Mi történne, ha valaki egy ketrecbe zárná a gyerekét, és kilógatná az ablakon? A szomszédok valószínűleg két percen belül hívnák a rendőrséget. Az 1800-as években viszont megpaskolták volna a vállunkat, hogy milyen felelősségteljes szülők vagyunk.
A 19. század óta nagyot fordult a világ, de egy dolog gyakorlatilag semmit sem változott: az 1800-as években és napjainkban is vaskos könyvekben magyarázzák el nekünk, hogyan lehetünk mintaszülők. Abban viszont nem vagyunk biztosak, hogy ezeket bárkinek is követni kellene. Ugyanis a régi korok nemcsak abszurd randitippekkel, hanem hasonlóan szürreális gyereknevelési tanácsokkal is elláttak minket. Ezek közül gyűjtöttünk össze néhány olyat, amelyek ma biztosan kivernék a biztosítékot a gyámhatóságnál. Úgyhogy arra kérünk mindenkit, hogy ne szellőztesse a gyerekeket az ablakban, illetve ne nyugtassa meg a síró babákat ópiumszármazékkal. Köszönjük!
1. Rendszeresen szellőztesd a babádat
Dr. Luther Emmett Holt 1894-ben, A gyermekek gondozása és táplálása című könyvében mutatta be a „szellőztetés” technikáját. A koncepciójának az a lényege, hogy nincs szükség állandó szülői felügyeletre, hiszen az ablakon kívülre erősített ketrecben a gyerekek „biztonságban” tölthetnek időt a friss levegőn. Holt szerint kifejezetten hasznos, ha hideg időben is szellőztetjük a babákat, mert ezzel az immunrendszerük is ellenállóbbá válik. A piacon hamarosan megjelentek az erre alkalmas ketrecek, amelyek közül a Boggins’ „ablakágya” vált a legnagyobb slágertermékké. A ketrecek különösen népszerűek voltak a szmogos Londonban, és csak a 20. században mentek ki a divatból.
2. Tanítsd engedelmességre azzal, hogy sosem – ismételjük, sosem – adod meg neki, amit szeretne
Az 1800-as években megjelent gyereknevelési kódexek közül sok megemlítette, hogy a gyerekek legnagyobb erénye az engedelmesség. Ezért ez az első, és legfontosabb tulajdonság, amelyet meg kell tanulniuk. Az 1869-ben kiadott Cassell háztartási útmutatója című könyv egyenesen megtiltotta a szülőknek, hogy a gyerekeknek – beleértve a csecsemőket is – megadják azt, amire vágynak. Ez a tanács a könyvben így szerepelt: „Általában azt gondolják, hogy nem származik ártalom abból, ha a gyermeknek mindent biztosítanak, amennyiben ő tiszta lelkű. De ez egy bizarr téveszme.”
Mi történik, ha a kicsi reggeli és ebéd között néhány szem szőlőért könyörög? A válasz egy határozott nem. Ugyanis Cassell szerint az étkezések közötti nassolnivaló szükségtelen engedménynek számít, és arra ösztönzi őket, hogy „alkalmatlan időkben” várják az ételt. A szerző becsületére legyen mondva, hogy „a szabály betartatásához nincs szükség kemény szavakra, türelmetlen gesztusokra”, de ezt akkor is túlzásnak tartjuk.
3. Az étkezések közötti nassolnivaló nem lehet több egy szelet száraz kenyérnél
Pye Henry Chavasse engedékenyebb volt, mint kortársa. 1869-ben megjelent könyvében, a Tanácsok egy anyának a gyermekei nevelésével kapcsolatban című művében, azt javasolta a szülőknek, ha szükséges, egy szelet száraz kenyérrel csillapítsák a gyerekek éhségét. Hiszen ha sosem kapnak semmi mást, például süteményt vagy édességet, akkor a száraz cipóvégre is luxusként tekintenek és a legnagyobb élvezettel rágcsálják el.
