Utólag nevetünk rajta, de néha olyan kellemetlen helyzetbe tudnak hozni a gyerekeink, hogy azt kívánjuk, bárcsak létezne Harry Potter láthatatlanná tévő köpenye. Összegyűjtöttünk pár gyermeki beszólást, ami egyszerre kínos és vicces.
Az anyaság számtalan ambivalens élményt tartogat. És most nemcsak az álmatlan éjszakákra, vagy a tusolás nélküli napokra gondolunk, hanem amikor tényleg nem tudod, hogyan is kellene reagálni. Amikor azt hiszed, túl vagy a nehezén, és már mindent láttál, akkor csemetéd természetfeletti képességeit megidézve két mondaton belül olyat alakít, amit aztán évtizedek múlva is emleget a család.
A szerkesztőségben összegyűjtöttünk pár gyöngyszemet a gyermekeink (és saját gyermekkorunk) megnyilvánulásaiból. Ha nektek is vannak hasonlóan vicces történeteitek, akkor küldjétek el nekünk. E-mail címünk: woohoo@woohoo.hu
„Anya, miért…?”
A fiam a tömegközlekedésen mindig megbámulja az embereket és kínos megjegyzéseket tesz rájuk. Ezért megbeszéltük vele, hogy ha lát valami furcsát, akkor ne ott helyben jelezze, hanem majd otthon beszéljük meg. Másnap reggel a villamoson felszáll egy idős néni, mire az én fiam hirtelen odafordul hozzám és csillogó szemmel megkérdi: „Anyaaa! Majd otthon megbeszéljük, hogy miért olyan nagy a néni orra?”
Zavar a gépezetben
Nyár, strand, nagy a meleg, a medencében egy gombot se lehetne leejteni. Kislányom mellettem pancsol, amikor odajön egy gyönyörű, kétéves forma pucér fiúcska. Angyali arc, göndör fürtök, mint a puttók a festményeken. A kislányom nézi, majd egyszer csak zavartan megszólal: „Nahát, milyen nagy kukija van ennek a kislánynak!”
Megvarrja a mama!
Ülünk a vonaton, kisfiam nézelődik. Ekkor leül velünk szembe egy fiatal srác, aki divatos, szakadt farmert visel. Három éves kisfiam leakad. „Anya, lyukas a nadrágja. Miért lyukas? Anya, látod? Lyukas a nadrágja! Meg fog fázni!” – ismételgeti döbbenten és aggodalmasan. Mielőtt bármit reagálhatnék, odaszól a fiúnak (aki nyilván az eddigieket is jól hallotta). „Lyukas a nadrágod! Semmi baj, a mama majd megvarrja!”
Templomi történet
Egy templom előtti játszótéren voltunk családilag, mikor elérkezett az indulás ideje, és a nagyobbik gyermekem kitalálta, hogy nézzük meg a templomot belülről. Bementünk, de éppen mise volt, ezért szépen csendben osontunk a sorok között. A karomon ülő kétévesnek teljesen új volt a helyzet és abban a pillanatban, ahogy a pap elhallgatott, ő felkiáltott: „Fú, de büdös van ebben a kastélyban!”
Csak óvatosan a kedvességgel!
Sétálunk a parkban a kislányommal, mikor egy kedves hölgy odalép hozzánk. „Jaj, hát te milyen gyönyörű és aranyos kislány vagy” – fordul lelkesen a gyermekemhez. „Te meg egy csúnya vén banya vagy!” – válaszolja a kislányom, cseppet sem aranyosan.
Erre felelj!
Az íróasztalnál ülök, írom a cikkeket, a kisfiam pedig mellettem játszik. Húzogatja a fiókokat és pakolászik bennük. Kérdezős korszakban vagyunk.
– Anya, mi ez?
– Boríték.
– Igen, és mit fogsz bele borítani?
Nesze neked méltóság
Kisfiammal veszekszem: „Csukd be az ajtót, mert huzat van!”
Mire ő nemes egyszerűséggel: „Te vagy a huzat!”
Mese-móka
Esküvő volt a vidéki rokonainknál, ezért már megelőző este ott aludtunk náluk. Gyanútlanul Az égig érő paszulyt meséltük elalváskor a gyereknek. Másnap az össznépi reggelin még mindenki félkómában ült, amikor az én szemem fénye egyszer csak belekiáltotta a csendbe: „Én vagyok az égig érő faszujj”
Erzsébet probléma megoldva
Tanuljuk a hidak neveit, ahogy gurulunk végig Budapesten a rakparton. Kisfiam mondja őket szépen sorban: „Árpád híd, Margit híd, Lánchíd”. Majd látom egy kis segítség kell neki, ezért mondom: Eeee. Mire kivágja magát: „Jól van na, tudom! Ez az Ergit híd!”
Gyerekkori emlék
A vezetékes telefon korában nálunk csak a felnőttek vehették fel telefont, de addig könyörögtem, hogy apukám végül megengedte nekem. Órákig vártam hogy végre megcsörrenjen, és amikor udvariasan beköszöntem egy távoli rokonunk szólt bele. Nem kedveltük ezt a rokont, ráadásul én a nevét sem tudtam. Ezért jó hangosan odaszóltam apámnak: „Apaaaa, téged keres az a nő, akit utálunk!”
Családi legendáriumból
Apukámmal sétáltunk, és épp egy kocsma előtt mentünk el, ahonnan kitámolygott egy ittas alak. Furcsa viselkedését látva megkérdeztem apukámat, hogy mi baja a bácsinak? Ő antialkoholista lévén hosszas előadást tartott az ivás szörnyű romboló hatásairól, miközben én a kocsma előtt kialakuló „műsort” néztem. Ez annyira érdekes volt számomra, hogy másnap, amikor apukám értem jött az óvodába, hangos kiáltással futottam hozzá: „Apa, apa! Ugye ma is elviszel a kocsmához?”
Anya, a mindent tudó
Altatás után osonok ki a gyermekem szobájából, aki még éppen félálomban van. Halkan elkezdek tevékenykedni a konyhában, nehogy felébresszem, mikor a férjem, aki ebből mit sem érzékel, odaszól: „Nem megy a net. Csinálj már wifit!”. Mire a kislányom felpattan és kiszól a szobából: „Anya, én is kérek egy kiflit!”
Nyitókép: Halfpoint Images
