Idén novemberben az év egyik legjobban várt filmjeként egy Broadway adaptáció érkezik a mozikba. Azonban mielőtt színpadra vitték volna, ahonnan most a nagyvászonra kerül, a Wicked Gregory Maguire regénye volt.
A Wicked ősszel az Ariana Grande, Cynthia Erivo és Jonathan Bailey szereposztással hódítja majd meg a mozikat, viszont a Broadway-en már évtizedek óta halmoz sikert sikerre. A film érkezése előtt úgy gondoltuk, ideje időben felkészülnünk a kitörni készülő őrületre, és most összegyűjtöttünk tizenegy érdekességet a gonosz nyugati boszorkány eredettörténetét elmesélő eddigi művekről.
1. A Wicked inspirációja
Gregory Maguire 1995-ben megjelent Wicked: The Life and Times of the Wicked Witch of the West című regényének inspirációját valós események adták. Egyik ilyen az Öbölháború volt, illetve azok az újságcikket, melyek Szaddám Huszeint a következő Hitlerként emlegették. Ez arra késztette a szerzőt, hogy elgondolkodjon azon, hogyan használjuk a gonoszt az önzésünk és kapzsiságunk igazolására. Másrészt a ’90-es évek elején Liverpoolt megrázta a hír, hogy két tízéves kisfiú meggyilkolta a két éves James Bulgert. Az emberek pedig nem értették, hogyan lehettek ezek a fiúk ilyen gonoszak. A „rossz” velük születtet, vagy bizonyos körülmények játszottak közre abban, hogy ilyen brutális tettre szánják el magukat? Ekkor döntött úgy Maguire, hogy a gonosz kérdését egy olyan egydimenziós karakteren át vizsgálja, melyet mind jól ismerünk. Ő volt a Gonosz Nyugati Boszorkány.
2. Innen a név
A Wicked főszereplője Elphaba lett, mely név egyfagyta tisztelgés L. Frank Baum, az Óz, a csodák csodája szerzője előtt. Maguire először Lafabát és a Lafeybát próbálta, de azokkal nem volt maradéktalanul megelégedve. Miután viszont eszébe jutott az Elphaba, tudta, hogy csak így nevezheti el a karaktert. „Tiszta és egyszerű, de nem szép, és van egyfajta földöntúli jelentése” – fejtette ki egy vele készült interjúban. Az író a Gyáva Oroszlánt sem véletlenül keresztelte Brrr névre, hisz az egyszerre utal a karakter félelemtől való reszketésére, valamint főhajtás Bert Lahr felé, aki az oroszlánt játszotta az 1939-es filmben.
3. Maguire szereposztása
Maguire érezte, hogy Hollywood már egy minimális siker elérését követően is nagy valószínűséggel érdeklődést mutat majd a Gonosz Boszorkány történetére. Ő már írás közben szerepeket osztott ki, ami segített neki vizualizálni a karaktereket és a sztorit. Az ő castingjában Elphaba Kathryn Dawn Lang volt, aki nemcsak énekelni tudott, de nagyon karakteres és egyedi szépséggel is bírt. Fiyero szerepét Antonio Banderasnak adta, Madame Morrible-t Angela Lansbury-ként képzelte el, míg Glinda Melanie Griffith lett volna.
4. Az adaptáció ötlete
Az író jóslata bevált és könyve iránt már jóval az idén novemberben megjelő mozi előtt érdeklődni kezdett Hollywood. Demi Moore produkciós cége és a Universal Studios megvásárolták a filmjogokat, de a könyv történetének nagyvászonra való átültetésével mégsem boldogultak. Marc Platt, a Universal akkori produkciós elnöke (és a musical, majd a film későbbi producere) David Cote „Wicked: The Grimmerie” című könyvében elmondta, hogy „A forgatókönyv eléggé sűrű volt, és mindig mélyebbre akartam menni Glinda és Elphaba kapcsolatának történetébe… belső párbeszédre volt szükség, amit nagyon nehéz megvalósítani filmként”. Végül Stephen Schwartz és Alan Menken javasolták Plattnek, hogy a Wicked inkább musical legyen, mint film. Nemcsak a 1939-es Óz, a csodák csodája készítette elő a közönséget a dalokra, de a zene lehetőséget adna a karaktereknek, hogy csak egyszerűen elénekeljék belső párbeszédeiket.
5. Egy meggyőző mondat
Mint kiderült, Maguire, aki a musicalek rajongója volt, kevés meggyőzésre szorult ahhoz, hogy jóváhagyja a színpadi produkciót. Schwartz előadta ötletét miszerint annak nyitódala a „No One Mourns the Wicked” (Senki sem gyászolja a gonoszokat) legyen, mellyel azonnal megfogta a szerzőt. „Ezekkel a szavakkal adta el nekem a projektet,” mesélte Maguire a The Guardian-nek. „Tudta, hogy nem azért írtam a Wickedet, hogy parodizáljam az Óz, a csodák csodáját, hanem hogy tiszteletben tartsam és kibontsam a történetet.”
