak. Mert ők mernek szabályokat szegni, sorrendet cserélni és a saját képükre alakítani a világot. Nem sablon szerint élnek, ahogy annak idején a nagyszüleink. Pontosan ettől izgalmas és szép a létezés, mert senkinek nem egyforma. Mindenki megteremti a saját mini univerzumát, amiben nem a megszokások irányítanak, hanem a szív.
7. Mernek változtatni
Hányszor halljuk a szüleinktől vagy idősebbektől: ehhez én már túl öreg vagyok. Beburkolóznak az ismerősség puha leplébe és nincs bátorságuk változtatni olyan dolgokon, amik kétségkívül alakításra szorulnak. Nem mernek boldogságot szavazni maguknak. És ez nem volt másképp fiatal korukban sem. Megelégedtek azzal, amit az élet adott, még akkor is, ha közben elvesztették önmagukat valahol az út során. A mai fiatalok azonban nem törődnek bele a középszerűségbe, amikor nyitva áll a kiválóság kapuja. Mernek változtatni, többé és jobbá válni. Kiaknázni a lehetőségeket. Ha valami nem kényelmes, nem ragadnak benne, hanem továbblépnek. A sok alternatíva közül a nekik legmegfelelőbbet merik választani. Mert hiszik azt, hogy soha nincs késő boldognak lenni.
Nyitókép: Joos Mind/GettyImages
