Azt már tudjuk, hogy a szuperfooddá avanzsált fermentált élelmiszerek rendkívül jó hatással bírnak szervezetünkre, de készítésükkor még gyakran csúszunk bele hibákba, vagy ha úgy tetszik egy kis penészbe, pedig egyszerűen ki lehetne küszöbölni.
A tejsavbaktériumokkal történő laktofermentálásnak tulajdonképpen az a lényege, hogy bizonyos mikroorganizmusok segítségével, kontrollált körülmények között erjeszted meg a különböző ételeket. Bár a fermentálással kapcsolatban már egyre tisztább a kép a fejekben, mégis fontosnak tartjuk megjegyezni: A tejsavas erjesztés, vagyis laktofermentálás során a növények felületén természetesen is megtalálható baktériumkultúrák végzik az erjesztési folyamatot.
Mivel a mikrobaciuniverzumban a lactobacillusnak nevezett baktériumtörzs a domináns, csupán ezért nevezik tejsavas erjesztésnek, és semmi köze a tejtermékekhez. Vagyis azok is bátran és biztonsággal fogyaszthatnak fermentált zöldségeket, akiknek egyébként tejallergiájuk van.
Sőt. A mikroorganizmusok segítenek az egészséges bélflóra visszaállításában, így a gyógyításban is, hiszen az immunrendszer alapja a bélrendszer. Bár a bélrendszeren keletkezett mikrosérüléseket a fermentált élelmiszerek önmagukban nem képesek felszámolni, de abban nagyon nagy segítséget nyújtanak, hogy a káros, agresszív baktériumok elszaporodását szabályozzák, így a sérüléseken keresztül azok nem, vagy sokkal kisebb mennyiségben kerülnek ki a véráramba. Így pedig nem tudnak gyulladásos megbetegedéseket, allergiát, és egyéb, komoly megbetegedéseket indukálni. Molekulányi barátaink boldogabb, egészségesebb, karcsúbb élethez segítenek.
Három a magyar igazság!
Hogy a savanyítás és az erjedési folyamatba ne csússzon hiba, nem kell varázspálcát beszerezned. Csupán három alapfeltételt kell betarts:
- Befőttesüvegjeidnek állandó optimális hőmérsékletet kell biztosítanod. Mivel a laktobacik, hogy úgy mondjam nem kifejezetten a Hawaiian Tropic célcsoportja, a közvetlen napfénytől is védened kell őket. Az ideális valahol 18 és 22ºC között van számukra.
- A kontaminációtól, vagyis szennyeződésektől való védelem, amelyet tisztára mosott, sterilizált üvegekkel, és anaerob közeggel, vagyis megfelelő töménységű sóoldattal biztosíthatsz.
- Ezután pedig jön a legnehezebb része, az 4-5 adag türelem, amikor nem bizergálod az üvegjeidet és csak szeretettel teljes büszkeséggel nézegeted az üvegfalon át a keletkező kis bubikat.
A fermentálás során az összes eszközödet, a vágódeszkától a keverőkanálon át tartsd tisztán, a felöntőléhez használt só, pedig akkor a legjobb, ha természetes eredetű, és lehetőleg nem jódozott.
- A felforralt, majd szobahőmérsékletűre visszahűtött víz minden literéhez adagolj egy csapott evőkanélniy sót. Ez a két százalékos oldat a legtöbb zöldségnél jól működik, de édesebbek esetében akár öt százalékos, vagyis literenkét öt evőkanálnyi sóval dúsított oldatot is készíthetsz.
- Mosd meg, és hámozd meg a zöldségeket és vágd őket vékony szeletekre, de ne hajszálvékonyra, hacsak nem puhán szereted őket.
- A zöldségeket lazán helyezd az üvegbe, ami nem annyit tesz, hogy kapucnis póló és egy négy kilós aranylánc lóg a nyakadban, és rappelsz közben, hanem annyit, hogy a zöldségek teljes tartalma a leszorítóval együtt se érjen feljebb, mint az üveg nyaka.
- Most jön a lényeg! Öntsd rá a felöntőlevet a zöldségeidre úgy, hogy szinte az üveg szájáig, vagy max. 1 cmrel alatta érjen. A levegővel érintkező részeken tudnak megtelepedni leginkább a nemkívánatos kolóniák, például a szép zöld penész, úgyhogy ha nem szeretnéd, hogy a martalékává váljon a készítményed, a helyedben itt vegyészi pontossággal figyelnék.
- Már csak egy laza csuklómozdulatra lesz szükséged, amivel rácsavarod a tetejét az üvegre. Zárd le őket légmentesen, tedd őket napfénytől védett helyre, te pedig indulj el a borhűtő felé és tölts magadnak egy pohárral. Virtuális koccintás! Készen is vagy!
Nyitókép: istetiana/GettyImages
