5 film, ami bebizonyítja, mennyire sokszínű is lehet a szerelem

Legyünk őszinték: a romkomok a legtöbbször irreális képet festenek le a kapcsolatokról. És bár kikapcsolódásnak tökéletesek (sőt!), szerencsére vannak olyan alkotások is, melyek hűen tükrözik, mennyire komplexek is lehetnek az érzelmeink.

Fontos döntést hozott 2020-ban a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia: úgy határoztak, hogy 2024-től (vagyis a 96. Oscar-gálától) csak egészen szigorú feltételek mellett lehet elnyerni a legjobb filmnek járó szobrocskát. Ez azt jelenti, hogy négy kritériumból legalább kettőt teljesítenie kell azoknak, akik szeretnének bejutni a kategóriába. Ezek a szempontok többek között a stábra, a történetre és a szereplőkre vonatkoznak és a fő cél az, hogy minden tekintetben több alulreprezentált faji vagy etnikai csoport vagy kisebbség jelenjen meg. Ide tartoznak például a nők, a fogyatékkal élők vagy az LGBTQ+ közösség tagjai is. Szóval úgy tűnik, hogy a jövőben több olyan alkotást is láthatunk majd, amelyek odafigyelnek a sokszínűségre. Ám szerencsére már most is akadnak olyan filmek, melyekben a diverzitáson van a hangsúly, azon, hogy mennyire különböző arcai is vannak a szerelemnek.

Szólíts a neveden!

Ha tinédzserkori útkeresésről van szó, akkor az André Aciman azonos című regényéből készült film egyszerűen kihagyhatatlan. A romantikus dráma egy 17 éves srác sorsfordító szexuális ébredésének történetét meséli el. Az amerikai fiú, Elio minden évben Olaszországba utazik a családjával a vakáció idejére, ám az Aciman által bemutatott nyarának sorsfordító jelentősége lesz. Ekkor ismeri meg ugyanis művészettörténész édesapja egyik tanítványát, Olivert, aki teljesen felkavarja az addig idillinek tűnő életét. Elio megismeri a vonzalom és a szerelem egy új oldalát, ami örökre megváltoztathatja őt. Bár sokszor felmerül, hogy a filmes adaptációk nem érnek fel az alapul szolgáló könyvekhez, Luca Guadagnino rendezésében mégis tökéletes alkotás született. Persze olvasás közben is elkalandozhatunk képzeletben az olasz tájakra, de azért néha nem árt egy kis segítség: Timothée Chalamet és Armie Hammer pedig a létező legjobb idegenvezetők ebben a kalandban.

Brokeback Mountain – Túl a barátságon

Míg ma már egyfajta követelmény, hogy azok a filmesek, akik Oscart szeretnének nyerni, jelenítsék meg az alkotásaikban a diverzitást, addig a nem is olyan régmúltban inkább még csak lábujjhegyen kerülgették a kérdést. Éppen ezért számít kultúrtörténeti jelentőségűnek a 2005-ben bemutatott Brokeback Mountain – Túl a barátságon. Az Annie Proulx novellája alapján mozivászonra álmodott dráma a 60-as évekbe kalauzol minket, ahol két fiatal cowboy, Ennis Del Mar és Jack Twist együtt tölt egy nyarat a hegyekben, hogy birkákat őrízzenek. Egy részeg éjszakán lefekszenek egymással, és bár tiltakoznak azellen, hogy homoszexuálisok lennének, a kapcsolatuk egyre inkább elmélyül. Amint a nyár véget ér, elválnak útjaik és mindketten családot alapítanak – olyat, amilyet a társadalom „elvár” tőlük.

Ám évekkel később újra találkoznak és rájönnek, hogy sokkal több volt közöttük, mint egy nyári fellángolás… A Túl a barátságon hűen tükrözi azt, milyen, ha évekig tagadásban és titkolózva élünk a külső nyomás miatt és milyen kínzó lehet később megbánással élni a kihagyott lehetőségek (és szerelmek) miatt. Bár a dráma ma már biztosan tucatnyi díjat kapna a kritikusoktól, akkoriban inkább ellene szavaztak a bírák. Például sem Heath Ledger, sem Jake Gyllenhaal nem nyert Oscart a színészi teljesítményéért – pedig aki látta a filmet, pontosan tudja, hogy megérdemelték volna. Az Akadémia egyedül a rendezőnek Ang Lee-nek ítélte oda az aranyszobrocskát: ő volt az egyetlen direktor, aki igent mert mondani erre a felkérésre. Szerencse, hogy megtette, különben szegényebbek lennénk egy nyers, mégis szívbemarkoló szerelmi történettel.

