Nem számít, hogy szökőévente egyszer vagy rendszeresen lősz magadról képet, a végeredmény nagyon sokat elárulhat rólad. Te tudod, miért fotózzuk ösztönösen a bal profilunkat? És azt, hogy a túl sok szelfi komoly mentális problémára utalhat?
A #selfie hashtag először 2004-ben jelent meg a Flickr képmegosztó oldalon, de csak évekkel később, 2010-ben vált elterjedtté a használata. Ezután az angolszász országokban egyik pillanatról a másikra beépült a köznyelvbe, és hamarosan más területeken is megjelent a „selfie” kifejezés. Három évvel később már világszerte ismerték, az Oxford English Dictionary pedig az év szavának választotta. Az elmúlt évtizedben a szelfik a mainstream kultúra és ezzel együtt a mindennapi életünk részévé váltak. Valószínűleg te is készítettél már magadról képet, hiszen ma már akár az önéletrajzod is kiegészítheted egy jól beállított – még véletlenül sem csücsörítős – fotóval és a közösségi média oldalakra is gyakran kerülnek fel ilyen képek. Egy 2018-as felmérés szerint a 35 év alattiak 82 százaléka osztott meg önarcképet a social media platformokon – ez az arány valószínűleg az elmúlt években még tovább nőtt. Sőt, a szelfizés oltárán selfie-eseményeken és múzeumokban is áldozhatunk. A szelfikultúra népszerűsége a kutatók figyelmét is felkeltette, akik az elmúlt években egyre több szempontból vizsgálták meg a jelenséget.
A bal profil a nyerő
Az 1970-es évek óta tudjuk, hogy a történelmi portréfestményeken a művészek többnyire az alanyok arcának bal oldalát ábrázolták. Különösen akkor, ha nő volt a modell. Furcsa módon ez a tendencia a szelfizési szokásainkon is megfigyelhető. Az észak-karolinai egyetem kutatói azt vizsgálták, miért van ez így. A válasz egyszerű: az arc ezen oldala több érzelmet fejez ki, ezért az emberek esztétikailag egyértelműen vonzóbbnak tartják. Egy 2017-es tanulmány pedig azt bizonyította, hogy az emberek hajlamosak ösztönösen úgy beállítani az okostelefonjukat, hogy a bal oldali profiljukat mutassák a képen.
Persze az sem mindegy, hogy hová szeretnénk feltölteni a szelfit: a Tinderen a nők általában felülről, a férfiak viszont inkább alulról készítik a fotót. Az Instagramon viszont mindkét nem felülről fényképezi szívesebben magát. De vajon miért? Az első indok, hogy a legtöbb „hogyan készítsük el a legjobb szelfit” útmutató azt hangsúlyozza, ha arcunkat felülről fényképezzük, akkor jobban nézünk ki. A Tinderen végzett kutatásból az is kiderült, hogy az alulról szelfiző férfiak általában azért választják ezt a szöget, hogy magasabbnak, férfiasabbnak tűnjenek. A felülről szelfiző nők épp az ellenkezőjét érik el, alacsonyabbá és törékenyebbé teszi őket a kamera helyzete.
Mit árul el rólad a szelfid?
A szelfikultúrával és a fotózási szokásainkkal kapcsolatban egyre több kognitív pszichológiai kutatást végeznek, amelyekből például a képen szereplők személyiségjegyeit is meg tudják állapítani. Ezt alátámasztotta a Computers in Human Behavior kutatása, amelyben a részvevőket a szelfijeik alapján jellemezték, majd egy személyiségtesztet is kitöltettek velük. Ebből megállapították, hogy az egyes szelfi-stílusokhoz milyen tulajdonság társul a leggyakrabban.
„Duck face”, azaz csücsörítés vagy puszidobás: Ha a legtöbb képeden ezt a pózt választod, akkor sajnos rossz hírünk van. A kutatás szerint ez azt jelentheti, hogy érzelmileg instabil lehetsz.
Mosolygós szelfi: Amennyiben mosolygós/nevetős szelfit osztasz meg a leggyakrabban, akkor nyitott vagy az új élményekre, friss tapasztalatokra.
