Legújabb „Ha ez a ruhadarab mesélni tudna...” című sorozatunkban ismert emberek kedvenc second hand ruháit és a mögöttük rejlő történeteket mutatjuk be nektek. A második részben Beh Mariann, a Bazsalikomos kert megálmodója mesélt.
Legtöbbünk gardróbjában akad egy-két olyan ruhadarab, amitől nem tudunk búcsút venni annak ellenére sem, hogy szakadt, foltos vagy kicsi ránk. A hozzájuk kötődő emlékek egyszerűen lehetetlenné teszik, hogy végleg megváljunk tőlük. Emily Spivack Worn Stories című könyvében pontosan ilyen ruhákkal és kiegészítőkkel találkozhatunk. Ismert személyek és hétköznapi emberek mutatják be a szívükhöz legközelebb álló ruhadarabjukat és elmesélik a hozzá kapcsolódó felejthetetlen történetüket. A Second Hand September apropójából ebben a hónapban nálunk is nagy szerephez jutnak a másodkézből beszerzett ruhák. A turkálóban vásárolt és az örökölt kincsek mögött rejlő történetek eszünkbe juttatják, hogy az eszmei értéknél semmi sem fontosabb. Emily Spivack könyve arra bátorított minket, hogy mi is ilyen sztorik után kutassunk. Legújabb „Ha ez a ruhadarab mesélni tudna…” című sorozatunkban híres személyeket és ismert véleményvezéreket kérdezünk kedvenc second hand ruhadarabjaikról.
Egy modern füvesasszony, aki nem kertészmérnöki tanulmányai közben került először közel a természethez. A kétgyermekes édesanya kislányként sem tudta elképzelni az életet horgászat és gyógynövények nélkül, nem is csoda, hogy felnőttként később a növényekkel való munkát választotta hivatásának. 2014-ben elindította blogját, a Bazsalikomos kertet, piacra dobta a kertjében termő növényekből készült készült teákat, pestókat, lekvárokat és fűszersókat. Emellett workshopokat is tart, 2018-ban pedig kiadta A kert konyhája című könyvét, ami a BOOOk Kiadó gondozásában jelent meg, a fotókat pedig Szendeff Lőrinc készítette.
Mariann egyik kedvence az anyukájától örökölt fekete ing:
Mint minden kislány, én is állandóan anyukám ruháit akartam hordani gyerekként. Egyetemista koromban már volt, hogy lenyúltam a divatosabb felsőit, öveit, kiegészítőit. Ebből az időből maradt meg ez a fekete ujjatlan ing is, ami azóta is az egyik kedvenc alap ruhadarabom. A mai napig emlékszem, amikor először felvettem egy farmerrel és egy magassarkúval. Valószínűleg azért él bennem mélyen az emlék, mert a Budai Várba mentünk a barátnőimmel, életünk legelső borfesztiváljára, és a magassarkú – mondanom sem kell – nem könnyítette meg az utunkat a macskaköves úton. Ezt a felsőt azóta is szeretem, farmerbe tűrve egy sportosabb cipővel, de magassarkúval és leggingsszel is szívesen is viselem. A nagyobbik kislányom pont olyan, mint, amilyen én voltam. Már most van néhány olyan kedvenc ruhája rajtam, amit ha meglát rögtön megjegyzi „anya, tudod, ha nagy leszek, ezt majd nekem kell adnod!”
Nyitókép: Vass Nóra / Appleheart Photography
Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk neked:
- „Ha ez a ruhadarab mesélni tudna…”- Istvánffy Emma és a nagyi blúza
- Szeptemberi kihívásunk: öltözködjünk másodkézből!
- A nagyid a legnagyobb stílusikon – öltözz úgy, mint ő!
