Ezeket a hihetetlennek tűnő történeteket olvasva talán át fogod értékelni a viszonyodat a saját főnököddel.
Ha a förtelmes főnökök kapcsán Jennifer Aniston, Jason Bateman és Jason Sudeikis filmje ugrik be, nem vagy egyedül, de gyanítjuk, hogy inkább Az ördög Pradát visel Miranda Priestly-jére gondolsz, mint kőkemény, könyörtelen vezetőre, aki pokollá teszi személyi asszisztensei, így a főszereplő, Andrea (Anne Hathaway) életét is. Nos, ha azt hiszed, a karakternél a valóságban nincs keményebb, akkor itt kérnénk rá, hogy fogd meg a sörünk. Ugyanis az élet még a hollywoodi szakembergárdánál is jobb forgatókönyvíró, amiről a következő kilenc történet, és az azokban szereplő hús-vér vezetők is tanúskodnak. Jobb, ha megkapaszkodsz! A cikkünk végére érve pedig szinte biztosak vagyunk benne, hogy átértékeled a hozzáállásod a saját (reményeink szerint az itt szereplőknél jobb fej) főnöködhöz.
9 igaz történet, avagy förtelmes főnökök a valóságban
„Nagyjából 10 éve volt egy olyan vezetőnk a munkahelyemen, aki valamiért mindig péntek délután 4 órára szerette összehívni a heti nagy meetinget, amin mindenkinek kötelező volt részt vennie. Az időpont nyilván mindenkinek gáz volt, de a csapat egyik tagja, nevezzük Petinek, nos, ő aztán tényleg megszenvedte. A családja akkoriban külföldön élt, ő pedig pénteken munka után tudott indulni hozzájuk vonattal. Igen ám, de ha elhúzódott a megbeszélés, nem érte el a vonatot. Ezért egyszer, amikor úgy elcsúsztunk időben, hogy várhatóan este 7-ig, vagy még tovább bent ült volna az egész csapatunk a tárgyalóban, Peti az ablakon mászott ki, míg a főnök máshová figyelt. Szép szóval semmire se ment volna. Elkéredzkedni többször próbált, de nyilván sosem engedte el a vezetőnk, mondván, hogy a meeting mindenkinek kötelező, és első a munka.”
„Kaptam már néhány kóstolót a förtelmes főnökök húzásaiból, de eddig a top az a vezetőm volt, aki az Apukám temetése után felhívott, hogy ugye azért leadom aznap azt a munkát, amit még korábban egyeztettünk. Köpni-nyelni nem tudtam, hamarosan fel is mondtam ezen a munkahelyen.”
„Fél éve dolgoztam egy cégnél, totál kiszipolyozó munkakörnyezetben. A közvetlen főnökömmel nem igazán tudtam beszélni, ezért valahogy elértem, hogy a vezérigazgatóval ültem le. Két másik kollégámmal együtt, akiknek szintén voltak felvetéseik. Több dolog is elhangzott, én például megkérdeztem, miért nem kapunk soha egy fikarcnyi elismerést sem, pedig jól végezzük a munkánkat. Erre a vezérigazgató hölgy annyit mondott, hogy ő soha nem dicséri meg önmagát sem, úgyhogy elismerést, azt ne várjak. Egy héten belül felmondtam a cégnél.”
„Még gyakornokként kaptam egy lehetőséget: egy barátom ismerőse felhívott egy munkaajánlattal. Úgy adta elő, hogy szuper lehetőség, hiszen kezdő kreatív íróként karakterenként 2 forintot kapok, pontosan fizetnek, amúgy meg bőven lesz írnivaló. Beleegyeztem, de nagyon gyorsan rájöttem, hogy a főnök nagyon érdekesen működik ennél a cégnél: tényleg rengeteg szöveget irattak velem, aminek egy részét átíratták, más részét pedig a hátam mögött titokban kihúzták. De persze, megjelenés előtt láttam a szövegeket, így rájöttem. Amikor erre hó végén rákérdeztem, a válasz csak annyi volt: küldheted a számlát 25 ezer forintról. Hozzáteszem: legalább a háromszorosát kellett volna kapnom, hiszen sokkal több karaktert ütöttem le, de nyilván az átírt és kitörölt adat nem számított. Azonnal közöltem, hogy a tegnapi volt az utolsó cikk, amit leadtam (próbaidő alatt, gyakornokként szerencsére megtehettem).”
„Egyszer nézeteltérésbe keveredtem egy másik női munkatársammal, és amikor a főnököm behívott minket, ennyit mondott: »Igazából most hallgattam meg egy podcastot arról, hogy a konfliktus gyakori dolog, ha több női alkalmazott dolgozik egy irodában. Szóval azt hiszem, fel kell készülnöm arra, hogy ezt kezeljem«. És nekem ezzel a szexista főnökkel kellett utána még majdnem egy évig együtt dolgozni…”
„Volt egy főnököm, aki azzal próbált valamit (igazából fogalmam sincs, mit) elérni nálam, hogy megpróbált meggyőzni, mindenki utál engem a cégnél. Mondtam, hogy ha így is van, ez engem nem zavar. Végül ő ment el hamarabb, néma csendben, én viszont ajándékot is kaptam a búcsúkor.”
„A munkahelyemen a szabadságom évekig olyan volt, mint a magyar népmesék: hol volt, hol nem volt. És amikor ennek hangot adtam, a főnököm közölte, hogy ne hisztizzek. Hiszen ő akkor is elengedett, amikor anyukám kórházba került.”
„Volt egy olyan főnököm, aki vacsora mellett szerette volna megbeszélni a feladatokat. A félreértés elkerülése végett jeleztem neki, hogy ha csak munkáról lesz szó, rendben, minden más esetben munkaidőben találkozunk. Érdekes módon nem hosszabbította meg a szerződésemet a cégnél…”
„Förtelmes főnökök? Én is tudok mesélni. Az én vezetőm elment egy munkatársunk esküvőjére, mert volt egy kérdése valamiről, és ő volt az egyetlen, aki tudott rá válaszolni. A vőlegény egyik rokona rendőr, és neki kellett kikísérnie a buzgó főnök urat, mert nem akart elmenni. Mindenfélével fenyegetőzött, és megígérte, hogy lesz nemulass, amikor visszajön a nászútról. Ő viszont úgy szállt fel a repülőre, hogy még előtte beadta a felmondását.”
Nyitókép: Liubomyr Vorona / Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- 4 tanács, amit érdemes megfogadnod, ha jó kapcsolatot szeretnél a főnököddel
- Boreout: te is unod a munkádat? Segítünk!
- Miért fontos, hogy felnőttként is legyenek példaképeink?