4. Adj a gyerekednek sok burgonyát
Chavasse a „szénhidrátok bajnokaként” is emlegethetnénk, mert a gyerekek étkeztetésével kapcsolatban az volt a másik tanácsa, hogy a burgonyapüré legyen a gyermek „alapvető zöldségforrása”. A burgonya valóban a zöldségek közé tartozik, de a dietetikusok a keményítők csoportjába sorolják. Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet része az egészséges étrendnek, de valószínűleg a krumplifőzelék-burgonyapüré diéta nem a legideálisabb a fejlődésben lévő szervezet számára.
5. A nyűgös babákat a Stickney and Poor híres szirupjával nyugtasd meg…
Nem a szénhidráton alapuló étrend volt a legborzasztóbb tipp, amellyel a 19. század gyereknevelési kódexeiben találkozhattunk. A könyvek azt tanácsolták, ha egy – legalább 5 napos – csecsemő szüntelen sírását nyugodtan csillapíthatjuk öt csepp fájdalomcsillapító hatású sziruppal. A Stickney and Poor népszerű terméke arra is alkalmas volt, hogy a köhögést csillapítsuk vele. Egy 5 éves gyereknek akár 25 cseppet is adhattunk. A gyógyszer általában megnyugtatta a gyerekeket, de ebben valószínűleg az is közrejátszott, hogy magas volt az alkoholtartalma és unciánként több mint egy gramm tiszta ópiumot tartalmazott.
6. …ha nem használ, próbáld ki a laudánumot!
A Stickney and Poor szirupja tulajdonképpen a laudánum gyengébb változata volt. Ennek az erősen addiktív alkoholos oldatnak, 10 százalék volt az ópiumtartalma, és fahéjjal vagy sáfránnyal ízesítették. Az 1800-as években csodaszerként emlegették, amely bármilyen panasz esetén segítséget nyújtott. Leggyakrabban kólika, fejfájás, tartós köhögés és hasmenés kezelésére használták. A laudánum miatt az 1860-as években járvány tört ki Angliában, és több száz csecsemő hunyt el az ópiumtartalmú szer fogyasztása következtében. Megdöbbentő módon ezután sem tiltották be az ilyen gyógyszereket. Még több évtizedre volt szükség, hogy az ópiumtartalmú anyagokat ne vessék be a hétköznapokban gyerekneveléshez.
7. A galandférgesség terpentinnel kezelhető
Sajnos az ópium csak a jéghegy csúcsa volt, ugyanis egy 1834-ben megjelent könyv arra sarkallta a szülőket, hogy adjanak terpentint a galandférges gyerekeknek. Mivel a – ma csak festékek hígítására használt és mérgező – szer hashajtó hatású, ezért lenyelve „remek gyógyír a problémára.”
8. Újabb csodaszer – vérhasra használj higanyt
Ezzel még mindig nem ért véget a furcsa és roppant veszélyes gyógymódok sora. A Homeopátiás vizsgáló című könyvsorozat első kötetében az áll, hogy a vérhas és az ödéma tünetei higannyal csillapíthatók. A szerző ezt a gyógymódot „rendkívül biztonságosnak” tartotta.
9. Használj higanyt nagyjából mindenre
William E. Horner az Egészség és orvostudomány kezdőlapja című művében kifejtette, hogy a higanyos gyógykezelést alapvetően bármilyen diagnosztizálatlan betegség esetén kipróbálhatjuk, de csak akkor, ha „óvatosan adagoljuk”.
10. Ne adj zöld teát a serdülőkorban lévő gyerekeknek
A 19. század társadalma szerint egy kis higanyt bármikor adhatunk a család legkisebb tagjainak, de a zöld teával ártunk a kamaszoknak. A viktoriánus korszakban több írás is született a káros hatásairól, amelyek a zöld tea okozta bénító gyomorfájásról és a hisztériás viselkedésről szóltak.
