Amikor az év vége beindul, az egész világ kifordul magából. Szerintem több magnéziumot – jobb esetben – vesznek be ilyenkor az emberek, mint addig az évben összesen, bár erre nincs bizonyítékom, csak a tapasztalat beszél belőlem.
Körülbelül november elején kezdődik minden évben. Nem is tudod igazán, honnan, de valahonnan mélyen belülről elindul az a szorongató, fojtogató érzés, hogy egyre fogy az idő év végéig, és közben ezzel párhuzamosan egyre több lesz a teendőd, a feladatod, az elintéznivalód. A stressz. Ez az érzés ott van benned akkor is, amikor próbálsz kikapcsolódni, amikor letennéd egy picit a lantot. Ott van ez az érzés minden kutyasétáltatásban, filmezésben, baráti beszélgetésben. Ott sétál melletted láthatatlanul is az utcán, ott ül melletted a kanapén. Még ha nem is jut tudatosan eszedbe, akkor is olyan, mintha kevesebb lenne a levegő, kevesebb lenne az élet benned. Mondjuk ki: szorongsz.
Egyszerre csak egyet
Dőlj csak hátra, és lásd be őszintén: az év vége több mint nyomasztó. A munkahelyen jön a szokásos őrület, amikor a főnököd rájön, hogy nem stimmelnek a számok, és olyan új ütemtervet rögtönöz emiatt, hogy arról Sztahanov is csak azt hinné, viccel. Az ünnepek fenyegető zajai úgy morajlanak már, mint egy messziről hallható harckocsi motorja. Ott a nagytakarítás, az esetlegesen elszállásolandó rokonok, a nagybevásárlás, a kisbevásárlás, az ajándékvásárlás. A sütisütés. Mintha Gombóc Artúrnak sikerült volna lejönnie a csokiról, csakhogy az addigi addikcióját felváltotta volna a vásárlás.
De ha az egész problémahalmazt egy tömbnek tekinted, akkor nem fogsz tudni mit kezdeni a helyzettel. Az oroszlánok sem a teljes csordát támadják meg, hanem csak egy kiválasztott prédát: a leggyengébbet. Nem, nem arra gondolok, hogy az elszállásolandó rokont levadászd! Nem éri meg. Csak nézd meg, melyik feladat elvégzése jelent a legkisebb energiabefektetést, szánd el magad, és csináld meg mielőbb. Egy pipa, eggyel kevesebb elintéznivaló, ráadásul ez növeli az önbizalmad, hogy felül tudsz kerekedni rajtuk. Igen, kicsit olyan ez, mintha erdőt kellene ültetned egy fakitermelés közepén.
Aki erdőt ültetett
Nem véletlenül volt a hasonlat. Ugyanis, ha nagyon szorul a hurok a nyakam körül, akkor mindig eszembe jut Jadav Payeng, aki 16 éves korában rádöbbent, hogy a Brahmaputra folyón fekvő Majoli nevű sziget, ahol él, lassan el fog pusztulni. A fakitermelés okozta erózió miatt ugyanis a folyó lassan elkezdte felfalni a szigetet, mire Payeng elhatározta, hogy tesz valamit: fákat kezdett el ültetni. Ez majdnem 40 évvel ezelőtt volt, és a Payeng által ültetett erdő ma már ötször nagyobb, mint a Margit-sziget.
Payeng egyetlen fával kezdte, erdő lett belőle. Te se erdőt akarj ültetni év végén, elég, ha csak egy fával kezded.
