Ma már aligha akad olyan, aki ne ismerné Jay Gatsby és Daisy Buchanan tragikus szerelmének történetét, milliók rajonganak a regényből készült adaptációkért. Pedig 1925-ben F. Scott Fitzgerald még kifejezetten negatív kritikákat kapott a sztoriért.
Ha vérbeli színházrajongó vagy, akkor már biztosan észrevetted, hogy a Vígszínház A nagy Gatsby című musicaljének jegyeire szó szerint vadászni kell, a 2013-as filmadaptáció (tudod, amelyikben Leonardo DiCaprio és Carey Mulligan alakítják Jay Gatsbyt és Daisy Buchanant) pedig a mai napig nem veszített a népszerűségéből. Sőt, teljes az egyetértés abban, hogy F. Scott Fitzgerald 1925-ben publikált regénye az irodalom történetének egyik legmeghatározóbb darabja. De képzeld, a megjelenésekor még elég szkeptikusan fogadták az olvasók az amerikai szerző később klasszikussá vált könyvét…
Nagy Gatsby, nagy bukás?
Fitzgerald a kiadás első évében ugyanis körülbelül 20.000 példányt adott el a kötetéből, ami az előző két művének sikerével szemben egyáltalán nem nevezhető kiugró eredménynek. Az író meg volt győződve arról, hogy A nagy Gatsby kudarcát az erős, csodálatraméltó női karakterek hiánya okozta – hiszen akkoriban többségében a nők olvastak regényeket. Sőt, utólag már a címet sem találta túlságosan jó választásnak.
De nemcsak a közönségét, hanem a kritikusokat sem tudta lenyűgözni Jay Gatsby és Daisy Buchanan szerelmének történetével. Akadtak, akik azt mondták, hogy Fitzgeraldot nem is szabadna szerzőnek nevezni, mások azt is kijelentették, nem tartozhat a kor legnagyobb írói közé. A sztorit pedig egy megdicsőült anekdotának kiáltották ki, ami teljesen valószerűtlen is.
Ám akárhogyan is éreztek Fitzgerald tehetsége iránt, az utolsó vádpontban hatalmasat tévedtek, mivel Daisy Buchanant például egy tinédzserkori szerelméről, Ginerva Kingről mintázta. (Állítólag ez a kapcsolat volt a legfontosabb az életében.) Daisy legjobb barátját pedig a Ginevrához nagyon közel álló Edith Cummings híres amatőr golfozó ihlette. Ráadásul Scott az 1920-as évek elején feleségével, Zeldával együtt tényleg szemtanúja voltak annak az ellentétnek, hogy míg egyesek a közelmúltban tettek szert hatalmas vagyonra, addig mások örökölték ugyanazt.
És míg a kritikusok a regényért nem rajongtak, addig Zelda a könyv első, még némafilmes adaptációját illette negatív jelzőkkel. Fitzgerald felesége egyszerűen borzalmasnak tartotta az 1926-os alkotást. Scott azonban sajnos már nem is érhette meg A nagy Gatsby sikermenetét. Amikor 1940-ben szívrohamban elhunyt, a neve többnyire feledésbe merült, a munkássága pedig csak 1945 után került újra a figyelem középpontjába. (A II. világháborúban például 150.000 példányt elküldtek A nagy Gatsbyből a fronton szolgáló amerikai katonánaknak.)
Forrás: Mental Floss
Nyitókép: HBO Sajtószoba
