„Én egy önálló ember vagyok, saját karrierrel. Erről szeretnék beszélni.” – Galambos Dorinával beszélgettünk

Galambos Dorina a tehetségkutatók hőskorában, a Megasztár első szériájában tűnt fel, többek között arról is kérdeztük, milyen tapasztalatokat szerzett, és utólag hogyan vélekedik erről az időszakról. De arról is mesél, miért lett elege a bulvárból.

– Nagyon fiatalon, alig 20 évesen indultál el a Megasztár első szériájában, egy ideig valóságshow is forgott az életedről – így kijelenthetjük, hogy a kamerák kereszttüzében nőttél fel. Hogyan erősítette meg ez az élettapasztalat azt a Dorinát, aki ma vagy?
– Bár már 16 éves koromban egy együttes tagja voltam, zenét szereztem, illetve szöveget is írtam, valóban a Megasztárnak köszönhetően figyeltek fel rám. Annak ellenére, hogy ez lelkileg egy elég megterhelő időszak volt, olyan tapasztalatokat szerezhettem, amiért hálás vagyok. Előnyöket és hátrányokat is fel tudnék sorolni. Rengeteg kedves emberrel találkoztam, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot és segítjük egymás munkáját. Nemcsak azokra gondolok, akik a szépségiparban dolgoznak – több fodrásszal és sminkessel is megismerkedtem –, hanem a tévésekre és az énekes társaimra is.

„Mivel fiatalon csöppentem bele a műsorba, nem voltam még felkészülve arra, milyen az, amikor rászabadul az emberre a bulvár.”

Nem tudtam, hogy nem feltétlenül szabad mindig nagyon őszintén beszélni, mert kiforgathatják, felhasználhatják ellenem. Ezeket a dolgokat a saját bőrömön kellett megtapasztalnom. A későbbi szériákban már voltak erre emberek, azaz coach-ok, akik segítették ebben a versenyzőket. Megtanították nekik, hogyan kell nyilatkozni. Ők már esélyt kaptak arra, hogy sokkal felkészültebben nyilvánuljanak meg a tehetségkutató alatt.

– Ma is leadnád a jelentkezésed?
– Nem hiszem. Nem bántam meg, hogy akkor elindultam, de mégsem mondhatom hogy mai fejjel biztosan jelentkeznék. Főleg, mert most már más területeken is el lehet indulni. Sokan a Youtube-on lesznek ismertek, nem muszáj a TV-ben szerepelni.

Fotó: Szombath Máté

– A valóságshow befejezése után szerettél volna visszavonulni a nyilvánosság elől, már ami a magánéletedet illeti. Ha jól sejtem, a privát szférád határának újbóli felállítása nem lehetett egyszerű…
– Már a Megasztár után sem szerettem igazán felvenni a telefont az újságíróknak, mert rettegtem attól, hogy mit fognak leírni rólam. Sosem fogadtam a hívást, ha ismeretlen számról kerestek. Körülbelül hét évembe telt, mire elértem, hogy ne arról kérdezzenek, milyen színű a hajam, hanem a munkámról. Ezzel valószínűleg sok pénzt is veszítettem, de fontos volt, hogy meghúzzam a határaimat.

„A válásom után végre megszűntem valakinek a valakije lenni. Borzasztó, amikor úgy kezelnek, mint egy másik személy barátnőjét, vagy feleségét. Én egy önálló ember vagyok, saját karrierrel. Erről szeretnék beszélni, nem arról hogy éppen kivel lógok.”

– Le tudtad mosni magadról a Pély Barna exfelesége jelzőt?
– Igen, és ez megkönnyebbülés is számomra. Úgy érzem, sikerült kommunikálnom, hogy ennek vége, és ne kössenek össze többet minket.

Sághy Tímea

– Meglepett, hogy a személyes Instagram-profilod privát oldalként működik. Pedig a köztudatban az az elképzelés él, hogy egy közszereplőnek érdemes aktívan jelen lennie a social media felületeken, különösen most. Befolyásolja ez a fajta zárkózottság a karrieredet?
– Igen, minden bizonnyal. De ez is a bulvárral való problémáimra vezethető vissza, arra, hogy nem szeretném, ha mindenki belelátna a magánéletembe. Nem akarom, hogy arról írjanak cikket, éppen hol nyaralok és mások azon bosszankodjanak. Mert ez szokott történni… Szóval leginkább a barátaimmal tartom a kapcsolatot a közösségi oldalakon.

„Nem támogatom, amikor valaki teljesen másnak van beállítva egy social media felületen, mint amilyen a valóságban. Én ettől őszintébb ember vagyok.”

– Egyébként már a pályafutásod elején, az Instant Nő című dalodban beszéltél azokról, akik a külsőségeknek élnek, ez a probléma pedig az Instagram térhódításával egyre több gondot okoz a fiatalok életében. Veled előfordul, hogy megkérdőjelezed magad a kirakatban látottak hatására?
– Én is sokat olvastam mostanság erről. De nem foglalkozom azzal, más milyen életet él, nem hasonlítom össze senkivel a dolgaimat. Ez nyilván nagyban függ attól, hogy az ember mennyire van rendben önmagával. Mindenesetre nyomasztó lehet a fiataloknak, ha például azon versengenek egymás között, hogy kinek milyen cipője van.

– Sok nő küzd manapság az önelfogadással. Neked mi segített ebben?
– Szerencsés vagyok, mert tudok alkotni. Ki tudom írni magamból, ha valami bajom van. Ez egyfajta terápia számomra. Illetve most, hogy be vagyunk zárva, sokkal többet tudok sportolni: a jóga és pilates keveréke a kedvencem. Az edzés nagyon jó hatással van az emberre, megvéd a letargiától. És persze tök jó fej barátaim vannak, akik támogatnak – meg én is őket. Szeretek meghallgatni másokat, és ha tudok, akkor segítek.