„Nyelvet ki”: Gyakran kinyújtod a nyelved, ha képet készítesz magadról? A Computers in Human Behavior kutatása alapján ez azt mutatja, szórakoztató és kedves vagy. De abban az esetben is választhatod ezt, ha kényelmetlenül érzed magad a kamera előtt, és nem tudod, milyen arcot vágj.
Alulról fotózott szelfi: Ha ez a kedvenc kameraszöged, akkor barátságos és elfogadó személyként azonosít a kutatás.
Edzőtermi szelfi: Ha szereted megörökíteni magad sportolás közben, akkor csak dicsekedni szeretnél másoknak? Nem biztos, hiszen a CHB szerint ezek a személyek ambiciózusak, arra fókuszálnak, hogy a lehető legtöbbet hozzák ki az életükből és fontos számukra, hogy folyamatosan fejlődjenek.
Nem sok látszik a háttérből: Ha szelfikészítés közben nem szívesen osztod meg a környezeted, akkor a való életben is fontos számodra a privát szféra, és előfordulhat, hogy ezért nehezen nyílsz meg mások előtt.
Hálószobai szelfi: Ha a legtöbb képet a hálószobád kényelmében, az ágyadon ülve vagy fekve készíted magadról, akkor épp az ellenkezője igaz rád – társasági lény vagy, aki szinte bárkivel képes megtalálni a közös hangot.
Mikortól számít valaki szelfifüggőnek?
Mark D. Griffiths és Janarthanan Balakrishnan pszichológusok 2014-ben kidolgozták a „Selfitis viselkedési skálát”, amelyen meghatározható, milyen súlyos szelfifüggőségben szenved valaki. Ha valaki naponta három szelfit készít magáról – pontosabban három különböző fotózást tart magának –, de ezeket a képeket nem teszi közzé, akkor még nem függő, de könnyen áteshet a ló túloldalára. A következő szint az akut függőség, ahová azok tartoznak, akik gyakran napi három szelfit is megosztanak. A pszichológusok szerint krónikus addikcióval küzdenek azok az emberek, akik nem tudnak ellenállni önmaguk fotózásának és naponta legalább hat szelfit közzétesznek az interneten.
A te szelfid vicces és egyedi, de mások nárcisztikusak? Hogy van ez?
Te szelfizel, én szelfizek, mindenki szelfizik – a Google 2019-es felmérése szerint minden nap 93 millió új szelfi készül a világon. Ennek ellenére – egy német kutatás szerint – a legtöbben legszívesebben soha többé nem látnának egyetlen digitális önarcképet sem. Ennek a „szelfi-paradoxonnak” megtalálták az okát: a saját képünket önironikusnak és hitelesnek tartjuk, miközben szinte mindig (az esetek 90 százalékában) másokéról azt gondoljuk, magamutogató és felületes. „Az önbemutató magatartás összekapcsolódhat a nárcizmussal, és kevésbé tekinthető pozitívnak. Ezért inkább másoknak tulajdonítjuk őket, mintsem magunknak. Azt szeretnénk, hogy hozzánk jobb jellemvonások kapcsolódjanak, például önirónia vagy hitelesség” – mondta Sarah Diefenbach pszichológus. Pamela Rutledge, a Media Psychology Research Center igazgatója hozzátette, hogy a „legjobb én” bemutatására szolgáló szelfik valójában a hasznunkra is lehetnek és nem csak a lájkjaink számát gyarapíthatjuk vele. „Ha közzétesszük az életünk legjobb pillanatait, azzal növelhetjük az önbizalmunkat, a bátorságunkat” – állítja Rutledge. Vagyis ha legközelebb kedved támad, nyugodtan készíts egy új szelfit – de napi háromnál többet ne ossz meg. Ha egy barátodét látod, akkor nyomj rá egy lájkot, hiszen lehet, hogy éppen ő is a magabiztosságát építi és azon dolgozik, hogy a lehető legjobb formáját nyújtsa.
Forrás: The Conversation, Quartz, WeForum, Times of India
Nyitókép: Ferda Demir/Getty Images
