Lazultak a korlátozások, egyre többen be vagyunk oltva, mégis félsz randizni? Akkor te is a FOMU áldozata lettél

Világszerte egyre több országban enyhítenek a korábbi pandémiás szabályokon, azonban a visszanyert szabadságunk egyáltalán nem tölt el mindenkit eufóriával. Többen is akadnak olyanok, akik szoronganak attól, hogy újra találkozzanak másokkal.

Amikor 2020 tavaszán globálisan karanténba vonultunk, hogy lassítsuk a koronavírus terjedését, naivan abban reménykedtünk, hogy néhány hét (esetleg hónap) bezártság segíthet a pandémia megállításában és utána vissza is térhetünk a korábban megszokott életünkhöz. A COVID-19 azonban hosszútávon beférkőzött a mindennapjainkba – sőt, talán örökre velünk marad. Így a kezdetben átmenetinek tűnő biztonsági szabályok (mint például a távolságtartás, az ölelések vagy a puszik mellőzése) beleégtek az agyunkba, mondhatni természetessé váltak – egyfajta új „normálist” teremtettek.

Félelem a találkozástól

Ráadásul ahogyan sok minden, úgy a párkeresés is átköltözött az online térbe: az ismerkedésre szinte csak randiappokon keresztül volt lehetőség, az első találkozásokat pedig sokan Zoomon keresztül ejtették meg. (Hiszen ezáltal kerülhették el a fertőzés veszélyét.) Bár a hosszas „levelezés” (chatelés) egy kicsit visszarepíthetett minket a randevúk „aranykorába”, azért lássuk be, egy kapcsolatot nem lehet kizárólag a virtuális világban kialakítani. Ennek ellenére, ahogyan a mondás is tartja: a szokás nagy úr. Így születhetett meg a korlátozások feloldásakor a FOMU, azaz a fear of meeting up – vagyis a félelem a találkozástól.

Viszlát maszk, helló szorongás!

Amint ezeket a sorokat írom, Magyarországon éppen azokat a napokat éljük, amikor már nem arról felejtkezünk el a házból kilépve, hogy van-e nálunk maszk, hanem arról, hogy közel másfél év után nem kötelező felvennünk azt. És míg egyeseket ez a régi-új állapot megkönnyebbüléssel és eufóriával tölt el, addig mások szorongva gondolnak arra, hogy ismét ki kell lépniük az emberek közé – másfél méteres távolságon belül. Akadnak olyanok is, akik feszengenek a szociális interakcióktól, úgy érzik, újra meg kell tanulniuk azt, hogyan viselkedjenek mások társaságában.

Biztonságos otthon vs. veszélyes külvilág

„Ami korábban veszélytelennek tűnt, mára azzá vált. Elég idő telt el ahhoz, hogy felülíródjanak az eddigi megszokásaink, a szűkebben értelmezett életterünk kezdte jelenteni számunkra a biztonságot, a találkozások a kockázatot” – magyarázza nekünk a FOMU jelenségének kialakulásáról Román Boglárka pár- és családterapeuta. „A bezártság érzet a fizikai egészségünkre és a mentális jóllétünkre egyaránt közvetlen hatással volt” – emelte ki. A szakember szerint abban az esetben, amikor ismeretlen helyzettel vagy olyan hirtelen jött változásokkal állunk szemben, melyek megküzdést, alkalmazkodást igényelnek, a legelemibb érzelmi és kognitív reakciónk a kontrollvesztett állapot okozta szorongás. Emiatt eluralkodhatnak rajtunk bizonyos kognitív torzítások: mint például a katasztrofizálás, azaz a legrosszabb forgatókönyvek kivetítése a jövőre. A pozitívumok számba vétele nélkül átvehetik felettünk az irányítást a negatív gondolatok, melyek feszültté vagy éppen lehangolttá, elkeseredetté, energiahiánnyal küzdővé, eszköztelenné, tehetetlenné tesznek minket. „A kutatási eredmények is arra utalnak, hogy nagyobb arányban fordulnak elő depresszív, szorongásos, poszttraumatikus stresszzavar tünetek a pandémia eredményeként.”

Farkasszemet nézni a félelemmel

Boglárka azt is hangsúlyozza, hogy az elménk nem viseli jól a bizonytalanságot. Viszont, ha tudja mire készüljön, kevésbé válik szorongatóvá az adott szituáció. „Érdemes tehát szembesülni a sérülékenységünkkel, az aggodalmainkat minél inkább kézzel foghatóvá kell tenni. Hangosítsuk ki, beszéljünk érzelmeinkről. Tegyük fel magunknak a kérdést: Miről szól a félelmem? Lehet hogy egy mélyebben gyökerező hiedelmem igyekszem a randizás halogatása mögé bújtatni? Például, hogy nem érzem magam szerethetőnek? De azt is érdemes körbejárni, kinek a félelme ez most? A szüleimé, a barátaimé? Mennyiben szól ez valóban rólam? A félelmeink kapcsán ugyanis gyakran felsoroljuk magunkban a ‘de mi van, ha?’ kezdetű kérdéseket. Gondoljuk végig a legrosszabb eshetőségeket, amik történhetnek velünk. Játsszuk le magunkban ezeket a forgatókönyveket!” – tanácsolja Boglárka.

