Hagyd játszani, hagyj időt! – Így vész el a gondtalan gyermekkor a túlszervezett hétköznapokkal

A védett és nyugodt gyermekkor eltűnőben van és ezért nagy mértékben mi szülők felelünk. Arra késztetjük ugyanis a gyerekeket, hogy lépést tartsanak velünk, a mi ritmusunkban éljenek, és idő előtt kis felnőtteket nevelünk belőlük.

„A siettetés azt jelenti, hogy a gyerekek és a felnőttek élete, tapasztalatai, tevékenységei egyre kevésbé különböznek egymástól. A gyerekek mind fiatalabb korukban váltanak felnőttes életmódra az élet számos területén, egyre gyakrabban szereznek olyan tapasztalatokat, amelyeket a korábbi évtizedekben a szakemberek és a közfelfogás egy bizonyos életkor alatt nem tartott elfogadhatónak” – írja Vajda Zsuzsanna pszichológus. Kérdezhetnénk, hogy vajon mi áll a fokozott tempó és megváltozott bánásmód mögött? Miért várjuk el a gyerekektől, hogy 4 évesen olvassanak, már alsós korukban kiváló sport- és iskolai eredményeik legyenek és azt, hogy a viselkedésük minden körülmények között kifogástalan legyen? Az egyszerű válasz az, hogy kialakult a gyerekek igényei iránt egy közöny, ami hátterében a felnőttek kényelme húzódik meg. Ennek azonban súlyos következményei vannak. Egyrészt az, hogy eltűnik a gyerekkor annak minden szépségével és bájával. Másrészt a rendelők megtelnek kiégett miniatűr „felnőttekkel”, akik különböző magatartási problémákkal és szomatikus betegségekkel küzdenek.

A gyerekkor luxuscikké vált

A felnőtt és gyermeklét színterei egybeolvadtak. Ma már egyre több gyereket látunk bevásárlóközpontokban, éttermekben és alapvetően olyan helyeken, ahol korábban nem igazán fordultak meg gyerekek. Sokan a munkahelyre, körmöshöz és egyéb elfoglaltságaikra is magukkal viszik a kicsiket. A felnőtt tevékenységeken túl pedig egyre inkább elterjedtek a gyerekek szórakoztatását célzó programok is: babatanfolyamok, jóga és úszóleckék vagy babaszínház. Ezek önmagukban hasznosak is lehetnének, ha nem lépnék túl az időkeretet, azonban sokszor azt látjuk, hogy ez sokkal inkább a szülők igénye, mint a gyereké. Kifejezetten unalmasak tudnak lenni a napok otthon egy csecsemővel vagy totyogóval, ezért azt érezzük, hogy elfoglaltságot kell nyújtanunk és szórakoztatni kell a gyerekeket. A gyerekek fokozott alvásigénye, a biztonságos környezet és rendszeresség iránti vágyuk megkövetelné, hogy a napirend is lekövesse ezeket a szükségleteket, viszont a fogyasztói társadalom a gyerekszobába is bekúszott.

Tökéletesíthető gyerekek

Az utóbbi években a marketing célkeresztjébe kerültek a gyerekek. Élelmiszerláncok, babajáték forgalmazók és tanfolyam tulajdonosok szabják meg, hogy különböző életkorokban mit kell tudniuk már a babáknak. Ha netán mégsem érik utol időben a felállított mérföldköveket, akkor pedig készségesen segítenek ezt elérni a különböző fejlesztő csodaszerekkel és módszerekkel. Tanfolyamokat szerveznek a szülőknek, ahol megtanulhatják, hogyan nevelhetnek „tökéletes gyerekeket”, hogyan tudják fejleszteni az IQ-t, hogyan tudnak zenészt, matematikust faragni a babákból, vagy éppen hogyan tanítsák meg őket olvasni vagy több nyelven beszélni idő előtt.

Beavatkozunk a fejlődésbe

Az első hónapokban és években a fejlődést belső érési folyamatok vezérlik, amik arra késztetik a gyerekeket, hogy felfedezzék a körülöttük lévő világot. Ez azonban csak akkor tud végbemenni, ha erre teret és időt hagyunk. Akármennyire azt hangsúlyozza a média, hogy idői nyomás van, a fejlődésben nincsenek kőbe vésett szabályok. Minden gyerek más utat jár be és több hónapos eltérés is lehet egy-egy fejlődési pont elérésében két különböző gyereknél. Azzal, hogy nyomatékosítjuk megállás nélkül, hogy egy 1 éves gyereknek mennyi képességet kell elsajátítania, hogyan kell ülni, állni, enni vagy beszélni, csak felesleges szorongást dobunk a szülők nyakába. Hiszen, ha nincsen túlszervezve a gyerek napja, van ideje tapasztalatokat szerezni, pihenni és játszani, akkor spontán elindulnak ezek a folyamatok.

Hagyjuk a gyerekeket gyereknek lenni

Gondoljunk csak vissza, mi volt szép a saját gyerekkorunkban. Nem az, hogy a szüleink egész nap hurcoltak maguk után foglalkozásról foglalkozásra, vagy angolul nézhettük a rajfilmeket. Az volt szép, hogy sárból süteményt sütöttünk, hogy beleugrottunk a pocsolyába, hogy volt délutáni szundi vagy az, hogy megszagoltuk a virágokat a kertben és hatalmasat játszottunk a szomszéd gyerekkel. A gyerekek megtanulnak majd írni, olvasni, számolni és még millió más dolgot is, ha majd eljön az ideje, de addig ne vegyük el tőlük azokat a pillanatokat, ahol önmaguk lehetnek és tehetik a dolgukat, ami nem más, mint… gyereknek lenni.

Nyitókép: Catherine Delahaye/ Getty Images

Ha tetszett a cikkünk, ezeket is ajánljuk:

• Ilyen, ha túlfejlesztjük a gyereket: megjavítjuk, ami még el sem romlott
• 13 fontos gondolat Vekerdy Tamástól a gyereknevelésről
• Félsz, nehogy traumát okozz a gyermekednek? Lehet, hogy emiatt kimaradsz a szép pillanatokból!