Miért vásárolunk meg gyakran olyan dolgokat is, amikre egyáltalán nincs szükségünk?
Szögezzük le: nem vagyok dúsgazdag, nincsenek milliomos felmenőim, sőt még azt sem mondanám, hogy tehetős vagyok. Mégis, az elmúlt időszakban gyakran szégyelltem el magam az ismerőseim előtt, amiatt, hogy sokat (impulzus)vásároltam, bár abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy amit produkáltam az sok volt, de biztos, hogy több ruhát és kozmetikumot szereztem be az elmúlt 7 hónapban, mint mondjuk az azelőtti 2 évben. Ha pedig az egészet megfordítom, akkor még az is lehet, hogy régen vásároltam a kelleténél sokkal kevesebbet, és vontam meg magamtól alapvető dolgokat… Szövevényes okfejtésem és a téma tisztázása érdekében muszáj kicsit visszamennem az időben. Ez az egész ugyanis (mármint az, hogy a korábbi hónapokban szinte heti szinten megleptem magam egy illóolajjal, vagy egy új ruhadarabbal, hajcsattal, esetleg vegán szépségápolási termékkel) márciusban kezdődött. A koronavírus járvány első hulláma idején a fővárosból macskástul, mindenestül vidékre költöztünk a barátommal, hogy a családunk közelében lehessünk az akkor még nagyon is ismeretlen és kiszámíthatatlan helyzetben. Abban a pillanatban, hogy rájöttem, ez nem egy vagy két hétre, hanem hónapokra szól, kezdtem azt érezni, hogy a távolságból fakadóan le/kimaradok valamiről/ből, és amellett, hogy igyekeztem gőzerővel a munkáimra, az írásra fókuszálni, elkezdtem jobban koncentrálni az online webshopokra és hírlevelekre is. Így történhetett meg az, hogy míg kezdetben csak az otthoni, vidéki léthez feltétlenül szükséges kertésznadrágot és kényelmes ruhadarabokat vásároltam, addig egy hónap elteltével már csupa olyan dolog beszerzésének a gondolatával is eljátszottam, amire semmi szükségem nem volt. Az iPhone tartó táska, ami már csak azért sem volt indokolt, mert sosem volt és nem is lesz iPhone-om… Bár nyilván nem rendeltem meg, de ez volt az a pont, amikor komolyan elkezdett érdekelni, hogy lelki szinten mi játszódik le bennem.
Megjutalmazom magam, mert túl vagyok egy nehéz és fáradtságos időszakon
Állítólag két fő oka van annak, hogy az emberek bizonyos időszakokban sokkal több pénzt költenek: így próbálják meg elérni a vágyott boldogságot, vagy ezzel szeretnének megfeledkezni és eltávolodni a fájdalmuktól. Azzal, hogy új ruhát veszünk vagy akár valami ennél drágább dolgot (mondjuk egy okostelefont), valójában szeretnénk távol tartani magunkat a valódi problémáinktól, amikkel előbb vagy utóbb, de úgyis szembe kell néznünk. És bár a lelkünk mélyén tudjuk, semmi szükségünk még egy pár cipőre, blúzra, táskára, egyszerűen nem tudunk ellenállni annak a nyomásnak, hogy vásároljunk.
Nem minden fekete vagy fehér
A fent leírt magyarázat azt gondolom, túl egyszerű lezárása lenne ennek a témának, ezért utánanéztem és összegyűjtöttem azokat az okokat, amelyek elvezethetnek az impulzusvásárlásig. Sorra is vettem őket, íme:
1. Első lehetséges ok: így akarnék másokat lenyűgözni?
Darwin evolúcióelméletében azt is taglalja, hogy a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért. De mivel a természetes erőforrások korlátozottak, ezért az ember megtanult minél többet követelni a személyes jóléte érdekében, és miután az alapvető szükségleteit már kielégítette, ezt a fogyasztást valahonnan máshonnan pótolta. Ez végül azt eredményezte, hogy az emberek elkezdték megmutatni a gazdagságukat, a vagyonukat a világnak azzal, hogy még több és még több dolgot vásárolnak, olyanokat is, amelyekre valójában semmi szükségük. Vajon én is így akarnék jobb benyomást tenni másokra, vagy felülkerekedni másokon? Nem hinném, én inkább titkolom és szégyellem, hogy megint nem tudtam ellenállni néhány akciónak.
