Bár egyre többet és hangosabban beszélünk a genderek közötti egyenlőség és az egészséges párkapcsolat kérdéseiről, a filmekben és sorozatokban még mindig azokat a történeteket tartjuk romantikusnak, amelyben a lány a nem megfelelő pasi után fut.
Tegyük a szívünkre a kezünket: mindannyian figyeltük már irigykedve egy-egy romantikus film főszereplőit, arról álmodozva, hogy egyszer majd mi is megtaláljuk az életben ezt a „bizonyos nagy, szenvedélyes szerelmet”. Abba azonban ritkán gondolunk bele, pontosan milyen kapcsolatokat is idealizálnak a nézők számára évtizedek óta a vásznakon. A főhősnők szinte kivétel nélkül egy-egy elérhetetlennek tűnő férfiért rajonganak. Elég, ha csak a legnagyobb klasszikusokat vesszük sorba: Bridget Jones először a nőcsábász főnökébe, Danielbe szeret bele, majd belezúg Markba, akinek (nem mellesleg) barátnője van. A Doktor Szöszi Elle Woodsa csak azért jelentkezik a Harvardra, hogy visszaszerezze exét, Warnert, aki azért szakított vele, mert túlságosan butácskának tartotta őt – olyannak, akit nem vehet feleségül. De felhozhatnánk a Szex és New York sorozatot is, amelyben Carrie Bradshaw évekig a vele megállapodni képtelen Mr. Bigre vár, ellenben szakít a megbízható férfit megtestesítő Aidannel, aki (egyébként) meg is kérte a kezét. Bár a körülmények különbözőek a történetekben, egy dolog mégis közös: mindig azért szurkolunk, hogy a lány és a szerelme (azaz a rossz fiú, akit meg lehet változtatni) egymásra találhassanak, míg a kedves srácok félreálltak. A nő pedig végül vagy rájött, hogy a kiszemeltje talán mégsem ideális választás számára, vagy minden red flag ellenére megszerezte.
A kor változik, de a történet régi
Ha pedig azt hinnéd, hogy mára kicsit már átalakult az a kép a filmvilágban, amit a nők felé sugároznak az epikus szerelmekről, akkor sajnos csalódást kell, hogy okozzunk. Feminizmus ide vagy oda, a képlet még mindig a régi: hiába beszélünk az egészséges párkapcsolatokról és a genderek közötti egyenlőségről, az alkotók továbbra sem törekednek ennek bemutatására és tudatosítására. Ezt a legjobban a Netflix két hihetetlenül sikeres 2020-as sorozatának sztorijával támaszthatnánk alá. Az Emily Párizsban főszereplője belezúg az egyik szomszédjába, Gabrielbe, és még azután is gond nélkül flörtöl vele, hogy összebarátkozott a szakács barátnőjével, Camille-lal. Amikor pedig a páros szakít, Emily gyakorlatilag azonnal lefekszik a sráccal. (Az pedig már csak hab a tortán, hogy időközben Camille öccsével is összemelegedett.) Amellett, hogy Gabriel gyakorlatilag végig a tökéletes és álomszerű pasi képében tündököl a szériában a hűtlensége ellenére, a show azt is teljesen normálisnak állítja be, hogy Emily az első adandó pillanatban gondolkozás nélkül félreteszi a lojalitást, amit elvileg a barátnője felé kellene tanúsítania. A nézők mégis szurkoltak neki és Gabrielnek. Pedig a valóságban senki sem szeretne ilyen barátot, nem igaz?
Minél sérültebb, annál jobb?
De ugyanilyen óriási probléma az, ahogyan a romantikus filmek és sorozatok hősnői a szingli, de érzelmileg elérhetetlen/lelkileg sérült férfiakat istenítik és másra sem vágynak, mint hogy „megválthassák őket”. A Bridgerton család Daphne-ja például halálosan szerelmes Simonba, aki már a megismerkedésükkor kijelentette, egyáltalán nem szeretne megházasodni és gyermeket vállalni, míg a lánynak mindig is ez volt a legnagyobb álma. A figyelmeztetés ellenére Daphne minden komoly kérőjét visszautasítja. Végül a becsületét veszélybe sodorva, gyakorlatilag belekényszeríti a herceget a házasságba, és a férfi kedvéért látszólag lemond az anyaságról. Azonban később mégis el akarja érni, hogy férje meggondolja magát, szinte ráerőltetné az apaságot Simon világos szándékai ellenére. Jóllehet, A Bridgerton család egy másik korban játszódik, de ettől függetlenül súlyos károkat okozhat, hogy máig romantikusnak állítjuk be az elérhetetlen férfiak iránti imádatot. Főleg, hogy ezeket a főhősnőket mindeközben erősnek szeretnék feltüntetni, olyanoknak, akik kitartással és kemény munkával megszerzik, amit akarnak. A rossz pasit.
Szórakozva is tanulhatnánk?
Bár a romantikus filmeket főként azért nézzük, hogy kikapcsolódjunk, elmeneküljünk a valóságból, nem pedig azért, hogy fejlesszék a személyiségünket, azért jó lenne, ha az alkotók többször rávilágítanának arra, bizonyos pasikért nemhogy nem érdemes, de nem is kell küzdeni, mert nem lehet őket megváltoztatni. (Különösen igaz ez olyan sztorikra, mint például a 365 nap című Netflixes filmé, amelyben Laura fogvatartója, Massimo iránt érzett Stockholm-szindrómáját szerelmeként ábrázolják.) Különben tovább éltetnek egy olyan önromboló jelenséget, amelynek az okait a szakemberek szerint a nők magukról alkotott képében lehet keresni.
A hiba a mi készülékünkben van?
Azok, akik folyamatosan negatív jelzőkkel illetik magukat, vagy azt, amit kihoztak az életükből, ijesztőnek találhatják, ha egy férfi kedves és megbízható – nem tudják kezelni a helyzetet, azt, hogy valaki szeretettel fordul feléjük, hiszen önmagukat sem tudják elfogadni. Míg, ha egy olyan pasival randiznak, aki nem elérhető, kétes jeleket sugároz, az visszaigazolja számukra a saját negatív énképüket – ami furcsa módon megnyugtató érzést jelent nekik. „A rossz fiúk” másik előnye, hogy mellettük egyáltalán nem kell a legjobbat kihozni magunkból, vagy rájönni, kik is vagyunk igazából és megnyílni előttük. Ők ugyanis kerülnek mindent, ami problémás és egyáltalán nem fognak segíteni a lélekbúvárkodásban. Aki fél szembenézni önmagával, egy megközelíthetetlen férfi oldalán azonnal megtalálja a kiskaput. Pedig az érzelmi intimitás nélkül lehetetlen komoly kapcsolatot kialakítani. Ezért hiába fakadunk ki újra és újra, hogy mindig a nem megfelelő pasikba szeretünk bele, ha közben éppen ezeket a történeteket emeljük romantikus magasságokba a TV vagy a laptop képernyője előtt. Ideje csatornát váltani!
Forrás: Insider/Psychology Today
Nyitókép: Instagram/@regejean
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- 5 inspiráló film a női egyenjogúságért vívott küzdelemről
- 5 romkom a Netflixen, ami kiragad a jelenből, és romantikus álmodozásra hív
- Megnéztük a Netflix legújabb sikerfilmjét: A szürke ötven árnyalatának lengyel változatát
