Ugyan tabu beismerni, de az a nő is lehet boldog és elégedett, aki gyerek nélkül éli az életét.
A kérdés természetesen ennél sokkal bonyolultabb, hiszen egy nőnek nem biztos, hogy azért nincsen gyereke, mert nem is akarja, hogy legyen. Ugyan a világ rengeteget változott és számos társadalmi elvárás sem úgy vonatkozik egy nőre, mint évtizedekkel korábban, a „gyerekkel vagy gyerek nélkül” kérdés mégis komoly indulatokat tud korbácsolni.
Szülni vagy nem szülni?
Dóri már elmúlt negyven, amikor a harmadik lombikprogramra mentek párjával. Ekkor már jó ideje úgy érezte, hogy erőszakot követ el nemcsak a természet, de leginkább a saját, hormonokkal felhizlalt teste ellen is. Párja mindenben mellette állt, abszolút támogatta, rájuk tényleg igaz, hogy együtt csinálták az egész procedúrát. Andris, onnantól, hogy a döntést közösen meghozták, az összes létező vizsgálaton ott volt, még a szimpla vérvételeken is. És nemcsak azért, mert Dóri nehezen viselte, hanem mert úgy érezték, ez közös „projekt”, együtt fogják az elejétől csinálni.
Sajnos a harmadik beültetés sem járt sikerrel, s mivel Dóri koránál fogva már lassabban regenerálódott fizikailag, abban is közösen döntöttek, hogy tartanak egy kis szünetet. Ehhez a döntéshez nagymértékben hozzájárult a COVID is. A vírus miatt az intézetben teljesen átalakították a protokollt, a korábban sem túl gördülékeny dolgok elkezdtek még jobban akadozni, Dóriék úgy érezték, tényleg most van itt az idő kicsit pihenni. S amikor fél év elteltével a regisztrált időpontjuk technikai hiba miatt törlődött, akkor Dóri arra gondolt, hogy ez túl erős jelzés ahhoz, hogy ne foglalkozzon vele. Akkor már jóval túl volt az ideálisnak egyébként sem nevezhető 100 kilón a súlya, ezért arra az elhatározásra jutott, hogy még mielőtt újból belevág a baba projektbe, inkább elmegy egy komolyabb tisztítókúrára. A súlya miatt ekkor már edzeni jó ideje nem tudott, a közeli szupermarketbe járás töltötte ki a napi testmozgását.
Attól, hogy gyerek nélkül élsz, még lehetsz boldog
A mindennapi feladatokkal együtt szaladt az idő, és szinte észrevétlenül eltelt az a pár hónap is, amit szünetnek szántak. Olyannyira betartották, hogy szinte nem is beszéltek a témáról. Sok változást nem tapasztaltak: a rengeteg gyógyszer és hormon miatt Dóri fogyása nem volt számottevő. A munkahelyén viszont előléptették, így nemcsak, hogy bőven lett új feladata, a baba kérdésről is elterelte a sok újdonság a figyelmét.
A következő orvosi vizit előtti éjjel leizzadva ébredt, és arra gondolt, hogy nem bírja, nem akarja tovább. Kiment a nappaliba, hogy ne zavarja Andrist, aki pár perc múlva már ott volt mellette, mint kiderült, ő sem tudott aludni. Átbeszélgették az éjszaka hátralévő részét, és mire kivilágosodott, eldöntötték, hogy befejezik.
Gyerek nélkül: az örökbefogadás is opció lehet
„Nem feladtuk, mert nem gyengék voltunk, hanem arra jutottunk, hogy azokat az éveket, amiket ‘elvett’ tőlünk a lombikprogram, mostantól inkább megéljük. Nem orvosi rendelők várótermében fogunk ülni, hanem utazunk, közös élményeket gyűjtünk. Az elmúlt évek megerősítették a kapcsolatunkat, de néha úgy éreztem, hogy a lombikprogramon és a hozzá kapcsolódó gyógyszereken, vizsgálatokon túl már nem is volt közös témánk. Az élet sokszínű és rengeteg lehetőséget rejt, mi ezeket eddig kizártuk a világunkból. Közel tíz éven át mindent annak rendeltünk alá, hogy melyik orvos mikor ér rá, nekik, hogy jó, hogy mehessünk. Mikor milyen új gyógyszerszedés van soron, azzal mennyit kell pihennem…stb.” – meséli.
„Úgy tűnik, valamiért nekünk az a sorsunk, hogy saját utód nélkül kell boldogulnunk. Mindkettőnk testvéreinél vannak gyerekek, és a rokonságban is, mostantól többet leszünk velük. Egyelőre az örökbefogadásra még nem állunk készen, de eddig nem is foglalkoztunk vele. Ha kicsit leülepednek a dolgok, elképzelhető, hogy körbejárjuk ezt a lehetőséget. És igen, tudom, hogy furcsán hangzik, de onnantól, hogy meghoztuk a döntést, leesett rólam egy mázsás súly. Másnap úgy éreztem, megnyugodtam. Annak idején, amikor először közölték velünk, hogy spontán nem fog sikerülni, nagyon kikészültem. Most úgy érzem, hogy sokat tettünk a baba érdekében, de nem tudtuk előre mozdítani a helyzetet. Még pár kísérletünk lehetne, de közben az évek meg rohamosan mennek. Sok sorstársammal beszélgettem az elmúlt években, változó és párfüggő, ki hogyan éli meg a helyzetet. Mi közösen hoztuk meg ezt a döntést is. És igen ki merem jelenteni, hogy gyerek nélkül is boldogok vagyunk”.
Kiemelt kép:Oliver Rossi/Getty Images
