A poszt-COVID jelensége sajnos nemcsak a felnőttek, hanem a legkisebbek körében is felbukkanhat. Sokan vannak, akik az otthon töltött hónapok alatt teljesen magukba zárkóztak, és egyáltalán nem nyitnak mások felé.
A koronavírus-járvány kirobbanásakor még rendkívül korlátozottak voltak az ismereteink magáról a betegségről, a hosszútávú következményeiről pedig legfeljebb csak találgatni tudtunk. Ma már azonban nap mint nap szembejön velünk a hírekben a poszt-COVID szindróma kifejezés: ugyanis a tudósok rájöttek, hogy a fertőzés számtalan, akár heteken, hónapokon át elhúzódó tünetegyüttest okozhat. Ráadásul a COVID-19 nemcsak a fizikai, hanem a mentális egészséget is kíméletlenül megtámadja: szorongást, álmatlanságot, esetleg depressziót is hagyhat maga után. (Sőt, ez azokra is igaz lehet, akik egyébként nem kapták el a vírust.)
A poszt-COVID korhatár nélkül támad
Bár a betegség a fiatalabb korosztályt többnyire elkerülte (vagy nem váltott ki náluk tüneteket), nem szabad elfelejtkeznünk arról, hogy a poszt-COVID bizony a legkisebbeket is érinti. Ahogyan a felnőtteket, úgy a gyermekeket is megviselheti a visszatérés a „megszokott életükhöz”, hiszen az elmúlt másfél évben az ő mindennapjaik is alaposan megváltoztak: főként a tanulmányaikat illetően. Míg a távoktatás első hallásra talán izgalmasnak tűnik, addig a valóságban megfosztotta a gyerekeket azoktól a szociális interakcióktól, amelyekre óriási szükségük lenne a kapcsolatteremtő képességeik kifejlesztéséhez. Vannak, akiknek már a pandémia előtt is gondjuk volt a beilleszkedéssel, a járványhelyzet pedig csak még inkább súlyosbította ezt: akadnak, akik teljesen bezárkóztak a saját kis buborékjukba.
Keserédes a szabadság?
Az ellenállás – a vállrángatás, a szemforgatás vagy a dührohamok – azt jelezhetik, hogy a gyermeked nem tud megbirkózni azzal, hogy ismét nyithatunk kifelé. Mindemellett ahogy a szülők, úgy akár a tinédzserek kapcsolatai is megváltozhattak a karanténidőszak alatt: vannak, akik jóval érettebbek lettek a koruknál, míg mások semmit sem komolyodtak. A felnőttekhez hasonlóan tehát a gyerekek is küszködhetnek az érzéseikkel a pandémia utóhatásaiként – éppen ezért fontos, hogy a szülők olyan környezetet teremtsenek számukra, amiben úgy érezhetik, megoszthatják a gondolataikat. De szerencsére van egy 5 lépéses módszer, amellyel támogathatod a gyermeked szociális készségeinek fejlesztését a COVID után.
1. Kezdeményezz (akár apró) beszélgetéseket!
Keress alkalmat arra, hogy négyszemközt beszélgessetek, és ne hagyd magad ettől eltántorítani még akkor sem, ha a gyermeked kezdetben visszautasítja a próbálkozásaidat. Állandósíts egy napot és teremts egy pozitív, biztonságos légkört a kommunikációra. Hallgasd meg az érzéseit és az aggodalmait – ezek az órák segíteni fognak neki abban, hogy megnyílhasson előtted. Nagyon fontos azonban, hogy ne feltételezz semmit az ő nevében! Tehát ne mondd például azt, hogy: „Tudom, hogy nem akarsz találkozni most senkivel sem.” Ahelyett, hogy magadtól akarnád kitalálni, min megy keresztül, kérdezz és figyelj!
2. Reflektálj, pontosíts és légy kíváncsi!
Az aktív hallgatás egyik fontos mozzanata az, hogy összefoglald, megismételd, amit megtudtál a másiktól – ezzel mindkettőtök aggodalmait tisztázhatjátok. Azzal, hogy ezt megteszed, lehetőséget adsz a gyermekednek arra, hogy külső szemszögből is meglássa az álláspontját és ezáltal további információkkal láthat majd el a kérdésben, hogy pontosítsa a gondolatait. Legyél kíváncsi és próbáld meg beleképzelni magad a helyzetébe.
3. Kezeld őt partnerként!
Ha a gyermeked érzi, hogy egyenrangúként tekintesz rá, akkor könnyebben lebonthatja a védelmi falait és szívesebben fejleszti veled együtt a szociális készségeit. Tudasd vele, hogy nem felette állsz és bírálod őt, hanem kéz a kézben sétálsz vele. A kétirányú beszélgetés hatására sokkal nyíltabbá válhat.
4. Keresd meg a hiányzó pontokat!
A közösségi távolságtartásnak köszönhetően a gyermekek természetes fejlődéséből több lépcsőfok is kimaradt: olyan apró vagy akár egészen nagy mérföldkövek, melyek a kapcsolatteremtésért feleltek volna. Vedd fel egy kicsit a nyomozó szerepét és találd meg, mik azok a kulcsfontosságú szociális-érzelmi készségek, amelyeken dolgoznotok kell: ezek közé tartozhat például a csevegés, a mások felé való nyitás vagy a közös játék.
5. Gyakorolj!
Rájöttél, mit kell fejleszteni? Nos, akkor most teremts olyan szórakoztató alkalmakat, amik során a gyermeked növelheti az önbizalmát. Akadnak olyan szociális készségek, melyeket kevésbé strukturált közegben is megszerezhet. Hívd segítségül a közeli barátokat, a nagyszülőket vagy az unokatesókat. A gyermeked így végre kiléphet a saját világából és gyakorolhatja az olyan alapvető készségeket, mint a szemkontaktus teremtése vagy a beszélgetés kezdeményezése – a sikerélmények pedig magabiztossággal töltik majd el. Ezáltal később a kevésbé támogató közösségekben is gördülékenyebben beilleszkedhet.
Forrás: mindbodygreen
Nyitókép: Tadeusz Lakota/Unsplash