2. Második lehetséges ok: irigy lennék azokra az emberekre, akiknek több van?
Napi szinten összehasonlítjuk magunkat másokkal az életünk minden területén. Tudjuk, hogy ez a legrosszabb dolog, amit tehetünk, mégis csináljuk. Így jutunk el odáig, hogy bizonyos dolgokat csak azért veszünk meg, mert egy másik ismerősünknek van, és mi az, hogy nekünk meg nincs? Ez rám azért nem lehet igaz, mert soha, mondom SOHA nem vágytam és vágyom semmire, ami a másé.
3. Harmadik lehetséges ok: nagyon valószínű, hogy a jó marketing áldozata lettem
Tanultam róluk, a munkám során használom őket, mégis bedőlök nekik: ezek a célzott marketingfogások, a csalik. Hogy mit lehet ellenük tenni? Legyünk tudatosabbak és előbb gondolkodjunk el azon, hogy arra a bizonyos dologra valóban szükségünk van-e. Jó megoldás még, ha listát írunk a beszerzendő dolgokról, így kicsukjuk az impulzusvásárlás lehetőségét.
4. Negyedik lehetséges ok: nem tudom uralni a jelenlegi helyzetem?
Na, ez már sokkal valószínűbb, mint az első három! Te is hajlamos vagy azt gondolni, hogy az anyagi javak begyűjtésével sokkal nagyobb biztonságban érezheted magad? Az alapvető szükségleteink esetében ez teljesen igaz: legyen tető a fejünk fölött, legyen mit ennünk, és legyen mit felvennünk, de minden más esetben a vásárlás a biztonságérzetet nem erősíti. Vagyis rövid időre biztonságérzetet adhat, de stabilitást hosszú távon nem. Az én esetemben ez lehetett az egyik lehetséges kiváltó ok: a világjárvány miatti bizonytalanság ugyanis jócskán elvett a biztonságérzetemből. Viszont az elmúlt egy hónapban rendszeresen gyakorlom az „éppen elég” művészetét. A jelenben élek, ezt a pillanatot értékelem és boldog vagyok benne.
5. Ötödik lehetséges ok: vagy az is lehet, hogy szimplán unatkoztam.
Állítólag a leggyakoribb oka annak, hogy felesleges dolgokat vásárolunk nem más, mint az unalom. Amikor nincs semmi más dolog, amit csinálhatnánk, nincsenek céljaink és egyszerűen szükségünk van arra, hogy felrázzuk kicsit az adott napot. Hazudnék, ha azt mondanám, rám ez egyáltalán nem volt igaz. Akarva-akaratlanul volt az emberben valami világvége hangulat és igyekeztem azokban a hónapokban abba kapaszkodni, vagy magamat azzal áltatni, hogy látszólag minden úgy működik, ahogy egy normális világban.
Ma már tudom, hogy az akkor egyáltalán nem volt normális világ, és tudom, hogy ma, a második hullám idején sem azt az életet éljük, amit megszoktunk és amit szeretünk, viszont azt is tudom, hogy ez ellen én (szinte) semmit nem tudok tenni. Így nekem marad az elfogadás és a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét tanulása. Mert bár egy világjárványt megszüntetni nem tudok, az emberek fejére koppintani pedig minden pillanatban nem lehet, hogy ugyan hordják már azt a r*hadt maszkot, hogy mihamarabb visszakapjuk a jó, de legalábbis ennél mindenképpen jobb napokat, egy valamit mégiscsak tudok: irányítani a saját életemet. Szóval ahelyett, hogy végigpörgetném a kedvenc kis online butikjaim őszi kollekcióját, inkább felkerekedek a kanapéról, felhívom a családot telefonon, aztán pedig csinálok egy finom vacsorát. És ez (szinte) egy forintomba se kerül, de már most boldog vagyok, még a gondolattól is.
Nyitókép: Unsplash