11. Inkább kerülj el minden zöldet
A zöld ruházat, a játékok és minden más, amit zöld színű volt vagy zöldre festettek szerepelt a 19. század tiltólistáján. Bár hozzátennénk, ennek a félelemnek kivételesen alapja is volt. A korszak divatjában és belsőépítészeti trendjeiben a zöld volt az új fekete, és rengeteg helyen feltűnt ez a szín. Mi ezzel a probléma? Sokszor olyan színezéket használtak, amely arzént tartalmazott. A gyári munkások és a zöld ruhákat, kiegészítőket viselő hölgyek körében is megugrott a halálozások száma és a tanácsadók figyelmeztették a szülőket, hogy tartsák távol a gyerekeket minden zöld színű tárgytól.
Lydia Maria Child például azt írta az Anyakönyv című művében, hogy a fogzáskor ne adjunk zöld játékot a gyerekeknek. Ehelyett rágcsáljanak „nagy fa gyöngyöket” és acélból vagy elefántcsontból készült gombokat. Hirtelen nem jut eszünkbe egy olyan tárgy sem, amely ennél is nagyobb fulladásveszélyt jelenthet…
12. Testi fenyítést alkalmaznál? „Óvatosan válaszd meg a hangszered”
Az 1800-as években a testi fenyítés a gyereknevelés fontos eszköze volt, de a könyvekben legalább felhívták arra a szülők figyelmét, hogy olyan büntetést válasszanak, amely nem okoz komoly sérülést. „Kerüljük az olyan kényes területeket, mint a fej, a fül és a kéz” – olvasható az 1884- es Néhány javaslat anyáknak a gyermekeik kezelésével kapcsolatban című könyvben. A szerző figyelmeztet arra, hogy „gondosan válasszuk meg a hangszerünket”, és példaként a szobapapucsot nevezte meg.
13. Intézd el, hogy legyen idejük átgondolni, mit tettek
Ezzel a tanáccsal semmi probléma, ha például a sarokba állításról szólna. Azonban Lydia Child arra utasította a szülőket, hogy egy ideig kössék oda egy fotelhez a szemtelen gyerekeket, hogy biztosan megtanulják a leckét.
14. Ne nyugtasd meg a babád ringatással
A The British Mothers Magazine egyik szerzője, Mrs. Allen 1847-ben bojkottálni szerette volna a hintaszékeket. Cikkében kifejtette, hogy milyen káros szokás az újszülötteket ringatással megnyugtatni. Mrs. Allen szerint ezzel nem a kicsiknek, hanem magunknak ártunk, mivel a hintaszék eldeformálja a nők testalkatát.
15. Fojtsd el a gyerekek fantáziáját és kreativitását
Általánosságban elmondható, hogy az 1800-as években az élénk fantázia szörnyű tulajdonságnak számított. A szakértők szerint azoknak a gyerekek, akiknek a fantáziája nem kerül ellenőrzés alá később súlyos traumákat kell átélniük. Idősebb korukban nem értik meg a világ működését, vagy akár kóros hazudozókká, csalókká válhatnak. Cassel háztartási útmutatója arra figyelmeztetett, „ha túl élénk a képzelet, hajlamos lehet a gyermek valótlan állításokat mondani, ezen szokás az évek során még súlyosabbá válhat.” Ennek megakadályozása érdekében a szülőket arra kérték, hogy legyenek őszinték és mondják el a gyerekeiknek, álmodozni nem helyes. És ösztönözték őket, hogy fojtsák el a gyerekek kreativitását. Például töltsék az időt papírfigurák készítésével, de ha az alakok ábrázolása nem elég realisztikus, akkor „a gyereknek meg kell magyarázniuk a feltűnő aránytalanságokat.”
+ 1. Hagyd, hogy a gyermeked nyugodtan aludjon
A sok abszurd gyereknevelési tanács után egy szimpatikussal zárnánk a listát. Thomas Hill 1888-ban arra kérte a szülőket, ha nincs rá szükség, akkor sose ébresszék fel reggel a gyerekeket. „Elég hamar eljön az idő, amikor a gondoskodás és a problémák arra kényszerítik őket, hogy kora reggel felébredjenek” – írta Hill. „Hadd aludjanak nyugodtan, amíg megtehetik.”
Forrás: Mental Floss
Nyitókép: Hulton-Deutsch Collection/Corbis/Getty Images