Lépésről lépésre

Azonban a csigaházunkból még akkor sem egyszerű kilépni, ha már tisztábban látjuk az aggodalmainkat – és az is érthető, ha valaki fokozatosan szeretne visszatérni a közösségi életbe. „Segíthet, ha összegyűjtjük, mi jelentett sokat számunkra korábban a kommunikációban, a találkozásokban. Idézzük fel ezeket az emlékeket minél pontosabban, hozzuk a lehető legközelebb magunkhoz. Figyeljük meg, hogyan hat ránk mindez, milyen érzéseket, gondolatokat vált ki belőlünk a közelség.” Boglárka hasznos mankónak tartja az úgynevezett „szorongás-lista” felállítását is.

Az érintés ereje

Bár már maga a személyes társalgás is feszültséget okozhat bennünk a járvány után, a fizikai kontaktussal kapcsolatban talán még nagyobb bajban vagyunk a koronavírus hatására – hiszen az elmúlt másfél évben tiltólistára került a testi közelség. „A szexualitásunk alapját képezi a gyengédség, az intimitás, az érzelmi biztonság iránti vágyunk, melyek mind az érintésre, érintkezésre épülnek. Úgy válhat újra komfortossá mindez, ha először rájövünk, mi az, ami belefér számunkra és mi az, ami nem. Ez az egyéni biztonságérzetünk és felelősségünk függvénye” – jelenti ki a terapeuta és azt is hozzáteszi, kötődés hiányában többek közt érzelmi zavarok, bizalmatlanság, empátiahiány, intimitáskerülés, valamint indulatkezelési, saját szükséglet felismerési nehézségek alakulhatnak ki az emberekben. „Kötődési szükségletünk tehát alapvető, mindez a sérülékenyebb, kiszolgáltatottabb helyzetben csak fokozottabb. Virginia Satir szerint napi négy ölelés szükséges a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. A testi érintés azon túl, hogy viselkedésünket, hangulatunkat befolyásolhatja, alapvetően segít a megküzdésben, csökkenti a stresszt, önértékelést, önbecsülést épít, szorongást csökkent, erősíti az immunrendszert.”

Megismerni és megszeretni

Boglárka egyébként úgy látja, nem csak negatív hozadéka volt a járványnak. „Alapvetően kétféle tendenciát figyeltem meg. Az egyik a túl gyors mélyülés, hiszen egymás élettere vált a randizás választható helyszínévé, így a lakva ismerszik meg a másik opció jobban előtérbe került. A másik viszont a hosszabb udvarlás, énfeltárás, egyfajta bensőségesség, intimitás, ami megerősítheti egy kialakuló párkapcsolat erőforrásbázisát. Megismerni és megszeretni. Nem fordítva.” Ám az online párkeresés nyilvánvaló előnyei mellett arra is felhívja a figyelmet, hogy míg a virtuális lét a fantáziáinknak, vágyainknak bőven teret adhat, sajnos arra is hajlamossá tehet minket, hogy kivetítsük a másikra azt, ami nincs is ott. „Akkor mehet az ismerkedés rovására, ha a megtapasztalásaink nem válnak idővel valódi megtapasztalásokká, ha érzeteinkhez nem tapadnak érzékszervi élmények és ha csak az interneten keresztül éljük meg a közelséget.”

Határok nélkül soha

Ha ki akarsz törni a FOMU csapdájából és arra vágysz, hogy a virtuális randijaid biztonságos és komfortos személyes találkozásokba fordulhassanak, mindenekelőtt húzd meg a határaidat. „Rövid távon talán kecsegtetőnek tűnik saját igényeinkkel szembe menni, hiszen figyelmet és törődést kaphatunk, hosszabb távon viszont függő helyzetbe, önhazugságba, önbecsapásba, áldozati szerepbe sodródhatunk. Ha nem vállalod önmagad, ha azért mész bele helyzetekbe, mert félsz a visszautasítástól, attól, hogy nem fognak szeretni, azzal egy olyan folyamatot indítasz el, ami később is ismétlődni fog. Újra elfelejtesz majd nemet mondani, alárendelődsz egy helyzetnek, amit egyébként nem tartasz komfortosnak” – foglalja össze Boglárka. „Igyekezz az elején én-közlésekkel megfogalmazni az érzéseidet, a gondolataidat. Próbálj meg kérni a másiktól és dolgozz azon, hogy meglássa, miért fontos neked az, amit kértél tőle.”

Például: „Úgy láttam, nem mostál kezet. Ez bennem rossz érzést keltett, szorongani kezdtem. Kérlek menj és mosd meg!”

A biztonsági szó: a nem

Ne felejtsd el, attól, hogy már van lehetőséged valamire, még nem kötelező megtenned azt – éppen így van ez a személyes találkozásokkal is. Ne gyakorolj magadra túl nagy nyomást, haladj a saját tempódban. (És persze tiszteld a másik határait is!) A legfontosabb, hogy megtanulj nemet mondani és őszintén beszélni az érzéseidről: a mentális jólléted mindig a prioritási listád élén kell, hogy álljon. (Fontos: Próbáld meg élvezni az új kapcsolatok kialakítását, még akkor is, ha néha egy-egy randi kínosan sül el.)

Nyitókép: Jovanmandic/Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:

• 11 intő jel a randiappokon, amire érdemes odafigyelned ismerkedéskor
• Egy kérdés, amit minden első randin fel kellene tenned
• „Én még soha nem” – Ezzel a játékkal az első randit is felrázhatod, de a sokadikon is tartogat meglepetéseket