6. Keresd a különbséget!
Maguire regénye egy átfogó Dickens-szerű eposz, amely pillanatképekben követi végig Elphaba életét a születéstől egészen a halálig. Ott van benne a csecsemőkora, egyetemi évei, felnőtt forradalmi korszaka és Fiyeróval való kapcsolata. A musical viszont – az Elphaba születésére történő visszaemlékezést leszámítva – az egyetemi évekre és az azt követő időszakra összpontosít. Emellett a cselekményben Platt szándékának megfelelően Elphaba és Glinda barátsága is fókuszba került, ezzel középpontba állítva Glindát, és egy szerelmi háromszöget kitalálva Fiyeróval a feszültség és a karakterfejlődés érdekében.
A legjobb barátnője barátjának elcsábítása gyakorlatilag a musicalben Elphaba gonoszságának tetőpontja; a könyvben valójában megöl valakit. Természetesen számos más apró különbség van a könyv és a musical között. Például a könyvben Elphaba nővérének, Nessarose-nak nincsenek karjai, a musical Nessarose-ja viszont kerekesszékes. Maguire könyvében Elphaba titokban megkeresi a Smaragdváros varázslóját, de a musicalben nyilvánosan szembeszáll vele, és így tovább.
7. Megalapozott siker
A Broadway-musicalt a közönség vastapssal jutalmazta a premiert követően. Az emberek mind Maguire-t, mind az ő történetét színpadra vivő művészeket zseniálisnak nevezték. Persze ehhez az is hozzájárult, hogy a mű már akkor is igen népszerű volt. A bemutató után a Wicked a New York Times bestseller-listájára került, halloweenkor mindenki Elphaba akart lenni és a történet iránti érdeklődés 2003 óta sem csillapodik.
8. Utalások
Néhány közvetett utalást sikerült megmenteniük az 1939-es Óz, a csodák csodája című filmből, de péládul a vörös rubin cipők valójában nem lehettek pirosak (mivel Baum könyvében azok ezüst színűek), de a gyöngyökkel díszített cipőket vörös reflektorok világítják meg, így mégis annak tűnnek. Ugyanígy Schwartz az „Over the Rainbow” első hét hangjegyét is felhasználta, más ritmussal, mint visszatérő motívumot a darab során. Például a „The Wizard and I” című dal „Unlimited, my future” sorának dallama megegyezik a „Somewhere over the rainbow” dallamával.
9. Spinédzserek Wicked módra
Glinda karakterfejlődésének bemutatásához Schwartz egy dalt akart használni. Holzman és Platt ötlete volt, hogy ezt úgy valósítsák meg, hogy Glinda, a csinos, népszerű és szőke lány, pont úgy alakítja át szobatársát, ahogy azt Cher Horowitz is tette az 1995-ös Spinédzserek című filmben. Holzman ahhoz, hogy tökéletesen eltalálja a párbeszéd stílusát, tizenéves lányok beszélgetéseit hallgatta kávézókban. Ezt követően pedig Schwartz megírta hozzá a „Popular” című dalt, melyhez részben saját középiskolai emlékeiből merített. A készítők ezt a részt azóta is Spinédzser-szakasznak nevezik.
10. Mik azok a hangok? Nem majmok!
Bár sok állathang-effektus nem jutott túl a próbákon, a repülő majmok még mindig hangosan és tisztán hallhatók a Broadway-en. De ezek valójában sosem voltak majomhangok. „Ezeket úgy hoztuk létre, hogy recsegő fát vettünk fel” – mondta Tony Meola hangtechnikus. „Amikor megláttam Eugene díszletét, amely tele volt fával, elkezdtem játszani különböző fajtákkal: recsegés, ropogás, csavarás. Balsa fát ropogtatattam ökölbe szorított kézzel egy mikrofon előtt vagy ráléptem. Megdöbbentő, milyen hangokat lehet létrehozni, hogy olyan dolgot képviseljen, amely semmihez sem hasonlít.”
11. Egy modern klasszikus
Több mint két évtizeddel a 2003-as Broadway-premierje után a Wickedet már modern klasszikusnak tartják. Ez a negyedik leghosszabb ideje futó Broadway-show a történelemben. Bár Hilferty, Lee és Menzel mindannyian Tony díjat kaptak a produkcióban végzett munkájukért, maga a Wicked üres kézzel távozott a díjátadóról. A 2004-ben a legjobb musicalnek járó szobrot az Avenue Q kapta.
Nyitókép: IMDb
Forrás: Mental Floss
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Készülj fel! A Wicked és a Gladiátor válaszolnak a Barbenheimerre!
- A method dressing története: így váltak a sajtóturnék divatbemutatókká
- Ki lesz Britney? Ők pályázhatnak az énekesnő szerepére
