Akármennyire is szeretnénk tökéletes szülőkké válni a hibák sajnos elkerülhetetlen részei a nevelésnek. A titok pusztán annyi, hogy legyünk kegyetlenül őszinték önmagunkkal, és ismerjük fel, ha változtatunk kell a szokásainkon.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy azok, akik mérgező hatással vannak másokra, akarattal olyanok. Pedig a legtöbben valójában egyáltalán nem szándékosan viselkednek így: erre hatással lehet az is, ahogyan felneveltek minket vagy a temperamentumunk. A rossz szokásaink pedig sajnos szülőként is kihathatnak ránk és befolyásolhatják a hosszútávú kapcsolatunkat a gyermekeinkkel. Ráadásul akármennyire is igyekszünk, nem kerülhetjük el, hogy tévedjünk: akad néhány toxikus szokás, aminek a csapdájába szinte minden szülő beleesik. Szerencsére a gyerekek rugalmasak és megbocsájtóak, azaz sosem késő helyrehozni a hibáinkat. Ám ez csak akkor lehetséges, ha önvizsgálatot tartunk és beismerjük magunk előtt, hogy fejlődnünk kell.
Tehát ideje változtatnod, ha…
1. folyton egymáshoz méregeted a gyermekeidet.
Míg az egyikük szorgalmas és kitűnő tanuló, addig a másiknak meggyűlik a baja a leckével, ráadásul nem szívesen tartja be a családi szabályokat sem? Nos, természetesen lehetetlen lenne, hogy ne vedd észre a különbséget kettőjük között (Sőt, valószínűleg ők is tisztában vannak ezzel!), ám akkor sem mutathatsz rá erre előttük. Ez ugyanis egyáltalán nem fogja erősíteni az önértékelésüket és az önbecslésüket. Emlékezz arra, hogy a gyermekeid mindannyian önálló személyiségek, nem pedig egymás hasonmásai. Van, aki fiatalon nagyobb kihívást jelent a szüleinek, de később már egyenesen szárnyal. (Fontos: Ne méregesd őket össze a barátaikkal sem!)
2. rájuk zúdítod a személyes problémáidat.
Kétség sem férhet hozzá, hogy csodálatos dolog, ha a gyerekek olyan otthonban nőhetnek fel, ahol a családtagok őszintén beszélhetnek egymással. De nem szabad elfelejtened, hogy ennek a nyitottságnak határa van. A gyermekek nem cipelhetik a felnőttek terheit: nem velük kell megosztanod a házassági vagy az anyagi problémáidat. Ha csak egy pillanatra is, de beavatod őket ezekbe a nehézségekbe, ők hetekig, hónapokig aggódhatnak miattuk. Amikor kifakadsz nekik az édesapjuk miatt (mert nem csinált meg valamit, amit kértél tőle), arra gondolhatnak, hogy hamarosan ők is elvált szülők gyermekei lehetnek, mint a barátaik – teljesen más perspektívából látják ezt a kérdést. (Fontos: Nem hibáztathatod őket a hullámvölgyekért és nem mondhatod azt sem nekik, hogy könnyebb volt az életed, mielőtt megszülettek. A gyermekek képesek arra, hogy mindenért magukat ostorozzák, még akkor is, ha semmi közük sincs az adott problémához.)
3. hagyod, hogy a frusztrációd a legrosszabbat hozza ki belőled.
Mindannyiunkkal előfordult már, hogy semmi más okunk nem volt a kiabálásra azon kívül, hogy borzalmas napunk volt. De ha utólag (amikor már nyugodt vagy) felülvizsgálod ezeket az érzéseidet, észreveheted bennük a saját személyes mintádat – ami a legelső lépés egy kiegyensúlyozott otthon felé. Ha reggelente gyakran feszült vagy és a késés miatt sajnos többször is kiabáltál a gyerkőcöddel, tervezd meg tudatosabban a korai óráitokat. Kelj fel 10 perccel hamarabb, hogy kényelmesen el tudjatok készülni és kiiktathasd a stresszfaktort. (Fontos: A szakemberek szerint azonnal elkezdhet javulni a gyermekek mentalitása, mihelyt a szüleik azonosították és uralni kezdték a frusztrációikat a nevelésben.)
4. nem engeded, hogy megéljék a félelmeiket.
Ha aggódnak valami miatt (például azért, mert az óvodában jönnek rá, hogy otthon felejtették a kedvenc alvós játékukat), ne fojtsd beléjük a szót azzal, hogy minden rendben lesz. Még akkor sem, ha te pontosan tudod, valóban nincs okuk arra, hogy szorongjanak. Ne kérdőjelezd meg azt, amit éreznek, sokszor csak arra vágynak, hogy elismerjék azt, amit egyébként konkrétan meg is fogalmaztak – nem pedig lekicsinylik a gondjaikat. (Fontos: Amennyiben nem figyelsz erre oda, olyan mérgező környezetet teremthetsz a gyermekeid számára, amit nem tartanak biztonságosnak, nem mernek megnyílni többé.)
5. a fegyelmezést büntetésre, nem tanításra használod.
Ha a gyermekeid rossz fát tesznek a tűzre, akkor természetesen viselniük kell a következményeit, nem dicsérheted meg őket érte. Ám vigyáznod kell arra, hogy a fegyelmezés célja a tanítás, ne pedig a büntetés legyen – az utóbbi sajnos megszégyenülést és sérelmet okozhat. (Fontos: Meg kell tanulniuk, hogy rendben van, ha nem tökéletesek és néha mindenki hibázhat.)
6. negatív címkéket aggatsz rájuk.
Ha valakit folyamatosan egy negatív jelzővel illetsz (például félénknek, válogatósnak, makacsnak vagy sírósnak nevezed a gyermekeidet), akkor az alattomos módon szöget üthet a fejükben. Egy idő után már nem a magatartásukat fejezik ki, hanem a személyiségük alapvető részévé válik. (Fontos: A gyermekek tényként kezelik a szavainkat és olyannak látják magukat, amilyennek szerintük a szüleik tartják őket.)
7. nem támogatod a függetlenedésüket.
Tégy meg mindent azért, hogy segítsd a gyermekeid önállósodását. Hiszen meg kell állniuk a saját lábukon, amint egyetemre mennek vagy elköltöznek otthonról. (Fontos: Ez csak akkor következhet be, ha időről időre az életkoruknak megfelelő kihívások elé állítod őket.)
Forrás: Lifehacker
Nyitókép: Charlein Gracia/Unsplash
