Mi a különbség az újrahasznosítás „recycling” és az értéknövelő újrahasznosítás az „upcycling” között? Izgalmas, szellemes ötleteket és megoldásokat gyűjtöttünk össze magyar tervezőktől.
Raklapból bútor, anyagmaradékból táska, evőeszközből szobor? Ahelyett, hogy a szeméttelepen hányódnának a számunkra már értéktelennek tűnő dolgok, akár minőségi használati tárgy is készülhet belőlük. Hazánkban évente átlagosan 450 kg háztartási hulladék keletkezik (ez csak a magánszemélyek által termelt szemét, nem az ipari) és alig 10 %-át hasznosítjuk újra. Az utóbbi időben szerencsére egyre többen törekednek arra, hogy változzanak az arányok.
Az újrahasznosítás arcai
Az újrahasznosítás, „recycling” mögött az a célkitűzés áll, hogy valamiből, ami egyébként a szemétbe kerülne, ismét értékes anyag szülessen. Az újrahasznosítás során a nyersanyagból késztermék, majd hulladék, végül ismét nyersanyag válik. Az értéknövelő újrahasznosítás, angol nevén „upcycling” az, amikor a hulladék, maradékanyag „új életfeladatot” kap. Szokás még továbbhasznosításnak vagy újrahasználatnak is nevezni. Itt ugyanis arról van szó, hogy némi kreativitás, és az átalakításhoz szükséges technika segítségével egy teljes értékű, új tárgyat vagy esetleg egy műalkotást kapunk. Az sem mindegy, hogy az új termék előállítása mennyi erőforrást igényel, hiszen előfordulhat, hogy nagyobb befektetés az átalakítás, mint egy új tárgy elkészítése.
Az újrahasználat három útja
A klasszikus kortárs bármi
Ennek a formának a művelői többnyire művészek. Esetükben a funkcionalitást gyakran felülírja a figyelemfelkeltés, hiszen általában a környezetvédelem fontosságát szeretnék minél szélesebb körben elterjeszteni. Egy művészeti kiállításon, ha a tárgy mellett az „újrahasznosított” szó szerepel, akkor a siker szinte borítékolt. Az elmúlt években nagyon megszaporodott az ehhez hasonló termékek száma a piacon. A legjobb példa az, ahogy a kartondobozok új életre kelnek (mármint azok a kartonok, amik nem érintkeztek zsíros dolgokkal, és nincs rajtuk ételmaradék): bútorok, design tárgyak, szobrok készülnek belőlük. Ezek az első generációs „újratárgyak”, valamilyen módon mindig megőrzik az eredeti termék egyes külső jegyeit.
Új köntösben
Az újrafeldolgozásnak egy továbbfejlesztett változata, amikor nyersanyagszintig bontják szét a terméket. A cél az, hogy valami új, funkcionális, hasznos és praktikus, hétköznapi használati tárgy legyen belőle, ami azonban már nem emlékeztet az alapanyagként felhasznált tárgyakra: ilyenek lehetnek az óceáni hulladékból előállított ruhák és cipők, vagy az autógumiból készülő pénztárcák.
Vissza a jövőbe
A harmadik és egyelőre legritkábban látott forma, amikor a nyersanyag eredeti funkcióját vagy tulajdonságát igyekszik visszatükrözni az új termék, mint például a szén-dioxid megkötésére is alkalmas bútorok esetében.
Így is lehet
A Svédországi ReTuna áruház kizárólag használt, újrahasznosított vagy olyan termékeket árul, amelyek fenntartható módon, ökológiai gazdálkodásból származó alapanyagokból készülnek. Az üzletház a Stockholm-közeli városka újrahasznosító gyűjtőközpontja mellett nyitotta meg a kapuit 2015-ben. Ez a helyszín azért praktikus, mert a nyersanyagot nem kell messzire utaztatni, ráadásul eleve sok ember látogat ide, hogy leadja a számára már felesleges dolgait. A műhelyben különválogatják azokat a tárgyakat, amelyek egy az egyben mehetnek újraeladásra és azokat, amelyeket újrahasznosítanak majd. A fenntarthatóságot zászlajára tűző áruház 14 specializált üzletén kívül egy művészeti iskola is működik, ahol a diákok megtanulhatják az újrahasznosításhoz szükséges különböző technológiákat, hogy a kreativitásukat a bolygó javára fordíthassák. Az áruház 2018-ban 1.3 millió dollár értékű forgalmat bonyolított.
Néhány magyar példa
Itthon is egyre több olyan kezdeményezés, művészcsoport, tervező bukkan fel, aki ügyel a környezetvédelemre. A Medence Csoport budapesti műhelyboltjában például magunk is alkothatunk régi-új tárgyakat a kreatív újrahasznosítás jegyében. A HolyDuck című blog pedig átfogóan foglalkozik a fenntartható divat, az ökostílus és a tudatos ruhavásárlás kérdéseivel.
Ruhák és kiegészítők magyar tervezőktől
A tengeri hulladékból készített Undersea fürdőruhák minimalista stílusuk mellett a „blue beauty” mozgalmat is erősítik. Sharolta régi farmerekből varázsol új ruhákat. A RePityke egyedi és minőségi táskái felesleges textil- és bőrhulladék felhasználásával készülnek. A BalkanTango-nál pedig elhasznált bicikligumi belsőket alakítanak át stílusos táskákká.
Fenntartható magyar lakberendezés
A Terbe Design-nál újrahasznosított kartonbútorok – asztalok, pultok, teljes polcrendszerek – készülnek. A Pillekő az utcabútorait olyan innovatív technológiával állítja elő, amely során PET palackokat vonnak be ásványi kőzettel. Az így keletkezett új tárgyak víz-, fagy- és rongálás biztosak.
Az újrahasznosítás korlátai
Az upcycling rendkívül hasznos megoldás, ha a már kidobásra ítélt termékek sorsáról van szó. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az újrahasznosítás nem a Bolygó Kapitánya. Önmagában még nem fogja egy csettintésre megoldani a környezetvédelmi problémákat, de mindenképpen jó, ha támogatjuk az ilyen jellegű mozgalmakat.
Nyitókép: Gines Romero/Shutterstock
(sustainabletimes.com)
