Csaknem kétszáz évvel a halála után magyarázatot nyert a zenetörténelem egyik legnagyobb alakjának, Ludwig van Beethoven német zeneszerző rejtélyes halláskárosodásának és titokzatos betegségeinek okai.
2024. május 7-én volt Ludwig van Beethoven IX. szimfóniája első előadásának 200. évfordulója, amelyet 1824-ben mutattak be Bécs polgárainak. A német zeneszerző halálát követően csaknem két évszázaddal később munkáit, kezdve a Für Elise-től a Holdfény szonátán át az V. szimfónia nyitó akkordjáiig, az egész világon azonnal felismerik. A sors különös fintora azonban az, hogy a zenei zsenialitásáról a történelem során is tanúbizonyságot tett Beethoven halláskárosodással, majd később teljes siketséggel kényszerült komponálni. Sokáig ugyan úgy hittük, hogy ennek oka egy születési rendellenesség volt, viszont egy új tanulmány teljesen más magyarázattal szolgál számunkra.
Rejtélyes betegségek sora sújtotta a zeneszerzőt
A német zeneszerző a húszas éveinek közepén, zenei karrierje csúcsának kezdetekor kezdte elveszíteni hallását. Bár ezt követően még évekig komponált és fellépett, halláskárosodása végül arra kényszerítette, hogy visszavonuljon a közélettől, elzárkózzon a látogatóktól és önkéntes elszigeteltségben éljen a mindössze 56 éves korában bekövetkezett halálának időpontjáig.
Azonban halálának és hallásvesztésének okai máig a zenetörténelem legnagyobb megoldatlan rejtélyei között szerepelnek. Előbbi esetleges kiváltó okai között korábban a szifiliszt, a tífuszt, a lupuszt és Paget-betegséget is gyakorta emlegették, viszont ezek mindegyike távol áll az igazságtól. Annyi valóban bizonyított, hogy mint a 19. század elején oly sokan, ő is egy sor rosszul diagnosztizált és félrekezelt betegségtől szenvedett. Beethovennek bél- és légzési problémái voltak, gyakran panaszkodott gyomorfájdalmakra, illetve italozási szokásai is komoly következményekkel jártak, így vese- és májproblémák miatt is orvosi ellátásra szorult.
Az ólom lehet a felelős Beethoven haláláért
A fentiek tükrében tehát nem is csoda, hogy történészek és más szakemberek egész sorát foglalkoztatja a német zeneszerző halláskárosodásának és halálának oka. Nemrégiben például a Clinical Chemistry című folyóiratban a Boston Children’s Hospital, a San José State University és más intézmények kutatói publikáltak egy tanulmányt. Ők az zeneszerző hajmintáit elemezték, melyben meleglepően magas ólom-, arzén- és higanykoncentrációkat találtak. A tanulmány arra is kitért, hogy ezek az ólomkoncentrációk – 69 és 71 mikrogramm per deciliter között – általában vesebetegségekkel társulnak. Beethoven a fémet valószínűleg borfogyasztással vitte be a szervezetébe (a borhoz sokáig édesítőszerként használták az ólmot), szennyezett folyókból származó halat evett, illetve az orvosi kezelések során is alkalmazták ezt nála. Egyébként ez nem példátlan, hiszen a korban sok embernek okozta vesztét az ólom.
Ez a kutatás egyébként megerősítette Christian Weiter osztrák patológus 2008-as állítását, miszerint a zeneszerzőt orvosa, Andreas Wawruch kezelései vitték a sírba. Az akkori vizsgálatokat viszont elutasították, hiszen a boncorvos nem a zeneszerző tincseit vizsgálgatta, viszont a most megjelent tanulmány alapjául minden kétséget kizáróan már hitelesített mintákat használtak. Beethoven ólommérgezése tehát tanúbizonyságot nyert, azonban még most sem meri senki biztosra állítani, hogy az okozta volna betegségeit, halláskárosodását és halálát. Viszont egyre közelebb kerülünk a tényleges megoldáshoz.
Nyitókép: Wikimedia Commons
