Nagyszerű dolog, ha számíthatnak rád a körülötted lévő emberek. De tedd fel magadnak a kérdést: te mikor fogadtál el segítséget utoljára?
Ismerős neked az a mondat, „persze, hogy segítek, rám mindig számíthatsz!”? Ez egy nagyon jó tulajdonság. Én is szeretek ott lenni azok mellett, akik támogatásra szorulnak, és nem tagadom, kifejezetten jó érzés tölt el, ha valaki hálás nekem. De te mikor kértél utoljára – vagy egyáltalán bármikor – segítséget valakitől? És mikor fogadtad el, ha valaki segítő jobbot nyújtott feléd? Ha mindig csak adsz, de visszafelé nem kapsz segítséget, lehet, hogy Teréz anyaként élsz sokak tudatában. Elmondjuk neked, miért nem egészen jó ez, és hogyan húzd meg a határaidat – a saját érdekedben.
Az adok-kapok egyensúlya
Képzelj el egy vízzel teli tartályt. Folyamatosan adagolod belőle a vizet, van, akinek csak egy pohárral, de van, akinek egy egész kancsóval adsz, azonban sosem töltöd vissza. Lehet, még a tetejét is lefeded, hogy az esővíz se pótolhassa a kifogyott vízmennyiséget. Nem kérdés, mi történik: egy idő után a tartály kiürül és ki is szárad. Valahogy így történik ez veled is. Mész, segítesz, adsz, rendelkezésre állsz és a saját energiáddal ajándékozol meg másokat. Lehet, hogy erre azt mondod, de hát ez feltölt téged – és ez valahol igaz is –, de egy idő után könnyen felborul az adok-kapok egyensúlya. Ha pedig kiürül a tartályod, adnod sem lesz miből, és az a jó érzés sem tudja majd visszapótolni az űrt, ami akkor tölt el, amikor másokon segítesz.
Az energiaáramlás megteremtése
Amikor adsz valamit vagy teszel valamit, az energiaáramlással jár. De ha mindig egyirányú a dolog, az energetikai rendszered felborul, kibillen és ez érzelmileg fog hatni rád. Egy idő után az az érzés fészkelhet beléd, hogy kihasználnak, és te csak akkor vagy jó, ha valakinek érdeke fűződik hozzád. Valószínű, hogy ez távolról sem így van, de a benned keletkező hiányérzet – mivel csak távozik tőled az energia és ürességet okoz –, gyakran keltheti ezt az érzést, ami viszont már az emberi kapcsolataid rovására mehet. Nem azt mondjuk, hogy mindig várj viszonzást vagy csak úgy adj, hogy várj érte valamit. Sokszor nem is attól kapod vissza a szívességet, akinek tetted, hanem teljesen mástól – ez az élet, a karma természetes körforgása. A kérdés az, hogy amikor eljön a te időd, elfogadod-e, képes vagy-e arra, hogy félretéve a büszkeségedet te is kérj cserébe valamit?
Nem gyengeség kérni!
Ha te, aki mindig adtál, mindig segítettél, hirtelen a másik oldalon találod magad és neked van szükséged segítségre, támogatásra, azt gondolhatod, hogy sebezhetővé tesz. Ám ezzel egyáltalán nem rombolod le az „imidzsedet”, hiszen te is ember vagy, neked is lehet olyan problémád, amit nem tudsz egyedül megoldani. Egyáltalán nem az a jó taktika, hogy gipszelt lábbal is ugrálva próbálsz mindent megoldani vagy a nap végére sírva zuhansz az ágyba a fáradságtól. Elő a telefont, hívd fel a szeretteidet, barátaidat és mondd el konkrétan, miben kéred a segítségüket. Senki nem gondolatolvasó, nem tudhatják maguktól, mire van szükséged, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem számíthatsz rájuk.
Engedd meg másnak is az adás örömét!
Ugye, milyen jó érzés, ha valakinek adsz? Látod rajta, mennyire örül, milyen hálás tud lenni a segítségért. Hidd el, mások ugyanezt érzik, annak az örömét, hogy valaki számára fontosak voltak, hasznosak lehettek. Ajándékozz meg mást, hogy átélhesse az adás boldogságát. Te pedig ezáltal éld meg az elfogadás örömét: azt, hogy kaptál valamit, másrészt, hogy sikerült valakinek azzal jó érzést szerezni, hogy elfogadtad azt, amit ő kínált fel neked. Teljesen mindegy, hogy ez egy tárgy vagy egy gesztus. Épp, mint amikor egy kisgyerek megkínál a félig elcsócsált kekszével: milyen boldog tud lenni, hogy ő etetett meg téged. Látod, hogy ezzel is tudsz jót tenni és helyreállítod az egyensúlyt? Mindenkinek jó: te kaptál, aki meg adott, örül, hogy elfogadtad. Ha pedig veszed a bátorságot, hogy segítséget kérj, azzal a másikkal azt is érezteted, számítasz rá, fontos neked és megbízol benne.
Ne latolgasd, hogy adn, vagy kapni nagyobb öröm, hiszen mindkettőnek megvan a helye az életben. A jó kapcsolat alapja az az egyensúly, amit a kettő közötti arányossággal megteremtesz. Tanulj meg szívből elfogadni és hálásnak lenni azért, hogy vannak olyan emberek, akiket az tesz boldoggá, ha téged örülni látnak.
Fotó: FreshSplash/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Lépések az önelfogadás felé: így gyakorold az 5 szeretetnyelvet magadon
- Ha szereted a lelked, az még nem jelenti azt, hogy a testedet is elfogadtad – tanácsok az önbecsüléshez
- Az elfogadás jegyében kerültek kiválasztásra a Victoria’s Secret új angyalai