– Van egy olyan idézet, ami mindig erőt ad, ha nehéz időszakon mész keresztül?
Igen, egy gondolat Arthur Schopenhauertől: „…az életet valami hímzett szövethez lehet hasonlítani, melyet mindenki élete első felében jobbik oldaláról, második felében visszájárul lát: az utóbbi nem olyan szép, de tanulságosabb, mert megismerhető rajta a fonalak összefüggése.”

Szilárd zenekar/ Szilárd Piano Projekt: Kiss Flóra, Balanyi Szilárd és Galambos Dorina (Fotó: sinco)

– Az évek során számtalan formációnak lettél a tagja, jelenleg a Mrs. Columbo, a DIORA, a duód Héjja Katival, a Szilárd zenekar/ Szilárd Piano Projekt és az YZZO aktív. (A River of Lust jelenleg szünetet tart.) Ezt még felsorolni is sok, hogyan tudod megtartani az egyensúlyt? 
– Szerintem meg lehet találni az egyensúlyt ebben, mert tulajdonképpen felváltva dolgozom ezeken a projekteken, mindig más van előtérben. Másnak is vannak side-projectjei, megoldható. Én főleg azért szeretem így csinálni, mert minden zenekar különböző stílus, más közönségnek szól, és így több oldalamat is megmutathatom. Ahogy egy színésznő sem csak egyfajta szerepet vállal el, vagy játszik el, úgy én is szeretek kísérletezni. Mindig új cél kell, hogy lebegjen előttem, mert az hajt tovább. Örülök, hogy meg tudtam találni a megfelelő embereket, akik támogatnak ebben a közös munkában.

– Február 12-én debütált az YZZO első nagylemeze INHALE/EXHALE címmel, amelyen olyan témákat boncolgattok, mint például a viszonzatlan szerelem, a bezártság, a magány és a hasztalanság érzése, a hazatérés, a bizalom elvesztése, vagy akár a bolygónk pusztítása is. Tulajdonképpen kiengedtetek magatokból minden rosszat, hogy belélegezhessétek a jót?
– Igen, pontosan ez történt. Amikor az ember felszívja magát, dühös, ezt ki kell eresztenie magából. Mondjuk üvölteni kell egy óriásit, és utána elengedni a problémát. Ez a dolgok rendje. És ezért is lett ilyen gondolkodós ez a lemez, mert most, a bezártságnak köszönhetően van időm töprengeni az életről. Pontosan azért választottam ezt a címet, hogy reflektáljunk a koronavírusra is, ami a tüdőnket támadja leginkább. Addig örüljünk, amíg még tudunk lélegezni.

Fotó: YZZO

– Sokak szerint szinte lehetetlen, hogy a régi normák szerint haladjon majd tovább az életünk. Hogyan látod a zeneipar jövőjét? Milyen innovatív megoldásoknak lehetne létjogosultsága?
– Igazából én egészen meg is kedveltem a stream-koncerteket, nagyon jól szórakozom ezeken. Rá is szoktam, hogy ha meglátom az ismerős zenekarok eseményeit, akkor otthon csapok rá egy bulit. Benyomom a fülest, és figyelem ahogy játszanak. Kicsit visszatér a régi fesztiválhangulatom is. Ezt jó szívvel ajánlom bárkinek!

„De egyébként kicsit borúlátóak is vagyunk. Jó lenne egy fogódzkodó, egy dátum, hogy tudjuk, meddig kell kitartanunk. Ez a folyamatos bizonytalanság gyilkos tud lenni. Meg az is, hogy teljesen megváltozott a zeneipar, romokban hever…”

Készíthetünk új lemezt, de nehéz jól dönteni arról, mikor hozzuk ki, hogyan promózzuk. Már nem működnek azok a módszerek, amik a vírus előtt beváltak. Egyszerűen csak lövöldözünk a vakvilágba és próbáljuk eltalálni a dolgokat. Az állandó halogatás sem könnyíti meg a helyzetünket. Az utolsó rúgás az volt, amikor megkaptuk mi, zenészek, hogy menjünk el kapálni. Kevesen gondolnak bele, hogy milyen lenne művészet nélkül az élet. Mit csinálnánk, ha nem lehetne filmeket, vagy sorozatokat nézni? Hiszen most például mindenki a Netflixen lóg, én is. Nekem egyébként sokat segít az, hogy van Budapesten egy kis kertem és szerencsére gyakran meg tudom látogatni a húgomat is Gödön. A pandémia alatt lett egy kiskutyája is, jó látni azt, ahogy felnő. Tavaly nyáron teljesen rákattantam a fűnyírásra is, hogy mekkora élmény, pedig régen még zsebpénzt is kértem érte. (nevet) Most meg csak úgy megcsinálom, mert teljesen kikapcsol.

„Átértékeltem a dolgokat. Sokkal több időt töltök a családommal.”

– Ha jól tudom, az egyik nagy szenvedélyed a főzés. Mi a legújabb specialitásod?
– Állandóan főzök-sütök. Különösen akkor, ha a húgomnál vagyok, mert csak magam miatt nem szívesen kezdek bele semmibe. De együtt jó. Nemrég például medvehagymát vettem, annak van most szezonja. Szeretnék medvehagymás pogácsát csinálni. És ha még fent van Youtube-on a recept, akkor meg is nézem, mert fel kell elevenítem, pontosan hogyan is készítettem el anno. (nevet)

Nyitókép: Fejér Bernadett

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

Legnépszerűbb cikkek: