A szorongás gyakran a gyermeki fejlődés velejárója egy-egy életszakaszban. Fontos azonban felismerni, meddig életkori sajátosság, és mikortól válik túlzott mértékűvé az aggodalmaskodás.
A szorongás nem ismeretlen senki számára. Felnőttként naponta kerülünk olyan helyzetekbe, amiktől görcsbe rándul a gyomrunk. Még nekünk is nehéz legyűrni a belső feszültséget és gyakran eszköztelennek érezzük magunkat a szorongással szemben, hát még a gyerekek. Ők is átélnek számos olyan valós vagy látszólag alaptalan félelmet, amik megnehezítik a hétköznapokat, méghozzá egészen kicsi kortól kezdve. A szülők pedig tehetetlenül állnak az eseményekkel szemben, hiszen sokszor a saját szorongásaikat is nehéz a helyes polcra pakolni, nemhogy a gyerekekét. Jó ezért tisztában lenni azzal, hogy a gyermekkori szorongás tünetei meddig képezik a normális fejlődés részét, és mikor jön el az a pont, amikor már valami komolyabb dolog vetette meg a lábát a gyerekszobában.
Mi áll a gyermekkori szorongás hátterében?
Gyakran egy temperamentum jellemző húzódik meg a gyermekkori szorongás mögött, amit a pszichológia viselkedéses gátoltságnak nevez. A viselkedési gátlást mutató gyermekek hajlamosak félni, szorongani vagy kényelmetlenül érezni magukat ismeretlen helyzetekben, miközben éberen figyelik a környezetüket. Gyakran abbahagyják a játékot és visszahúzódnak, ha ismeretlen emberek közelében vannak. Emellett a kutatások azt mutatták, hogy rizikófaktornak számít, ha a szülők is hasonló szorongó személyiséggel rendelkeznek. Vagy akár az is, ha az édesanya szülés utáni depresszióban szenvedett. Ugyanakkor általános életkörülmény-változás is kiválthat átmenetileg szorongást, mint például válás, iskolaváltás, költözés vagy egy újabb családtag érkezése.
Milyen a szorongó gyerek?
A kicsiknél is hasonló tüneteket fedezhetünk fel a szorongás következtében, mint a felnőttek esetében. Visszahúzódóvá válnak, a beszédük halk és erőtlen. Testi szinten a kéz izzadása, tördelése, bőrpír és a szapora légzés, hasfájás, hányinger is árulkodó jelek lehetnek. Egy másik fontos jellemzője és velejárója a szorongásnak az elkerülés. Amikor a gyerek mindenből kihúzná magát és mindenféle indokot talál arra, hogy valamilyen eseménnyel ne kelljen szembenéznie, akkor nagy valószínűséggel valamilyen belső negatív érzelem vezérli. Nemi szempontból pedig a vizsgálatok azt mutatták, hogy a lányok jobban ki vannak téve a szorongás hatásainak.
Amikor rendben van, ha szorong a gyerek:
Fél éves korban
Bármilyen meglepő. a pici babák is szoronganak. Méghozzá attól, hogy elveszítik az édesanyjukat és ezáltal a biztonságérzetüket. A legelső félelem tehát, amivel életünk során szembe kell néznünk, az a szeparációs szorongás. Ez leggyakrabban néhány keményebb éjszaka és nyűgösebb nappal képében jelentkezik, miközben azon kapjuk magunkat, hogy matricagyerekké vált a kisbabánk és le se tudjuk tenni.
Óvodáskorban:
A következő szorongást keltő időszak 3-6 év között van. Ilyenkor tipikus gyermekkori félelmek lehetnek az ágy alatti szörny, a sötétség, a szellemek vagy megfoghatatlan képzeletbeli dolgok is. De akár olyan konkrét helyzetektől is félhet a gyermek, mint az orvoshoz menés vagy injekciós tű.
Iskoláskorban:
7 éves kor körül jön egy olyan fejlődési szakasz, amikor a gyerekekben megjelenik a halálfélelem. De az iskolával egyidőben furakodik be az életükbe a teljesítményszorongás is. Ezért minden olyan aggodalom, ami a dolgozatokhoz, megfeleléshez kapcsolódik, normálisnak tekinthető mindaddig, amíg nem válik iskolafóbiává.
Serdülőkorban:
A komolyabb szorongásos tünetek serdülőkorban érik el a tetőfokukat. Ilyenkor a beilleszkedés, nemi szerepek és a másoknak való megfelelés kerül előtérbe. Ez a szociális félelmek időszaka, amikor teljesen rendben van, ha a tinédzser fél a kezdeményezéstől. De az is, ha baráti kapcsolatok, esetleg párkapcsolati nehézségek miatt érez feszültséget.
Mit tehetünk szülőként?
A fenti esetek mind olyanok, amiket élete során mindenki átél egyszer és a normális fejlődés részét képezik. Éppen abból adódóan mondhatók tipikusnak, mert egy-egy életkorhoz köthetők és átmenetiek. Ezekben a helyzetekben szülőként a legtöbbet az empatikus hozzáállással, őszinte érzelemkifejezéssel és a „kiszelepeléssel” segíthetünk. Kisgyermekkorban segítenek a mesék, amikben megoldódik a probléma és mindig győzedelmeskedik a jó, illetve az olyan, főleg fizikai, tevékenységek, ahol el lehet engedni a „jó gyerek” imázst. A szorongás rengeteg belső frusztrációval és elfojtott agresszióval jár, aminek elfogadható keretek között fel kell szabadulnia. Ez lehet egy egyszerű pocsolyában ugrálás, párna püffölés vagy együtt kiabálás, esetleg egy olyan sport, ami nem jár teljesítményszorongással.
Amikor már nincs rendben a gyermekkori szorongás
A szorongás ugyanakkor eljuthat egy olyan kóros szintre is, amikor fóbiák vagy pánikrohamok kialakulásához vezet. Ezek azok a helyzetek, amiket már nem tudunk szülőként egyedül megoldani, hanem szakértői segítségre lehet szükség. Ha dühkitöréseket, folytonos bevizelést vagy olyan tüneteket tapasztalsz, amik már élhetetlenné teszik a mindennapokat, akkor mindenképp érdemes felkeresni egy pszichológust. Hiszen ezek a problémák remekül kezelhetők kognitív viselkedésterápiával.
Nyitókép: Daniel Day/ Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:
- Gyakran tör rád a szorongás? Vesd be ezt a tippet, pillanatok alatt segíthet
- 8 érdekes dolog, amit lehet, hogy eddig nem tudtál a szorongásról
- 10 tanács a mentálhigiénés szakértőktől: így kezeld a szorongást
