A váltott gondoskodásnak leáldozott? Itt a legújabb válási forma, a fészek modell, ami lehetővé teszi, hogy a gyerekek maradjanak a családi otthonban és a szülők ingázzanak.
A fészek modell, vagy más néven svéd modell nem olyan régen gyűrűzött be az elvált párok életébe. Alapja az az elképzelés, hogy ahogyan a madárfiókák várják fészkükben egyszer az anyamadár, máskor az apamadár gondoskodását, úgy maradnak a gyerekek is az otthon biztonságában a válást követően. Ezzel látszólag meg is oldódik a hétvégi apukák és osztott nyári szünetek problematikája. Stabilitás, kiszámíthatóság és az otthon illata… csakhogy ez az idilli kép ritkán valósul meg a válás és két összetört ember valóságában. A családok szétszakadása ugyanis minden családtag vállára komoly terheket helyez.
Minél kevesebb veszteség
A válások elsőszámú szabálya: alakítsuk úgy a történéseket, hogy azok a legkisebb veszeteséggel járjanak. Természetes, hogy szülőként igyekszünk minél több fájdalomtól megkímélni a gyerekeinket, hiszen bőven elég, ha a felnőttek megszenvedik ezt az időszakot. A fészek modell mellett szóló legfőbb érv, hogy a tárgyak, a környezet ugyanaz marad, a gyereknek nem kell kétlaki életet élni, így az életstílus a korábbihoz képest alig változik. A közös lakás megosztása viszont feltételezi azt, hogy a szülők saját lakhellyel is rendelkeznek, ahol új életet kezdhetnek. Pénzügyi szempontból sem elhanyagolható, hogy három lakás fenntartása igencsak magas költségeket von maga után. Az anyagiak jelentik azonban a legkisebb gondot ezzel a modellel kapcsolatban.
Vendégek a házban, avagy a fészek modell egyik fő hátránya
Habár egyik oldalról megkapják a gyerekek a stabilitást azáltal, hogy nem változik a lakhely, a másik oldalról viszont olyan szülők váltogatják egymást, akik vendégek a saját házukban és ezáltal a kicsik életében is. Ez nemcsak a gyereket viseli meg, hanem a felnőtteket is, akik ugyanabba a házba térnek vissza, ahova a régi emlékek fűzik őket, folyton feltépve a sebeket, ami sajnos nem segíti az önálló élet megteremtését és az újrakezdést sem. Ha egy új párkapcsolat szemszögéből nézzük, igencsak megnehezíti ez a felállás a társkeresést is. Minden második héten vissza kell lépni a régi életbe, így egy új család lehetősége szinte fel sem merülhet.
Kiegyensúlyozott szülő, harmonikus gyermek
A továbblépés kulcsfontosságú a feldolgozáshoz és az érzelmi biztonsághoz. Az új élethez azonban távolságra van szükség a régitől.
A gyerekek akkor fogják jól viselni a válást, ha a szülők is. Tükröt mutatnak, amiben a saját feldolgozatlan érzéseinkkel kell szembenézni. Téves elképzelés az, hogy a gyerek számára a falak, a megszokott helyek vagy éppen az ismerős tárgyak jelentenék a biztonságot. Számukra a szülő a biztonság. Sokkal jobban alkalmazkodnak új helyzetekhez, mint azt mi felnőttek gondoljuk. De csakis akkor, ha érzelmileg nem érzik magukat veszélyeztetve. Ha azt látják, hogy habár történtek rossz dolgok, az élet megy tovább, és anya is és apa is képes újjáépíteni magát, akkor teljesen mindegy, hogy hol hajtják álomra a fejüket. Az egyedül otthon maradó gyerekekre viszont sokkal nagyobb felelősség zúdul, mint amivel meg tudnának birkózni.
A ház urai
Egy válás során a gyerekek sokszor magukat okolják, amiért a szüleik szétmennek. Felelősséget éreznek a helyzet kialakulásában és szenzitívebbé válnak. Majd minden szempontból igyekeznek megfelelni a szülők elvárásainak, hogy csökkentsék a feszültség mértékét. A fészek modell esetén egy olyan hirtelen jött felelősség is a nyakukba zúdul, ami azt sugallja, hogy mostantól ők a ház urai. Ha valami hiba csúszik a gépezetbe, mondjuk apa ledobálja a szennyest és ezen anya a következő héten felháborodik, a gyerek rögtön a saját mulasztásának gondolja a helyzetet. Másrészről, hirtelen a kontroll a felnőttek kezéből átkerül az ő kezükbe. Hiszen kevésszer lehet megoldani, hogy a gyerek és a szülő egyidőben érjen haza, így a nagyobb gyerekek sokszor órákig egyedül vannak otthon, mire egyik vagy másik szülő betoppan. Ilyenkor a gyerek azt gondolhatja, hogy bármit megtehet, amihez kedve támad. Akkor eszik, amikor és amit akar, annyit TV-zik amennyit szeretne és sokszor a kisebbekre is kizárólag ő figyel. Így túl korán kerülhetnek olyan szerepbe, amit még a szülőknek kellene betölteni. Ez pedig egyenes út lehet a mentális kiégéshez.
Nincs lezárás
A gyerekek érzékenyen reagálnak a megoldatlan konfliktusokra. Nem az a probléma, ha egy pár veszekszik és ezt a gyerek látja, hanem az, ha nem látja a megoldást, a kibékülést. Azt, hogy van feloldozás. A válások esetén is igaz ez. Ha a közös otthon megmarad, anya és apa élettere is továbbra ugyanott van, a gyerek azt érezheti, hogy nem változott semmi. Ez viszont hiú ábránd. Nem látják, ha új kapcsolat alakul egyik vagy másik szülő esetén, ezáltal úgy élik meg a helyzetet, mintha az visszafordítható lenne. Mintha csak az lenne a feltétele annak, hogy a szülők újra egy párt alkossanak, hogy ők jobb, kezelhetőbb gyerekké váljanak. Nem látják a nehézségeket és nem követik nyomon a felállást sem a krizísből. A gyerekek sokkal könnyebben hozzászoknak egy új szobához, egy féltestvérhez, ha megértik, hogy egyrészt nem az ő hibájukból történt a válás. Másrészt, a lezárás magával hozza azt a megkönnyebbülést mindenki számára, ami lehetővé teszi, hogy habár külön-külön, de továbbra is jó szülők maradjunk, miközben figyelünk a saját és gyermekeink mentális egészségére is.
Nyitókép: Halfpoint/ Getty Images
