„Nektek, nőknek üzenem” – Egy udvarias férfi 7 pontja

Nincs annál zavarba ejtőbb, amikor férfiként az illemnek megfelelően viselkedsz, és pont ezért néz rád értetlenül a nő.

Én nem azt mondom, hogy lesem a pocsolyákat, hogy hova teríthetném le a nő elé a kabátot, vagy párbajozni szeretnék a keszkenője elnyeréséért. Viszont vannak dolgok, amelyekre odafigyelek, mert így tanultam, mert így tanítottak, számomra ez az udvariasság. Nem hiszem, hogy ezek olyan nagy dolgok lennének, vagy emiatt úgy léteznék a modern világban, mint valami múlt századi kísértet, mégis sokszor észrevettem, hogy a nők a nők értetlenül reagálnak bizonyos helyzetekben, amikor én egyszerűen csak betartom az illemet.

Nincs késés, nincs stressz

Eleve nem vagyok késős. Ha csak 5 perccel előbb érkezem meg valahova, akkor már dolgozik bennem a stressz, hogy el fogok késni, úgyhogy általában negyed órával előbb érkezem meg mindenhova. Jó, ez az én fejlövésem, és nem szeretném másra terhelni, de ha a nő 10 percet késik, akkor én már majdnem fél órája várok. Nem azért teszem ezt, mert túl lelkesen várom a másikat, hanem mert utálok késni.

Ki megy előre?

Lehet olyan férfi, aki szimplán udvariatlanságból csörtet előre, mikor beléptek egy étterembe, de akkor csak ösztönösen ráhibázott, és pont udvarias volt. Rendben, viszonylag ritkán fordul elő manapság, hogy egy étterembe belépve feléd repül egy asztal, kés vagy hajítódárda, de ez is azon udvariassági formák közé tartozik, amit hagyományból megtartottunk, és én szeretem. Tehát, ha a férfi előtted lép be egy nyilvános helyen, például egy étterembe, akkor nem udvariatlan, hanem pont odafigyel rád, és megadja a tiszteletet neked.

Sértődés lesz az illemből rendelésnél?

Ha már étterem: a pincérnek nem azért mondjuk el a te rendelésed is, mert nem bízunk benned, hogy el tudod mondani magadtól. Őszintén szólva fogalmam sincs, honnan származik ez, talán a nagybetűs Hölgyek nem akartak a pincérekkel pironkodva szóba állni egykor. Mindenesetre így alakult, így szoktuk meg. Nyilván, ha te szeretnéd elmondani, mit ennél, akkor ebből egy férfi sem csinál gondot, de ha helyetted mondja el a rendelésed, akkor azt nem udvariatlanságból teszi, ne sértődj meg.

Ki állja a cechet?

Talán ez az a téma, amiben olykor minden férfi elbizonytalanodik. Ha felajánlod a nőnek, hogy meghívod, akkor esetleg félreérti vagy megsérted a büszkeségét. Ha nem ajánlod fel, akkor pedig udvariatlannak tart. Azt hiszem, nincs erre általános megoldás, helyzet- és személyfüggő, hogy mikor mit választ az ember. Azt tanácsolom, minden nő induljon ki abból, hogy udvariasságból ajánljuk fel a meghívást. Ha ezt kedvesen visszautasítják, akkor értelmes férfi nem csinál belőle ügyet.

Jobbról vagy balról?

Ha nem érted, hogy a hülye férfi miért kerülget, mint valami megtorpedózott fregatt, akkor jobb ha tudod: csak igyekszik a bal oldaladra állni. Ha a fal mellett lépkedsz és nem hagysz neki helyet, akkor jön az imbolygó, kerülgetős szerencsétlenkedés. A komikus mozdulatok addig tartanak, amíg végre helyre nem áll a világ rendje, és beküzdi magát a férfi a bal oldaladra. Rendben, nem hordunk már magunkkal kardot, emiatt nem fenyeget téged a veszély, hogy a férfi azt a bal oldaláról előkapva megvágjon, de ez így rögzült bennünk, és vagyunk egy páran, akik képtelenek a nő jobb oldalán menni. Mert nem komfortos, mert zavar.

Toporgás a lépcsőnél

A legneuralgikusabb pont, ami neheztelő pillantást és akár megjegyzést is kivált a nőkből, mikor a lépcsőn előreengedem őket. Mert nyilván azért teszem ezt, hogy megnézhessem őket, holott ha van olyan etikettszabály, aminek máig logikusan levezethető értelme van, akkor az az, hogy a lépcsőn felfelé a nő megy elöl, lefelé pedig a férfi. Ennek igen egyszerű az oka: ha a nő elbotlik a lépcsőn, akkor a férfi el tudja kapni (vagy legalábbis a férfira esik, és nem egy teljes emeletet gurul).

Nem biztos, hogy épp azt akarjuk…

Aggódós vagyok, és lehet, hogy egy kicsit önző is: egy esti randi után nem szeretnék azon őrlődni, hogy a nő hazaért-e biztonságban. Tehát nem minden férfi akar csak azért hazakísérni, hogy… Viszont manapság már azt is megértem, ha egy nő ezt visszautasítja. Ha például a netről szervezett első randiról van szó, akkor gyakorlatilag idegenek maradtok egy este után is, és a nők manapság sokkal óvatosabbak, sajnos okkal. Nem feltétlenül szeretnék egyből megosztani a lakhelyüket, mert egy potenciális zaklató esetén nem annyira könnyű lakást váltani, mint telefonszámot cserélni. Tehát épp ezért megértő tudok lenni, ha egy hazakísérést visszautasítanak. Egy jó tanácsot azért adok: a potenciális jelöltnek ne feltétlen mondd el, hogy egy este alatt még nem tudtad kizárni, hogy pszichopata zaklató-e vagy sem, mert a búcsú pillanatait kicsit lelombozhatja egy ilyen beszélgetés.

Nyitókép: Rawpixel.com/Shutterstock