Felnőttként barátokat szerezni? Nem lehetetlen!

Néha jólesik az embernek egy baráti ölelés, vagy egy mély beszélgetés. Alapvető igényünk, hogy hozzánk hasonló emberekkel vegyük körbe magunkat. De mi van akkor, ha eltűntek a régi barátok, és felnőtt fejjel kell új kapcsolatokat kiépíteni?

A gyermeki ártatlanság, kíváncsiság és a lehető legjobb értelemben vett gátlástalanság tökéletes kiindulópontot nyújtanak ahhoz, hogy a gyerekek nyíltan forduljanak egymás felé és minél hamarabb barátságokat alakítsanak ki. Ráadásul a különböző intézmények, az ovi, iskola és a sporttevékenységek is remek lehetőséget adnak, hogy kortársakkal és hasonló érdeklődésű emberekkel lehessen kapcsolatuk. Na, de mi történik akkor, ha a gyerekkori barátok eltűnek mellőlünk, és kikerülünk a felnőtt élet dzsungelébe, ahol már sokkal kevésbé kedvezőek a körülmények a mély és jelentős kapcsolatok kialakításához? Ennek jártunk utána.

A hátráltató hármas

Felnőttként barátokat keresni és kudarcokba futni legalább annyira kimerítő és fájdalmas, mintha a „nagy Őt” keresnénk. Mire eljutunk a felnőttkorba, már annyi csalódáson, bezárt szíven és tapasztalaton vagyunk túl, ami nem igazán kedvez annak, hogy mások felé bizalommal közeledjünk. A szélmalomharc 3 alap mozgatórúgója: az introvertáltság, a túl magas elvárások és az idő. Érdemes először erre a három terültre egy-egy pillantást vetni, hiszen könnyen lehet, hogy saját magunkat akadályozzuk, miközben azt gondoljuk, hogy a világ játszott ki ellenünk, amiért nem találunk hozzánk illő barátokat.

Az extrovertáltaké a világ?

Sokszor érezhetjük úgy introvertáltként, hogy a világ nem a mi személyiségtípusunknak megfelelően lett berendezve és számos hátránnyal indulunk a barátságok terén is. Még ha próbálunk nyitottak is lenni, egy idő után hatalmas szorongást okoz, hogy nem jönnek olyan könnyen a barátok, ahogy mi azt elterveztük. Vajon akar velem egyáltalán időt tölteni? Áh, neki biztos van már elég barátja. Most elhívjam kávézni vagy az már túl tolakodó? Ehhez hasonló gondolatok milliói árasztják el az agyunkat a barátkozás különböző fázisaiban, amik valljuk be nem sokat segítenek a helyzetünkön. Nem beszélve arról, hogy introvertáltként hajlamosak vagyunk elszigetelődni és az időnk nagy részét otthon tölteni. A lakásunkban pedig elég kevés esélye van annak, hogy új embereket ismerjünk meg.

Elvárások fogságában

A másik visszahúzó erő a felnőtt barátságok kialakításában a „mindent vagy semmit” hozzáállás. Előfordulhat, hogy már annyira ki vagyunk éhezve egy igaz barát társaságára, hogy egyszerűen túl magasra kerül a mérce. Olyan barát kell, aki mellettem áll, támogat, akit bármikor felhívhatok, aki átutazza értem az egész világot, aki vicces, de komoly is és legalább olyan, mint én. Érezzük ugye, hogy ez megugorhatatlan bárki számára? A felnőttség hozadéka, hogy már eljutunk arra a pontra, hogy kell barát, de nem bármi áron. Haver meg pláne nem kell. Mi az igazit szeretnénk! Csakhogy felnőttként többtényezős ez a történet és sok mindenkinek erre a korra már nem a barátok foglalják el az első helyet a rangsorban.

Már megint az idő

Így el is érkezünk az utolsó pontig, vagyis oda, hogy se nekünk, se másnak nincs ideje a barátságok elmélyítésére. Míg az iskolában órákat töltöttünk együtt a társainkkal, addig felnőttként egy-egy futó kávézás marad. És ameddig gyerekkorunkban a közös játék és csacsogás volt minden feladatunk, addig a felnőtt-üzemmód megkövetel több elfoglaltságot is: ott vannak a gyerekek, a férj, a munka és minden egyéb. A barátságokra már csak tudatosan elcsípett idődarabkák jutnak. Azonban ha nincsenek közös élmények, együtt megélt pillanatok, akkor nem tud igazán elmélyülni a kapcsolat.

Na és most?

Oké, hogy mindezt tudjuk, de hogyan tovább? Szerencsére nincs korhoz kötve az, hogy új barátságokat alakítsunk ki, és tehetünk is azért, hogy nyitottak maradjunk. Ehhez adunk néhány tippet.

Dolgozz magadon!

Senki nem akar egy elkeseredett ember barátja lenni. Egy olyané, aki csak a problémáiról beszél vagy nem kérdez vissza. Felnőttként barátokat szerezni fáradalmas és elszomorító tud lenni és hamar beleesünk a „túlakarás” csapdájába. Ezért az első és legfontosabb dolog az, hogy igyekezz olyan emberré válni, akivel te is szívesen töltenél időt. Ha szóba elegyedsz valakivel, ne panaszkodással kezdj. Gondolkozz érdekes beszélgetési témákon, szerezz élményeket, amikről majd mesélni tudsz és igyekezz egy pozitívabb szemüveget felvenni.

Ne térj ki a lehetőségek elől

Vedd észre a lehetőségeket. Lehet, hogy egy olyan ember válik a barátoddá, akiről nem is sejtenéd, vagy aki kezdetben nem annyira „barát jelölt”. Adj esélyt embereknek és használd ki a lehetőségeidet. Kezdj el olyan helyekre járni, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz. Menj el klubokba, összejövetelekre, valósítsd meg régi vágyaidat, például iratkozz be egy tánctanfolyamra vagy menj el egy túrára, utazásra. Ha túl nehéz terep a valóság, akkor megpróbálhatsz a közösségi médián keresztül is ismerkedni. A társas magány ellenszere, hogy ahelyett, hogy a telefonjaink mögé bújva csendben figyelnénk egymást, vesszük a fáradtságot és írunk egy üzenetet, belépünk egy csoportba vagy letöltünk egy barátkozást segítő applikációt.

Használd az ismerősségi hatás erejét

Nemcsak a komfortzónád elhagyásával szerezhetsz új barátokat: a pszichológiából ismert ismerősségi hatás is a segítségedre lehet. Ez az elv kimondja, hogy minél többször látunk egy dolgot (vagy személyt), annál vonzóbbá válik számunkra. Vagyis akár az is előfordulhat, hogy a kávézó, ahova minden nap betérsz lesz az a hely, ahol egy igaz barát vár rád. Vagy a gyermeked edzéséről egy másik anyuka, akivel eddig még nem szólítottátok meg egymást.

Nyitókép: Catherine Delahaye/ Getty Images

     

     

    Regisztrálj most, és tedd meg első befizetésed, mi megduplázzuk 100 000 Ft-ig! (x)
    Legnépszerűbb cikkek: