Ezért jó, ha hozzád hasonló nőket követsz Instagramon

Bármennyire igyekszünk elkerülni, mindannyiunkra hatással van az a kép, amit a közösségi médiában látunk. Érdemes átgondolni, kiknek a fotóit nézegetjük nap mint nap, mert egy kutatás szerint az Instagram különösen veszélyes a mentális egészségünkre.

Szeretném azt állítani, hogy az évek során megtanultam a helyén kezelni azt a világot, ami a valóság helyett az Instagramon létezik. Az is jó lenne, ha kijelenthetném, mára immunis lettem azokra a káros hatásokra, amiket ez a platform a mentális egészségünkre gyakorol de ez éppen akkora hazugság lenne, mint azok a megszerkesztett képek, amiket nap mint nap nézegettem a hírfolyamomban. A leginkább viszont annak örülnék, ha azt mondhatnám, nem, én sosem próbáltam irigylésre méltónak beállítani az életemet az Instán.

Fotó: Instagram/@thebirdspapaya

Akár beismerjük, akár nem, azok a fotók, amik szembejönnek velünk a közösségi oldalakon, tudat alatt is befolyásolhatják azt, hogyan tekintünk önmagunkra. Emlékszem, amikor még évekkel ezelőtt, egyetemistaként regisztráltam a Facebookra, az ismerőseim valóban a barátaim voltak és főleg arra használtuk a platformot, hogy az üzenőfalainkon levelezzünk egymással, posztokban panaszkodtunk a zh-kra és a szakdolgozatírásra („sose lesz kész, én leszek kész” – hogy kivételesen magamtól idézzek) és igen, volt farmom is, amit beadandó írás alatt, helyett gondoztam. Aztán ahogy egyre népszerűbb lett az Instagram, az influenszerség gyakorlatilag szakmává vált és ma már szinte belefulladunk a Photoshoppal hibátlanra szerkesztett képekbe és életekbe. Ráadásul ezek a manipulált fotók megpróbálják elhihetni velünk, hogy azt mutatják be, ami a normális, a szép, az értékes és az elfogadott. Inkább bele sem gondolok, hány hírességet vagy véleményvezért követtem be régen naivan azért, mert „nagyon szép, igényes fotókat” töltöttek fel az enyéimnél sokkal izgalmasabb napjaikról… Az akkori elképzelésemmel ellentétben egyáltalán nem jó ezeket nézegetni, inkább valósággal mérgező. Egy 2017-ben közzétett angliai kutatás szerint (melyet közel 1500 14-24 éves fiatal részvételével végeztek el) ugyanis az Instagram gyakorolja a legkárosabb hatást a jóllétünkre és a mentális egészségünkre a közösségi oldalak közül. Annak ellenére, hogy képfeltöltő platformként lehetőséget ad az önkifejezésére, szorongás, depresszió, vagy FOMO („Fear Of Missing Out”, vagyis folyamatos félelem amiatt, hogy kimaradunk valamiből) kialakulásához vezethet, a bullying, azaz a nyilvános zaklatás, megalázás veszélyének is kitesz minket és még az alvásminőségünket is ronthatja.

Fotó: Instagram/@mikzazon

Az ördögi körből pedig elég nehéz kimaradni: minél több bámulatra méltó képet görgetünk át Instagramon, annál inkább szeretnénk megfelelni ennek a torz ideának, és végül mi magunk is tovább rontjuk a helyzetet – főleg akkor, amikor igazából boldogtalanok vagyunk. Bármennyire is szeretném letagadni, az én profilomra is került már ki poszt azért, mert azt akartam kifelé sugározni, minden rendben van az életemben (sőt, több, mint jól alakulnak a napjaim!): a munkám, az esti programom vagy az aktuális külföldi utam Insta-posztért kiáltott, miközben a „lájkgyanús kontent” mögött éppen minden voltam, csak kiegyensúlyozott nem. Talán, ha 2020-ban nem lettem volna gyakorlatilag rákényszerítve az önvizsgálatra, még most is legyintenék arra, hogy én is hajlamos vagyok beleesni az Instagram-csapdájába. De a koronavírus-járvány és a négy fal között töltött idő (amiben sajnos az átlagosnál jóval nagyobb szerepet kapott az internet és a social media) kikerülhetetlenül új perspektívát adott: elkezdett zavarni az, hogy folyamatosan olyan emberekbe futok bele, akik mintha nem is akarnának tudomást venni arról, mi is zajlik körülöttünk. Idegesített, hogy példaképként emlegetett nők még mindig (vagy egyre inkább) a külsőjüket használják arra, hogy érvényesüljenek, esetleg eladjanak valamit (akár magukat) és az is, gyakran mennyire nincs érték azok mögött, akik elvileg több tízezer (vagy százezer) ember véleményének formálásáért felelnek. Ha igazán őszinte akarok lenni, állandóan mérges voltam valakire a kommunikációja miatt és igen, közben megkérdőjeleztem magamat is. Komolyan ebbe a sorba kellene nekem is beállnom, hogy elismerjenek engem, esetleg a munkám? Tényleg a kilók határozzák meg, mennyit ér egy nő? Ez is egy olyan stresszhatás, amire pont semmi szükségem nem volt – különösen egy pandémia alatt.

Fotó: Instagram/@mikzazon

Klisészerű tanács, vagy sem, de alaposan átnéztem, kiket is követek Instagramon és töröltem azokat, akiket nem tartok inspirálónak (vagy viccesnek, szórakoztatónak persze). Az üzenőfalam megtelt olyan influenszerekkel, akik nap mint nap küzdenek a pozitív testkép eszméjéért, a környezetvédelemért, a fenntarthatóságért, azért, hogy tudatosítsák másokban a mentális egészség kérdésének fontosságát, vagy egyszerűen csak az olvasást népszerűsítik. Egy percig sem állítom, hogy ezzel komoly problémát szüntettem volna meg – és azt is pontosan tudom, a legegyszerűbb megoldás az lenne, ha szimplán csak törölném a közösségi profiljaimat. De ahogyan egy-egy rosszul megválasztott véleményvezér lerombolhatja az önbecsülésünket, úgy egy motiváló személy változásra sarkallhat: legyen szó akár csak egy apró lépésről a zero waste életmód felé vagy egy önfejlesztő könyv megismeréséről. Nem hiszem, hogy az Instagram bojkottjára kellene törekednünk, hanem arra, hogy építő célokra fordítsuk – vagyis arra, hogy social media platformként valóban közösséget teremtsen, olyat, ami előrevisz minket a jövőben.

Forrás: PopSugar/RSPH
Nyitókép: Oliver Rossi/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

Legnépszerűbb cikkek: