Bármennyire szeretnénk is, hogy szeretteink egész életünkben velünk legyenek, ez sajnos másképp történik. Veszteséged feldolgozásában, érzelmeid megértésében és az előre tekintésben is segíthet a gyásznapló.
Azt mondják, ha van időd felkészülni, könnyebb lesz. Meg azt is, hogy az idő majd segít begyógyítani a sebeket. Sajnos tapasztalatból mondhatom, hogy így önmagában egyik sem igaz: a veszteség fájón telepszik rád, a belsőd marcangolja, nem hagy enni, aludni, gondolkodni. Nem hagy élni. Mintha a szeretteddel együtt te is meghalnál egy kicsit. Ő elmegy, az üresség marad. Ha pontosan így érzed most magad, talán kicsit segít, hogy nem vagy egyedül. Sorstársnak itt vagyok én is: 2023 végén ugyanezen mentem át. Bár született optimista vagyok, bevallom, akkor lövésem nem volt, hogyan lesz ebből megint „arccal előre”. Csak azt éreztem, hogy fejemre húznám a takarót, és megszűnnék létezni. Hiába volt erős hátterem, türelmes támaszom, hetekig nem találtam önmagam: a gyász megbénított. Aztán egyik nap eszembe jutott, hogy olvastam az írás gyógyító erejéről, és mivel addigra hiányzott is, kinyitottam a régi naplófüzetemet. És elkezdtem. Egyik szó jött a másik után, és azon kaptam magam, hogy megtelt öt-hat oldal. Érzésekkel, gondolatokkal, pillanatok leírásával. Akkor még nem adtam nevet neki, de ma már csak gyásznapló néven emlegetem. Ez volt az én utam a gyógyulás felé, és ez volt az a tevékenység, aminek köszönhetően lépésről lépésre megtaláltam újra önmagam.
Mi az a gyásznapló, és miben segít?
Napló, egy kis plusszal vagy terápiás módszer? A Dayoneapp.com megfogalmazása szerint a gyásznapló segítség a gyógyulási folyamatban, amely vigaszt, tisztánlátást és katarzist biztosíthat a mély veszteség átélése után. „Amikor intenzív érzelmekkel szembesülünk, a gyásznaplóírás biztonságos menedéket nyújt a felfedezéshez az ítélkezéstől való félelem nélkül” – írja az oldal. Mások azt mondják, a gondolatok tisztázásában is jól jöhet, hiszen az írás gyakorlatilag a hangos gondolkodás egy formája: segíthet a gondolatminták azonosításában és a feldolgozásban is. Tehát ha terápiának érzed, abban is abszolút van igazság!
Ezen kívül segíthet a boldog emlékek rögzítésében – megnyugtató érzés lehet számodra, ha a szép emlékeket lejegyzed magadnak, így biztosan sosem felejted el elhunyt szerettedet, és közelebb is érezheted őt magadhoz.
Mire érdemes figyelni az írásnál?
A nálam jobban hozzáértők olyasmiket szoktak javasolni, hogy minden nap írj egy kicsit (hogy mennyit, az tőled függ), de nekem az vált be, hogy az eleinte mindennapos bejegyzések után később nagyjából kétnaponta írtam újakat. Nekem több idő kellett, hogy átszűrjem magamon, mit érzek, milyen gondolatokról akarok írni.
Azt viszont nem kell eldöntened, hogy hol fogod a gyásznaplódat vezetni. Írhatsz egy füzetbe is, de online vagy a telefonodon is lejegyezheted, amit szeretnél. De az nagyon fontos, hogy mondjuk ne a bevásárlólistával írd együtt a gyásznaplódat, a munkaidőd utolsó öt percében: legyen egy saját biztonságos tered és egy erre elkülönített időszakod. Így térben és időben is magadra tudsz maradni, és az írásra tudsz koncentrálni. Ne korlátozd magad: tényleg bármiről írhatsz. Ha úgy érzed, csak annyit akarsz lejegyezni, hogy ma egy kicsit könnyebb napod van, kezdd ezzel. Aztán valószínűleg úgyis eszedbe jut még valami. De ha nem tudod, hol kezdd, számos internetes oldalon találhatsz hasznos inspirációt. Akár olyan indító gondolatokat is, amelyeket tovább folytatva elindulhatsz a saját utadon a gyászfeldolgozásban.
És végül, az egyik legfontosabb: ne feledd, nincsenek jó vagy rossz válaszok, és a helyesírásodat meg a külalakot sem fogja senki osztályozni. Tudatosítsd magadban, hogy az egészet magadért teszed, mert ez neked segít.
Meddig folytasd?
Ahogy a lelki dolgok, úgy a gyásznapló írása is teljesen egyéni, szóval folytasd addig, amíg úgy érzed, kell. Vannak, akiknek csak rövid ideig van szükségük rá, mint egy erős botra a nehéz terepen, másoknál viszont kicsit átalakulva az élet részévé válik – ebbe folytatják az életük fontos eseményeinek lejegyzését, miközben folyamatos támogatást nyernek belőle.
Én az első csoportba sorolom magam, vagyis már nem vezetem a gyásznaplómat, de amíg írtam, rengeteget segített. Főleg abban, hogy „kipakoljam magamból” azokat a gondolatokat, kérdéseket, amik úgy éreztem, szétfeszítenek belülről. Az érzéseim azonosításában is sokat segített, és abban is, hogy újra találkozzak önmagammal, miközben felsejlik előttem a jövőbe vezető út. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennének nehezebb napok, olykor egy kis sírás vagy olyan emlékek, amelyek jobban felkavarnak, de a helyzet lényegesen jobb. Hiszen az érzések és emlékek megélése után újra fel tudok állni. Van erőm, van derűlátásom, van jövőképem. És szerintem ezek azok a dolgok, amelyeket a gyásznaplónak köszönhetően gyorsabban visszakaptam.
Fotó: fotostorm / Getty Images
