A FOMO, azaz a Fear of Missing Out jelenség, a modern digitális kor egyik legjelentősebb pszichológiai kihívásaként mindannyiunkat komoly nehézségek elé képes állítani.
A FOMO egy mozaikszó, mely arra a félelemre utal, hogy kimaradunk egy fontos eseményből, lemaradunk egy élményről vagy lehetőségről, amelyet mások átélnek, megszereznek. Az internet és a közösségi média elterjedésével ez a jelenség egyre inkább előtérbe került, és hatással van mindennapi életünkre, kapcsolatainkra és mentális egészségünkre. Ezt a nyomást ugyan mi magunk helyezzük előtérbe, azonban számtalan dolog kiválthatja belőlünk. Legtöbbször a közösségi médiát tesszük felelőssé érte, hiszen az ezernyi másfajta szorongást is előidézhet belőlünk, viszont a FOMO a munkahelyi nyomás vagy akár a társadalmi elvárások hatására is kialakulhat bennünk.
FOMO a mindennapokban
Az olyan platformok, mint a Facebook, Instagram és Twitter, folyamatosan bombáznak minket barátaink, ismerőseink és hírességek életének legjobb pillanataival. A közösségi médiában látott posztok könnyen azt az érzést kelthetik, hogy mások izgalmasabb, boldogabb és teljesebb életet élnek nálunk. Viszont az éremnek mindig két oldala van, hiszen vajmi kevés az olyan tartalom, ahol az általunk követett személyek rosszabb napjaikat vagy problémáikat mutatják meg. De a társadalmi normák és elvárások is hozzájárulnak a bennünk lévő szorongás növekedéséhez. A magukat másokhoz való hasonlítgatás következtében sokan úgy érzik, hogy a társadalmi elfogadás érdekében részt kell venniük bizonyos eseményeken vagy élményeken. Példának okáért említsük csak meg, hogy nemrégiben emberek ezrei vettek meg úgy koncertjegyeket, hogy igazából azon nem is feltétlenül akartak részt venni. Vagy amikor egy-egy limitált kollekció megjelenésekor, egy új üzlet nyitásakor néhányan hosszú órákat állnak sorban csak azért, hogy ők is elsőként lehessenek részesei valaminek. Ugyanígy a szakmai életben is megjelenik a FOMO. Az üzleti lehetőségek, konferenciák, továbbképzések és munkahelyi előléptetések miatt sokan folyamatosan attól tartanak, hogy lemaradnak valami fontosról, ami karrierjük előmenetelét befolyásolhatja.
A FOMO-nak is megvannak a tünetei
A félelem nem egyik napról a másikra alakul ki bennünk, így könnyen megfigyelhetjük, hogy miként változnak a szokásaink a mindennapokban a FOMO hatására. A szorongásnak viselkedési, mentális, érzelmi, fizikai vagy szociális tünetei is vannak, melyeket az idő előrehaladtával egyre nehezebb leküzdeni. Első körben általában viselkedésünk változik meg, elkezdjük szükségesnek érezni a gyakori vagy szinte állandó online jelenlétet, folyamatosan ellenőrizzük a social media platformokat, hogy megbizonyosodjuk arról, hogy nem maradtunk le semmiről. A FOMO-ban érintettknél az is sokszor előfordul, hogy elkezdik halmozni az eseményeket, minden meghívásra és programötletre gondolkodás nélkül mondanak igent, azonban kikapcsolódni ezeken sem tudnak, hiszen ott nem megélik a pillanatokat, hanem posztolják azokat. Másrészt utóbbi azt is okozhatja, hogy kapcsolataink a mennyiség minőség elé történő helyezésével felszínessé válnak. Sem egyes tevékenységek, sem bizonyos emberek és társaságok mellett nem köteleződünk el, hiszen folyamatosan bennünk van az attól való félelem, hogy máshol jobb lehetőségek várnak minket. A folytonos programozás pedig előbb-utóbb kimerültséghez vezet. A fáradtság és alvászavar ugyanannyira megfigyelhető lesz, mint a frusztráció, a levertség és az állandó szorongás.
A FOMO mindenkit érinthet
Sokszor a Z generáció sajátosságának tulajdonítják a jelenséget, azonban ez koránt sincs így. Saját példámból kiindulva talán a millennialokat méginkább fenyegeti, hogy a FOMO csapdájába esnek. Mi ugyanis még nem a közösségi média virágkorában nőttünk fel, sokáig nem volt lehetőségünk arra, hogy online is megosszuk élményeinket, így joggal érezzük azt, hogy kimaradtunk valamiből. Az én baráti társaságom elég sokszínű, és ez korban is megmutatkozik. Így mikor azt láttam, hogy a tőlem fiatalabb barátaim ilyen-olyan programokon vesznek részt, én is azt éreztem, hogy nekem is csinálnom KELL valamit. Persze általában semmi kedvem nem volt ezekhez az eseményekhez, mégis elmentem és szorgosan posztoltam is, hogy mindenki lássa, nekem éppen milyen jó. Majd hazaestem, és minden kezdődött elölről. Konkrétan egy nyaram telt el úgy, hogy mindennap programom volt és emellett még két munkahelyen is helyt kellett állnom. Így senki nem lepődik meg azon, hogy az egyébként is meglévő alvászavarom elviselhetetlenné vált, augusztusban pedig már csak azt vártam, hogy véget érjen a nyár és minden visszatérjen a normál kerékvágásba. Éreztem ugyanis, hogy ez így nem mehet tovább.
Így tehetünk ellene
Persze, ameddig a mókuskerékben vagyunk, sokszor fel sem tűnik, hogy mi történik velünk, csak akkor konstatáljuk mikor már tényleg nagy a baj. Ha meg akarjuk oldani a problémát, első körben a digitális detox-szal kell kezdenünk. Egy időre felfüggeszthetjük a közösségi oldalainkat – vagy ha ezt nem szeretnénk próbáljunk meg eltávolodni az okos telefonunktól. Én például akkoriban egy klasszikus nyomógombos telefonba tettem át a SIM-kártyám és azzal vagánykodtam, így még kísértésbe sem eshettem, hogy bármit is megörökítsek az utókor számára. Másrészt jó megoldás lehet, ha kikapcsoljuk az értesítéseket, így nem vesszük kezünkbe a mobilunkat minden egyes pittyegésnél, vagy szabjunk magunkban egy időkorlátot, ami meghatározza naponta hány percet/órát tölthetünk a különböző platformokon. Középszinten tűzzünk ki magunknak elérhető célokat, melyek megvalósításai valós örömmel – és nem további szorongással – töltenek el minket. Ezek segítenek fókuszálni és visszaépíteni az önbizalmunkat. Legyen napirendünk, illetve a felszínes kapcsolatok helyett mély, tartalmas emberi kapcsolatokra, családunkra, közeli barátainkra fordítsunk figyelmet. Muszájból ne vegyünk részt programokon. Csak oda és akkor menjünk, ahová és amikor kedvünk van. (Itt persze nem a munkahelyre gondolok!) Engem például már senki nem tud kirángatni a házból, ha én nem akarok menni. A szokásaink megváltoztatása a fizikai és mentális tüneteket is egyszerre csökkentheti vagy megszüntetheti. Viszont ha mindez magunktól nem megy, ne féljünk segítséget kérni egy szakembertől.
Nyitókép: Getty Images
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Modernkori mártírszerep: avagy miért vagyunk szenvedésfüggők?
- Sokkal kreatívabbak azok, akik hagynak teret az unalomnak is
- Ezekkel a lépésekkel tudod megelőzni a kiégést
