Az estéit színpadon vagy tévéstúdióban tölti, zenéjével, előadásaival ezreket szórakoztat. Hétvégén azonban felveszi a melegítőjét és fákat ültet a fővárosban, környezetvédelmi megmozdulásokra jár, vagy éppen szót emel a klímavédelemért.
Egyik este The Biebers frontembereként ugrál a színpadon, másnap a Madách Színház Macskák előadásában szórakoztatja a nézőket, a következő este pedig az RTL Klub képernyőjén köszön vissza. Puskás Petit senkinek nem kell bemutatni, hiszen a Megasztárban való feltűnése óta a magyar könnyűzenei és színházi élet megkerülhetetlen szereplője lett. Számos műfajban és szerepben bizonyított, ám töretlen népszerűsége ellenére természetessége, lazasága és közvetlensége megmaradt.
Nem csak beszél a környezetvédelemről
A Woodapest faültetésén Peti nyakig sárosan ássa a földet, hordja trágyát, ületi a facsemetéket. Nem lazsál, nemcsak a nevét adja az egyesülethez, hanem aktívan részt vesz a főváros zöldítésében. Miután elültetjük a Woohoo magazin fáját, jut időnk egy kicsit beszélgetni.
– Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy te vagy hazánk egyik „legzöldebb” híressége. Sok környezetvédelmi megmozduláson ott vagy, szót emelsz a klímavédelemért, szaporítótelepre mész állatvédőkkel, nyíltan kiállsz az erőszakmentes élet mellett. Miért teszel ennyi energiát ebbe?
– Mert menni kell és csinálni kell. Mert bele vagyunk kényelmesedve a dolgokba. Becsapjuk magunkat azzal, hogy elhisszük, hogy amit a közösségi médiában teszünk, az valós cselekvés. Én nem szeretem, amikor valaki csak beszél valamiről. Amikor csak megoszt egy facebook posztot, vagy kitesz egy keretet a profilképére. Megy egy lájk, esetleg egy komment, és úgy gondolja, hogy ő ezzel megvan. De ez önámítás. Ki kell lépni a képernyő mögül, meg kell ismerni a bejegyzések mögött a valós problémákat, amelyek csak akkor oldódnak meg, ha teszünk is értük. És ha elkezdünk valóban cselekedni, akkor láthatjuk, hogy változik a világ.
– Te mikor léptél ki a képernyő mögül? Mikor lett fontos a segítségnyújtás számodra?
– Azt gondolom, hogy a szociális érzékenységet a családomból hozom. Emlékszem, gyerekkoromban, amikor anyukámmal mentünk az iskolába és a metróban voltak hajléktalanok, anyukám összeszedett otthon ruhákat, és elvitte nekik, vagy csinált nekik ételt. Ezt a példát láttam, a családom mindig igyekezett segíteni, ahol tudott. Aztán felnőttként, amikor ismert lettem, szintén volt egy nagy felismerésem. A Megasztár után, 21 évesen elhívtak egy jótékonysági eseményre Borsodba. Egy olyan településre mentünk, ahol 90%-os munkanélküliség van és mélyszegénységben élnek az emberek. Én Budapest belvárosából, egy művész családból úgy mentem le, hogy fogalmam sem volt, mire számíthatok. Egy iskolába vittünk könyveket, és amikor leértünk, ott állt előttünk 20 kisiskolás roma származású gyerek, akik csillogó szemekkel József Attilát szavaltak… Ott értettem meg, hogy a gyerekek valójában mindenhol ugyanazt akarják. Figyelmet, szeretetet, törődést. Ahogy felnőttként is ugyanerre vágyunk. Akkor, ott leomlott bennem minden sztereotípia. Azt gondolom, bár nem mindenkinek adatnak meg ugyanazok a körülmények, alapvetően emberek vagyunk, és ha tehetjük, segítenünk kell egymást.
– Közszereplőként még inkább érzed ennek a felelősségét?
– Hát, persze. A gyerekeknek már az nagy szó volt, hogy eljött hozzájuk „egy bácsi a tévéből”, meghallgatta a verselőadásukat, beszélgetett velük. Én ismert emberként csak akkor lehetek hiteles, ha ott vagyok és csinálom. Ha találkozok az emberekkel, ha fát ültetek, ha adományokat gyűjtök. Sokan gondolják, hogy „nekem könnyű”, mivel ismert vagyok, számomra sok kapu kinyílik. De ehhez az is kell, hogy bekopogjak a kapukon. Hogy minél több helyen próbáljam meg felhívni a figyelmet a társadalmi vagy a környezetvédelmi problémákra.
„Sok a tévhit a veganizmussal kapcsolatban”
– Évek óta vegán életmódot folytatsz. Ez a döntésed hogyan és mikor született?
