A férfi szexre vágyik. Ez kétségtelen. Vagy mégsem? Két 20-as éveiben járó férfit kérdeztünk a témában.
A tesztoszteron teszi a dolgát, fűti a férfit és folytonos hódításra buzdítja. A csapból is az folyik, hogy az igazi férfi, a maszkulinitás szobra a másodperc töredéke alatt, álmából is felébresztve, készen áll egyesülni a vágyott nővel. Filmek, könyvek és sajnos a szóbeszéd is gerjeszti ezt a sztereotípiát. A férfiak meg kénytelenek megfelelni ennek a – valljuk be – elég irreális elvárásnak. Ha mégsem tudnak, nemcsak a férfitársak, de mi nők is leírjuk őket papucsnak vagy töketlennek. A nők részéről még zavarosabb a mérce. Sokszor az idegesíti őket, ha a férfi túl sokszor vágyik a szeretkezésre, esetleg gyakran beszél róla. Ha viszont az ellentéte áll fenn és nem hangoztatja, vagy ritkábban vágyik rá, mint az „átlag” akkor éppen az a baj.
Emberek vagyunk nem szexmasinák
Nem tudom honnan eredhet ez a követelmény a férfiakkal szemben, de egy biztos: nem vet túl jó fényt az átlagos vagy alacsony libidójú férfiakra. Hajlamosak vagyunk úgy tekinteni az erősebbik nemre, mint valami érzelemmentes csak a testi örömökre fókuszáló gépezetre. De, aki csak néhány napot eltöltött egy hús vér férfi társaságában anélkül, hogy több más hímegyed is lett volna a közelben (bizony, falkában ők is másképp viselkednek) az tudja, hogy a hétköznapok prioritási listáján igencsak ritkán szerepel az első helyen a szex. Ahogy minket nőket, őket is befolyásolják a munka körüli teendők, az önértékelési kérdések, hangulatok, fáradtság és még rengeteg más tényező. Ha nekünk fájhat a fejünk, nekik miért nem?
Az idősekre legyintünk, a fiatalokat dorgáljuk
A szexualitást annak ellenére, hogy úton útfélen az arcunkba van nyomva, több területen még mindig rengeteg tabu övezi. Az egyik ilyen a férfiak vágya. Főleg a fiatal korosztályt terheli a nyomás, hogy teljesíteni kell. Mindig arra gondolni, mindig készen állni, mindig elég rámenősnek lenni, de azért gyengédnek is. És persze nem árt egy impozáns szerszám sem a művelethez. És ez a tinédzserkor küszöbétől elkíséri őket egészen a középkor végéig. A változókor hoz egyfajta enyhülést, hiszen ilyenkor már inkább legyintünk az ágyakrobatikára, és sokkal gyakrabban foglalkozunk a prosztataproblémákkal, mint a munkabírással. Úgyhogy mi az elvárásoktól leginkább terhelt korosztályt, a huszonéveseket kérdeztük arról, hogy rájuk hogyan hat ez az egész.
Mertek nemet mondani az ágyban, vagy az elvi kérdés, hogy egy férfinek mindig kedve kell legyen a lepedőgyűréshez?
Beni (24): Bevallom, velem is fordult már elő, hogy nem feltétlenül voltam olyan passzban, mégis tettem egy próbát. Az ilyen esetekből azonban gyakran nagyon vontatott együttlét lett. Éppen ezért gondolom, hogy nem lehet elvi kérdésként kezelni a szexuális vágyat. Tény, hogy egy férfinak könnyebben megjön a kedve, viszont szerintem mindenkinél előfordul, hogy épp nem úgy állnak a csillagok. És ha ilyenkor mégis a szex mellett döntünk, az könnyen kudarcba fulladhat. Emellett csorbát ejthet a férfiasságon is. Nem beszélve arról, hogy hosszútávon akár káros is lehet, mivel olyan elvárásokat kezdünk magunk felé támasztani, amik ellentmondhatnak a vágyunknak, de akár az értékrendünknek is. Ez pedig az önbizalmat is megbélyegzi, mert ha hiszitek, ha nem, nekünk is változik a hangulatunk. Szerintem merő túlzás, hogy egy férfinak mindig van kedve a lepedőgyűréshez. Ez nem kéne férfiassági mérce legyen.
