Minden férfi belefut egyszer az életében a végzet asszonyába. Van, aki pedig függővé válik.
A femme fatale olyan, mint a hurrikán. Megtépáz, és romokat hagy maga után. Pont olyan pokoli erő van benne, mint az említett trópusi ciklonokban. Mondjuk ki: pusztítóak és lenyűgözőek egyszerre, és emiatt vannak akkora hatással ránk, férfiakra. Ezért vonzanak. És ilyenkor bár tudom, hogy nagy vihar közeleg, mégis úgy érzem, sikerül átvészelnem, ha erősen kapaszkodom, ha lekötözöm magam. Persze a második ilyen nőnél az okos férfi már csak áltatja magát becsületből. Azzal nyugtatja magát, hogy már szerzett tapasztalatot az első esetből. Hogy jobb kapaszkodót vagy erősebb kötelet talált, de mélyen belül azért mind tudjuk: már akkor vesztettünk, amikor a femme fatale felbukkant.
Titokzatosság
A végzet asszonyának egyik ereje a titokzatosság. A nők általában szeretnek beszélni, mi férfiak pedig többnyire szeretjük őket hallgatni. Róla mégis alig tudok meg valamit azalatt a röpke idő alatt, amíg elvonul a vihar. Mert legtöbbször elvonul. Amíg viszont tart, addig rombol és tombol bennem: nem gonoszságból, nem rosszindulatból és nem szándékosan. Ahogy a hurrikán is csak a természet törvényei szerint viselkedik, úgy a végzet asszonya is. És közben csak annyit mutat meg magából, amennyi neki tetszik. Ha a barátaimmal beszélek, és megkérnek, hogy meséljek róla, akkor ülök ott hülyén a poharam forgatva a kezemben, és elütöm egy viccel. Mert nem tudok mit mesélni, legfeljebb olyan részleteket, amik nem tartoznak másra vagy apróságok. És minél kevesebbet árul el, annál inkább vonz, ahogy évszázadokkal ezelőtt a kalandorokat és tudósokat is a korabeli térképeken lévő fehér foltok. Meg akarom ismerni, de ahogy a felfedezők közül is sokan odavesztek, úgy valószínűleg én is erre a végzetre jutok miatta.
Az együttállás
A hurrikán kialakulásához két dolog szükséges: meleg, párás levegő és meleg víz. Egy végzet asszonyával történő viharhoz is ketten kellünk. Ő, aki a személyiségénél fogva pokoli ciklon, és én, aki éppen valamilyen okból nem boldog. Lehet ez egy rossz párkapcsolat, magány vagy más probléma, de a femme fatale általában akkor és ott bukkan fel, ahol jelen van az a párás, fullasztó, fojtogató boldogtalanság. És akkor lecsap. Nem hiszem, hogy ez véletlen, vagy hogy az élet azért hajigálja elém az ilyen nőket, hogy még jobban sújtson. Azt hiszem, ha rendben vagyunk, akkor észre se vesszük magunk körül a femme fatale-okat, legyenek bármilyen vonzóak, titokzatosak és gyönyörűek. Ezért sem tudom hibáztatni őket, mert ehhez a vihar sújtotta területhez két ember kell. És fontos tisztázni: ez nem szerelem. Bár lehet, hogy azt hiszed szerelmes vagy, de szerintem nem lehetsz igazán szerelmes olyanba, akit egyáltalán nem ismersz. Őt pedig nem fogom sem akkor, sem később.
A hurrikán kialakulása
Szóval megismerkedünk, vagy inkább „megismerkedünk”, hiszen sosem fog magából sokat mutatni. Nem ígér semmit, sőt. Sokszor elhangoznak olyan elejtett mondatok, amikkel tulajdonképpen bizonyos szempontból tisztességesen teríti a kártyákat, másrészről fenntartja a bizonytalanságot. Olyan ez kicsit, mint mikor a Keresztapa című filmben Vito Corleone szívességet tesz Bonaserának, a temetkezési vállalkozónak, és utána azt mondja: „Egy napon, ami el sem jön talán soha, majd én is kérek tőled valami szívességet”. Én pedig rá se pillantok a kiterített lapokra, mert inkább a kezét figyelem, és nem figyelek a figyelmeztetésre, csak a hurrikán tombolása előtti friss, sós levegőre, ami akkor és ott rám vár. Persze ahogy Bonaserától is kértek végül egy „apróságot”, úgy nekem is meg kell fizetnem a számlát. És még csak reklamálni sem tudok, mert nem ígért, vagy épp előre jelezte finoman, hogy mi vár majd rám. Persze az ember már csak ilyen: ha a tévében bemondják, hogy megrázó képsorok következnek, akkor felkapjuk a fejünket, bár utólag sokszor megbánjuk. Az ördöggel kötök alkut, és még vigyorgok is hozzá, mert meggondolatlan vagyok. Mert néha mind azok vagyunk.
Amikor átvonul
A femme fatale tehát táncba hív. Aztán pedig kapaszkodok, és kötözöm magam a fákhoz, pedig már felesleges bármit is tenni. Meg fog rázni, tombolni fog: a táncból őrülten forgó, csapkodó viszony lesz. Felkap és megpörget. Úgy játszik velem, hogy talán nem is tud róla: ő csak olyan, amilyen. És mint tudjuk, nem ígért semmit, csak bizonytalanságot. Nem tudom, szerencsés-e vagy sem, de néha van egy időszak, amikor kisüt a nap. Amikor mögöttem vannak a viharfelhők, amikor lecsendesülnek a dolgok, és azt érzem, hogy ez működhet. Ez a hurrikán szeme, a középpontja: ahol nincsenek felhők, de körben ott tornyosul a többi, ami csak rám vár. Ami már a vége. És utána nem marad más, mint a romok.
A femme fatale pozitív hatása
Ahogy már írtam is, hiszek abban, hogy ha rendben vagyunk magunkkal, és az életünk is kiegyensúlyozott, akkor immunisak vagyunk a végzet asszonyaira. Akkor vannak hatással ránk, akkor tudnak óriási viharokat kelteni az életünkben, ha eleve valami baj van.
A femme fatale kifordít magunkból és sokszor kifordítják az életünket, a világunkat is a sarkából. Lehet, hogy elpusztítják a párkapcsolatunkat, de akkor az nem működött, és nem voltunk benne boldogok. A hurrikán tombolása így válik hasznossá. Akkor lehet építkezni, ha eltűnnek az ingatag házak. Ebben tulajdonképpen segítenek nekünk, férfiaknak a végzet asszonyai. És ha ez nem is annyira vigasztal minket akkor és ott, előbb-utóbb megrázzuk magunkat, és elkezdünk építeni. A következő viharig, ha függővé válunk, vagy a nőig, akivel leélnénk az életünket.
