Az életszakaszváltások sosem egyszerűek. Mikor már átléptük a serdülőkor határát, de megtorpanunk a felnőttség küszöbén, a jövő kilátástalansága és a lehetőségek bősége kapunyitási pánikot okozhat.
A kapuzárás széles skálán mozgó tüneteit jól ismerjük, azt amikor az öregedés első jelei jelentkeznek, a hirtelen szűkülő lehetőségek pedig arra sarkalnak, hogy ragadjuk meg a fiatalságunkat és minden észérvet hátrahagyva vessük bele magunkat az életbe – amíg még lehet. Ilyenkor hirtelen döntéseket hozunk és azt igyekszünk kitalálni, hogyan folytassuk az életünk második felét.
Az önálló életben való elindulás azonban legalább ennyire nehéz. A startvonalon állva azt érezhetjük, hogy nagyon távoli és homályos a cél, és azt sem tudjuk, merre induljunk. Az életkezdeti válság egy nagyon szorongató élmény, mert vágyunk vissza a gyermekkor gondtalanságába, de ezzel egyidőben szeretnénk a felnőtt függetlenséget is. Így két szerep közé szorulunk. A kudarctól való félelem pedig bénító lehet.
Életünk legszebb időszaka
Nehezíti a helyzetet az is, hogy a külvilág részéről érkezik a nyomás, hogy „ez életünk legszebb időszaka”. Látszólag semmi gondunk, feladatunk, mindössze annyit kell tennünk, hogy élvezzük az életet. Ezzel szemben mi, az aggodalmak hálójában vergődünk és azon gondolkodunk, ha ez a legszebb életszakasz, akkor milyen lesz a többi? A fiatalokkal szembeni elvárások nagyon gyakran ellentmondásosak. Egyrészt elvárják, hogy élvezzék az életet, bulizzanak, szerezzenek életre szóló élményeket, másrészt viszont az is követelmény, hogy karriert építsenek, családot alapítsanak és felelősségteljesen vegyenek részt a társadalmi életben.
Millió forgatókönyv
A kapunyitási pánik a 21. század jellegzetessége. Nem csoda, hogy nem hallottunk korábban róla, hiszen a modern élet az, ami számos olyan ingerrel áraszt el, amely felerősíti az életkezdeti válság érzését. A technológia térhódításával szemtanúi lettünk a tönkrement házasságoknak és annak, hogy egy nő ma már millió különböző életutat járhat be: kezdve attól, hogy egy multicég középvezetője, odáig, hogy önfenntartó családanya egy várostól messzi farmon. Sőt, ma már az sem ördögtől való, ha egy ponton irányt vagy karriert váltunk, és magunk mögött hagyjuk az addigi életünket. A lehetőségek tárháza végtelen és éppen ez a bőség az, ami megrémiszti a fiatalokat. Tervezni szeretnének, de közben meg azt látják, hogy az élet kiszámíthatatlan és meglehetősen kusza.
Új életszakasz van kialakulóban
Ha ez nem lenne elég, egy új életszakasz van kialakulóban a fejlődésben, amivel az őseinknek nem kellett, nekünk viszont már szembe kell nézni. A serdülőkor és a felnőttkor között megjelent az úgynevezett posztadoleszcencia szakasza, ami egyfajta átmeneti időszak a gyermekből felnőtté válás során. Ebben a szakaszban sokan még otthon élnek, egyetemre járnak és egy meghosszabbodott kamaszkorban ragadnak. Ezek a „majdnem felnőttek” még nem váltak le a szülőkről, ugyanakkor érdemben már felnőttnek számítanak. A kitolódott felnőttkor képe viszont még ijesztőbbé válik. Ám minél távolabbra helyezzük magunktól a felelősségvállalás tényét, annál hosszabb ideig maradunk ebben a „szürke zónában”.
3 útravaló a harmonikusabb kapunyitáshoz:
1. Nem baj, ha az álmok nem válnak valósággá
Gyermekkorunkban rengeteg illúziónk van, amiket a felnőtté válás során le kell dönteni. Úgy gondoljuk, hogy velünk semmi rossz nem történhet, haladunk a céljaink felé, melyekbe ha elég munkát fektetünk, akkor el is érhetjük őket. Viszont, ha a dolgok a legjobban alakulnak, még akkor sem biztos, hogy megvalósulnak a gyermekkori elképzeléseink. Lehet, hogy kiskorunkban jó ötletnek tűnt balerinának lenni és 20 évesen megházasodni, de ne érezzük rosszul magunkat, ha valójában szingliként és az egyetem padját koptatva lépünk be a felnőttkorba. Engedjük meg magunknak, hogy új terveink legyenek és felülírjuk a régi ötleteinket.
2. A szomszéd fűje mindig zöldebb
A kapunyitás idején a legrosszabb, amit tehetünk, ha nem magunk elé, hanem magunk köré nézünk. A másokkal való összehasonlítás egy hatalmas visszahúzó erő. A közösségi médiának köszönhetően minden eddiginél könnyebben láthatunk bele mások életébe és ez sok bizonytalanságot okozhat. Neki már van családja, háza, kutyája, jövedelmező karrierje stb. miközben nekünk még nem, ez azt az érzést keltheti, hogy az élet verseny és mi ebben a futamban le vagyunk maradva. De ez nem verseny. Saját időzóna szerint működünk mindannyian, hiszen a lelki és testi érés nem egyszerre zajlik mindenkinél.
3. Fókuszáljunk a jelenre
Fontos tervezni és álmodozni, de ha folyton a jövőn aggodalmaskodunk, az csak további szorongást okoz. Életkori sajátosság, hogy ilyenkor próbálunk célt és értelmet találni az életünknek, de néha meg kell engedni magunknak, hogy belelazulhassunk ebbe a folyamatba. Nem baj, ha néha kicsit sodródunk. Jó ötlet lehet, ha az első néhány évben azt helyezzük fókuszba, hogyan szeretnénk érezni magunkat, ahelyett, hogy mérhető célokat tűznénk ki. Például frissnek, energikusnak, nyugodtnak, egészségesnek vagy szeretettnek szeretném érezni magam ebben az életszakaszomban, szemben azzal, hogy szeretnék egy autót, 3 gyereket, 2 diplomát és 7 számjegyű fizetést. Ezután elkezdhetünk azon dolgozni, hogy megteremtsük ezeket az érzeteket, állapotokat. Amint jól érezzük magunkat a bőrünkben, a céljaink elkezdenek az életritmusunkhoz igazodni és lassan formálódni. A mindennapi pozitív, jelenfókuszú szokásaink pedig hosszútávon megteremtik majd azt az életet, amire kezdetektől vágytunk, csak nem tudtuk szavakba önteni.
Nyitókép: Lourdes Balduque/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Életünk 8 sorsszakasza és krízisei. Te hol tartasz?
- Néha úgy érzed, mindenki előbbre jut a környezetedben, míg te csak egy helyben topogsz?
- Ha azt érzed, eluralkodik feletted a pánik, akkor az „igazság lista” segíthet