A dán lány

Ritkaság az olyan érzelmileg komplex alkotás a filmtörténelemben, mint A dán lány, ami egyébként csodálatosan bemutatja, mennyire sokszínű is lehet a szeretet, a szerelem. Külön érdekessége, hogy a David Ebershoff, melyet feldolgoztak, valójában megtörtént eseményeken alapul. Az 1920-as évek Dániájában járunk, pontosabban Koppenhágában – itt él egy művészházaspár, Einar és Gerda Wegener. Amikor a feleségnek sürgősen le kell adnia egy portrét, megkéri férjét, hogy álljon neki modellt, ám ehhez be kell öltöznie nőnek, akit Lilinek neveznek el. Einar világát teljesen felforgatja ez a tapasztalat, mert úgy érzi, hogy Liliként sokkal inkább önmaga lehet.

Persze a környezetük egyáltalán nem nézi jó szemmel az útkeresését, ezért elköltöznek a sokkal nyitottabb szellemiségű Párizsba. Einar pedig később úgy dönt, végérévényesen szakítani szeretne régi énjével és emiatt az életveszélyes műtéteket is vállalná. A dán lány nem egy egyszerű szerelmi történet és nem pusztán érzékenyítés az LGBTQ+ közösséggel kapcsolatban. Bemutatja, milyen ereje is lehet annak, ha két ember kimondja egymásnak az igent és megfogadják, hogy jóban rosszban egymás mellett állnak: mert Einar és Gerda éppen ilyenek. A feleség a végsőkig támogatja férje átváltozási törekvéseit, ahogyan Einar, azaz Lili is az ő szakmai munkásságát – a kettőjük közötti kapocs és szeretet sosem szűnik meg. De A dán lány azt is szemlélteti, milyen az, ha nem érezzük jól maguknak a bőrünkben és emiatt egyszerűen felemészt minket a boldogtalanság. A dán lány az a film, amit mindenkinek látnia kell. Nem véletlen, hogy Eddie Redmayne Oscar-jelölést kapott Einar megformálásáért, Alicia Vikander pedig haza is vihette az arany szobrot a Gerdaként nyújtott alakításáért.

Egy szoknya, egy szoknya

Éppen aznap, mikor Rachel kimondja az igent vőlegényének, Hectornak, megismerkedik Luce-szal, aki a virágokért felelt a nagy napon. Az újdonsült feleségnek nagyon szimpatikus lesz a bolttulajdonos és úgy dönt, hogy megpróbálja őt összehozni Heck egyik barátjával, Cooppal. A terve azonban nem válik be, mivel Luce a nőkhöz vonzódik. Ahogy telnek a napok, Rachel legnagyobb meglepetésére egyre többet gondol a virágosboltos nőre, de bármennyi időt is tölt vele, megpróbál ellenállni a kísértésnek. Az érzései teljesen a feje tetejére állítják a házasságát és persze az egész életét. Az Egy szoknya, egy szoknya műfajának egy könnyedebb, mégis izgalmas darabja. A régóta áhított (na és persze társadalmilag elfogadott) házasságból kilépéstől való félelem, önmagunk újbóli megismerése és a vágyaink követése mind megjelennek ebben a közel másfél órás filmben.

Újrakezdők

Ami a tinédzsereknek a Szólíts a neveden!, az az idősek számára az Újrakezdők. A dán vígjáték egy hetvenes házaspárról szól, aki évtizedek óta együtt él, és éppen a nyugdíjas évei előtt áll. Ám míg Helle azt hiszi, hogy végre nyugodtan élvezhetik egymás társaságát, addig a férj, Peter úgy dönt, válni szeretne, mert úgy érzi, még „élni szeretne” és új kalandokba akar belevágni. Nem hajlandó elfogadni a tényt, miszerint ennyi idősen már nem nyithatunk új fejezetet az életünkben – még egy borászatba is befektet. A feleség megpróbál békülni, harcolni akar Peterért – és a kettőjük lelki küzdelmében mutatkozik meg a film sokszínűsége. Az alkotók nem tabusítják az időskori szexet, a testünk változásának elfogadását vagy azt, hogyan boldogul valaki az ismerkedéssel hetven felett. És persze az is fontos kérdés, miként definiálhatjuk újra önmagunkat „egy bizonyos kor felett”, akár úgy is, mint Helle, aki egy évtizedekig tartó heteroszexuális kapcsolat után egy homoszexuális románcban találja magát…

Nyitókép: Instagram/@cmbynfilm

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: