Gondolom, te is hallottad már azt a mondást, hogy a szépségért szenvedni kell. De hogy bele is lehetett halni a történelem során némelyik divatőrületbe, az bizony elég ijesztő.
Nyilván nem az volt a célja az éppen aktuális divattrendet követő hölgyeknek, hogy az életüket áldozzák azért, hogy haladjanak a korral és egy ideig bezsebeljék a dicséreteket. Inkább a tudatlanság számlájára írható, hogy fogalmuk sem volt arról, azok a menő darabok, amiket viseltek milyen kártékony szerekkel – sok esetben méreggel – vannak kezelve, hogy elérjék a kellő hatást. Sokszor még csak nem is sejtették, hogy rosszullétüket (és sajnos gyakran a halálukat!) okozhatják az éppen aktuális, felkapott ruhák vagy kiegészítők. És nem is lehet őket ezért hibáztatni, hiszen csak csinosak, divatosak szerettek volna lenni…
A csodaszép „párizsi zöld”, arzénből és rézből
Carl Scheele, egy svéd kémikus 1778-ban állított elő egy smaragdzöld festéket arzénból. Az már akkor is ismert volt, hogy ez a méreg lenyelve halált okoz, de azzal nem számoltak, hogy porát belélegezve vagy a bőrrel közvetlenül érintkezve is okozhat végzetes tragédiát. A vegyészek további kísérletei alapján rézzel keverték és az arisztokrácia körében hatalmas sikert aratott az egyedi, elegáns szín, ami nemcsak a ruhák, hanem függönyök, tapéták és más használati tárgyak színezésében is alappá vált. Mivel a ruhák nagyon drágák voltak, csak különleges alkalmakkor viselték, így hatásuk is csak később jelentkezett. Nem is gyanakodtak arra, hogy ruhájuk okozza rosszulléteiket, főleg mivel a mérgezés tünetei, mint a máj vagy az immunrendszer károsodása, a krónikus fáradság, a rák vagy bénulás, fokozatosan jelentek meg, de az sem tűnt fel, hogy a készítőket viszont gyors lefolyású halál ragadta el.
A porcelánbaba-hatásért: arzén, kis ólommal fűszerezve
Az arzén nemcsak a ruhák színezésében kapott szerepet. A 18. és 19. században a nyugati kultúrában előszeretettel festették hófehérre az arcukat, s ezzel nem is lett volna baj, ha az a fehér por, amivel ezt a hatást elérték, nem tartalmazott volna arzént és gyakran ólmot is. I. Erzsébet (1558–1603) angol királynő volt az, aki már korábban, azért kezdte el használni, mert himlő okozta bőrhibáit próbálta eltüntetni. Ám a legdurvább az, hogy a porcelánszerű bőr eléréséhez a viktoriánus korban még arzénos fürdőket is vettek az akkori trendet követő hölgyek. Ha nem is vezetett közvetlen halálhoz, számos egészségügyi következménye volt, mint például a bőrkiütések, a fokozott hajhullás vagy más bőrkárosodások. Az első dokumentált kozmetikai mérgezés áldozata 1760-ban Maria Gunning, Coventry grófnéja volt, aki 27 éves korában halt bele az ólommérgezésbe – ennek ellenére még sokáig használták ezeket a szereket.
Nadragulya és higany az igéző pillantásokért
Bevallom, én akkor is nagyokat tudok kínlódni, amikor csak egy kis szempilla kerül a szemembe, de azt döbbenten olvastam, hogy a 16. századi hölgyek Olaszországban a nadragulya mérgező levét cseppentették a szemükbe, hogy tágabb, nyíltabb és ezáltal igézőbb legyen a tekintetük. Sajnos gyakran bekerült véráramlatukba, ez pedig hallucinációkat, görcsöket, majd végül légzésbénulást és halált okozott. De az még döbbenetesebb, hogy ennek ellenére Franciaországban a 19. század elejéig divatban maradt ez a szer. És ha még ez sem lett volna elég, nadragulya-méreggel kitágított szemüket olyan szemfestékkel tették még vonzóbbá, amely higanyt tartalmazott, úgyhogy az eleve súlyos mérgezést még különböző neurológiai problémával, látászavarral, vesezavarral és még jónéhány egészségügyi károsodással tetézték. Vörös formája, a cinóber nagyon sokáig festékek és sminktermékek alapanyagaként szolgált, sőt, régebbi fogtöméseinkben, az amalgámban is megtalálható, hiszen az is higanyötvözet.
Az a csodálatos darázsderék…
Állítólag már az ókorban is használták, de fénykorát igazán a 19. században élte a máig is sok változatban használt fűző. Azt hiszem, senkinek nem kétséges, hogy a kívánt homokóraalak elérése milyen szenvedéseket okozott a nőknek, hiszen ahhoz, hogy igazán karcsúak legyenek, alaposan gúzsba kellett köttetniük magukat. A darázsderéknak nemcsak a kényelmetlenség volt az ára, hanem változatos egészségügyi problémákat is okozott. Azon kívül, hogy légzési és emésztési nehézségek léptek fel náluk, eleve fájdalmas volt a viselése, hiszen sokszor annyira szorosra fűzték, hogy komoly zúzódások keletkeztek a testen. Súlyosabb esetekben nemcsak a belső szerveket kényszerítették rendellenes állapotba, hanem belső vérzést is előidéztek, és az is gyakran előfordult, hogy a merevítő pálcák belefúródtak viselője testébe, életveszélyes vagy akár halálos sérülést is kiváltva.
Csak néhány példát említettünk azokból a divathóbortokból, aminek sajnos sok nő esett az áldozatául. Szerencsére ma már a kozmetikumok olyan komoly teszteléseken esnek keresztül, hogy ilyen tragédiák már nem árnyékolják be a divatirányzatokat követni vágyók törekvéseit, és nem kényszerül senki arra, hogy az egészségét kockáztassa. A mai napig népszerű fűzők is sokkal szelídebb formában vannak jelen a divat világában.
Fotó: S_L / Shutterstock
Ha tetszett a cikkünk, ezek is érdekelhetnek:
- Fekete fog és féregevés – ezek voltak a történelem legbizarrabb szépségtrendjei
- Mérgező anyagok a tamponokban: nőgyógyász doktornőt kérdeztünk a lehetséges veszélyekről
- Az arcápolás történelme, avagy a szépség útja a savanyú tejtől az okos technológiáig