Dominik (27): Hát az egyszer biztos, hogy egy épeszű férfi szinte mindig készen áll egy kis kalandra, ha lehetősége adódik rá. Viszont bizonyos helyzetek tényleg maguk után vonhatják azt, hogy elutasítsuk egy nő közeledését. De ezt mindenképp meg kell beszélni egymás között. Mi, férfiak se lehetünk mindig formában, és néha nekünk is szükségünk van más kikapcsolódási módra. Mindenképpen merni kell nemet mondani, ha jobbnak látjuk. Nem vagyunk alárendelve a női bájnak, nekünk is lehet rossz napunk.
A társadalom szemében a macsó férfi gondolatai folyton a hódítás körül forognak és kapva kap minden alkalmon, ami ágybabújáshoz vezet. Hogyan hat ez az elvárás az önbizalmatokra?
Beni: Az igazság az, hogy szerintem teljesen egyénfüggő, hogy kinek mennyire nagy a libidója. Mégis a férfiaknál majdnem elvárt, hogy az legyen, vagy legalábbis, hogy úgy csináljon, mintha az lenne. Ez pedig rengeteg nyomást tud helyezni ránk, főleg a teljesítmény szempontjából. És hát köztudott tény, hogy nyomás alatt sokan alul teljesítenek, ez pedig sajnos az ágyban sincs másképp. Vannak bizonyos vonások, amiket a társadalom aggatott a „macsó” férfi képére. Egy férfi akkor férfi az ágyban, ha kemény, határozott, tudja mit csinál, ő diktálja a tempót, de azért szeretetteljes, körültekintő és gyengéd meg a társaik. Ezek szerintem kimondva is irreálisan hatnak, viszont annyira általánosan elvárttá váltak, hogy minden férfi, gyakran önmagát meghazudtoló módon ezekre törekszik. Szerintem egyáltalán nem csoda, hogy rengeteg férfi küzd önbizalomhiánnyal, de persze, ezt sem szabad, hogy lássa más. Pedig hát ez a valóság.
Dominik: Nyilván más szemmel néz a társadalom egy olyan férfira, aki több száz hódítással büszkélkedhet, de ez nem minden helyzetben jelent előnyt. Lehet, hogy az adott Don Juan egyszerűen magányos és valamilyen űrt próbál meg betölteni, amit más módon nem képes. Szóval szerintem ez nem egy elvárás, sőt talán még határozottabbnak tűnik egy olyan férfi, akiben van tartás, és nem ködösíti minden gondolatát az ágybabújással kapcsolatban.
„A férfi mindig, a nők ritkán” – Mit gondoltok erről az elterjedt mondásról?
Beni: Ahogyan sok ehhez hasonló mondás, szerintem ez is a nemi sztereotípiákon alapszik. De igazából nem feltétlenül kéne a szexuális vágyat nemhez kötni, ahogy az életben sok minden mást sem. Hiszen ezzel csak azt érjük el, hogy a társadalom akarva-akaratlanul elítél bárkit, aki nem felel meg az „elvárásoknak”. Nem beszélve arról, hogy egyén szinten is megterhelő tud lenni, ha azt érezzük, hogy nem vagyunk olyanok, mint az „ideális” kép. Végső soron viszont mindenki különbözik, ezért szerintem nem igazán állja meg a helyét ez a kijelentés.
Dominik: Tény, hogy a férfinak egyszerűbb, sokkal kevesebb inger szükséges ahhoz, hogy élvezni tudja a dolgot. Illetve nem tanúsít akkora jelentőséget sem az egésznek, mint a nők. A nő akarva akaratlanul több érzelmet visz az együttlétbe, több időre van szüksége, hogy megtörténjen a dolog és sokkal többet gondolkodik rajta még a megtörténte előtt is. Ebből kifolyólag ez a mondás szerintem találó, röviden megfogalmazza a férfi és a női nem közti különbséget. És ez teljesen normális.
Nyitókép: Fotó: Westend61 / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Te tudnál szex nélkül élni? Egy férfi őszinte vallomásából kiderül, milyen az élet így
- Bár a szex az intimitás egy formája, érintések nélkül is közel kerülhetsz a párodhoz – mutatjuk, hogyan! (+18)
- 7 fontos lecke a szexualitásról és a vágyról