– Először az öcsém jelentette be, hogy egészségügyi okokból leszokik a húsról, mert nem érezte jól magát attól, hogy a turné időszakban benzinkúton meg gyorséttermekben kajáltunk, és szerinte a hús a legegészségtelenebb. Amellett, hogy elfogadtam az érveit, a kiskutyám is óriási hatással volt rám. Hiszen a természetvédelmet nem lehet elválasztani az erőszakmentes élettől. Mint környezetvédő és állatvédő nem támogathatom egyetlen állat megölését sem. Az nem lehet, hogy az egyiket megmentem, a másikat megeszem. És egyáltalán nem volt nehéz döntés, két-három hét alatt teljesen megváltozott az étkezésem.
– Azért egy ilyen életmódváltás nem mindig egyszerű. Foglalkoztál azzal, hogy jól csináld? Hogy ne legyen ebből hiánytáplálkozás?
– Abszolút, de szerintem tele van tévhittel ez a dolog. Ha most összehasonlítom a heti menümet egy korábbival, akkor látható, hogy sokkal változatosabban táplálkozom. Rengetegféle zöldséget fogyasztok, nagyon sok összetevőt használok a főzésnél. Vérvételre is rendszeresen járok. Persze, lehet ezt is rosszul csinálni. Ha például csak krumplit vagy tésztát eszel, az nyilván szegényes és egyoldalú, aminek számos negatív hatása lehet. De ezt nem a vegán életmód okozza, hanem a kényelem és az információhiány. Sajnos egyre kevesebbet olvasunk, felületesen foglalkozunk a dolgokkal. Pedig alapvető lenne, hogy ha az ember leteszi a voksát egy új életmód mellett, akkor arról informálódik.
– A testvéred nem eszik húst. De hogyan fogadta ezt a családod többi tagja? Ők is követik a példát?
– A család először lemondott rólam, hogy na, most nekem kampó, a karácsonyt már biztos nem élem meg. (nevet) De ez nagyjából 6 éve volt, és még élek. Mostanra pedig már a szüleim is egyre kevésbé fogyasztanak húst, Bogi is nagyon ritkán eszik. Talán azért, mert megtörtük a megszokást. Az étkezésünk ugyanis többnyire a megszokáson alapszik.
– Te magad is főzöl?
– Abszolút, és Bogi is főz rendszeresen. Piacra járunk, termelőktől vásárolunk, van egy kis konyhakertünk. A veganizmus nemcsak táplálkozás, hanem életforma is.
Volt idő, amikor túlvállalta magát
– Azért a te életedben elég nagy kontrasztok vannak. Itt beszélgetünk egy faültetésen térdig sáros joggingban, pár óra múlva pedig már színpadon szórakoztatod a nézőket. Nem vállalsz túl sokat?
– Nem, most jól vagyok, mert egy kicsit visszább vettem. Amikor ott voltam az X-Faktorban, dübörgött a The Biebers, színházban is játszottam… akkor bizony úgy éreztem, túlvállalom magam. Nagyon nehéz volt, mert ugyan erre a sikerre vágytam már húsz éve, de mégsem tudtam igazán örülni annak, amit elértem. Csak az volt bennem, hogy el kell végeznem a feladataimat, hogy jól kell csinálnom, nem volt időm megélni ezeket. Akkor rájöttem, hogy ezen változtatnom kell.
– És ebből a mélypontból mi rántott ki?
– Bogi. A mi kapcsolatunk azért ilyen kiegyensúlyozott, mert rengeteget beszélgetünk, és mindenben tudunk egymásra támaszkodni. Bogi megtanított arra, hogy szelektálni kell a munkák között és meg kell találnom a saját értékeimet. Számomra ez nagy tanulás volt, mert korábban nem tudtam nemet mondani. De most már csak azt vállalom, amit valóban örömmel csinálok, ami jó érzéssel tölt el, és ezáltal hiteles tudok benne lenni.
– Mi az, amire vágysz még szakmailag?
Nagy álmom, hogy Bogival közösen zenéljünk, hogy akár egy akusztik műsort összerakjunk. De szívesen kipróbálnám magam a háttérben is, tévében és színházban egyaránt. Nagy rálátásom van arra, hogyan épül fel egy jó produkció, és a kreativitásomat a háttérmunkában is tudnám hasznosítani.
– Hogy érzed, szakmailag most a helyeden vagy?
– Igen, most nagyon szeretem, amiket csinálok. A színházat, a tévét, és a The Biebers zenekarral is rengeteg tervünk van. Sajnos a covid-járvány óriási sebeket ejtett a zenei iparon. De április 20-án kijött az új dalunk Padlás címmel, amit Lábas Vikivel közösen készítettünk, lassan pedig indul a turné időszak. Szóval most a zenekar és a zene van a fókuszban, és persze a család.
Nyitókép: Panamy
